Hétvége

Ez az egyik olyan kevés hétvégék közé tartozik, amikor egyikünk sem dolgozik. Persze, hogy ilyenkor esem ágynak a nyárvégi náthától, de sebaj, összevackolni így is nagyon jól lehet. Teszünk-veszünk, finomakat és nagyot eszünk, dvd-zünk.

A teszünk-veszünk alatt kipucoltuk a tálaló szekrény fiókját, Maci szétszereli a kézi robot gépemet, ami tele ment tésztával és ezért már be sem indul. Én rendbe tettem a fűszeres dobozaimat, elképesztő mennyiségű tasakom zacskóm és üvegem van. Persze ezalatt rájöttem, egy csomó minden éppen elfogyott, vagy fogyóban van. Ilyen pl. a kardamum, amit itthon nem is találok, legutóbb is Svédországból hoztam, a sógornőmtől kaptam. (Ha valóban jönnek karácsonykor feltétlenül mondanom kell a tesómnak, hogy hozzanak). Fogyóban a valódi vanília, nincs már rózsavizem, és az öt fűszer keveréket is újra össze kell raknom.

Ma, hogy már egy fokkal jobban vagyok végre lemossuk a kocsit. Már csak azért is, mert ha minden jól megy, és végre meggyógyítják az autó doktorbácsik a tütünket, végre visszaadjuk anyósét, és hát ugyibár azt mégis csak tisztán illene.

Soma

Nem sok kedvem volt egy újabb kötelező esti programhoz, miután pár hete, az egyéves kaszinó születésnapi partija nem nagyon jött be. Főleg mikor megláttam, hogy a fellépő énekesnő annyira playback, hogy tánc közben teljesen oldalra vagy hátra fordul, még tátogni is elfelejt. Ha két perces interjút adott, sokat mondott, és abból kellett írnom valamit. Leírhatnám a nevét, de korrekt akarok maradni.

Ezzel szemben, viszont nyugodt szívvel mesélem, hogy Soma nagyon jó fej. Miután mindig nagyon "soknak" éreztem őt, felvérteztetve mentem: többet kell szűrnöm, mint átlagosan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak olyan dolgok, amiket nem tartottam most is túlzásnak, vagy túl ezoterikusnak...de hát ő attól Soma, hogy ami a szívén a száján. Ugyanakkor most már nem csak azt éreztem, hogy folyamatosan tör belőle önmaga, az energia. Most, hogy végzett pszichológus lett, a mondanivalóját elismerhető szakmai tudással támasztotta alá.

Az is jól esett tőle, hogy különösebben nem változtatott az írásomon, és klassznak tartotta, ahogyan összefoglaltam az előadását.

Kafka levese

Könyvesboltba nem szabad bemennem. Vagy el kell fogadnom a tényt, üres kézzel nem távozok. Lélektani határokat szoktam meghúzni, hogy visszafogjam magamat. Ez most kétezer forint volt. Nem véletlenül. Szinte képtelenség ennyiért (jó) könyvet kapni. Tévedtem.

Az irodalomnak és a gasztronómiának nehezen tudok ellenállni. A kettőnek együtt meg végképp nem. Főleg, hogy ha ezt a kettőt úgy párosítják, ahogy nem gondoltam volna. Mark Crick fotós nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor elkezdett mások stílusában írni. Nem aprózta el, amikor a cím adó Kafka, Gabriel Garcia Márquez, Virginia Wolf, Graham Greene, Jane Austen és még sorolhatnám, tollát, akarom mondani fakanalát, vette a kezébe. Szinte el is hisszük ők írták, még akkor is ha tudjuk mindez paródia. Abból is szenzációs.

Bécs

Élőben látni mégis csak más Friedensreich Hundertwasser házát, mint képről. Nem mondom, hogy a festményeitől elájultam, mert bizony némelyik kimondottan soknak bizonyult nekem, de a "hundivasi" ház tényleg kihagyhatatlan, a színes falakkal, kövekkel kirakott padlójával, az ablakból kinövő virágaival. http://www.kunsthauswien.com/

Bécs, mint mindig most is lenyűgözően szép. Hol Budapestet látom vissza a több száz éves épületeivel, hol Stockholmot a modern, egyszerű lakóházaival. Bécs tiszta. A nagy, széles útjai, rengeteg sétáló utcája és a sok zölddel emberléptékű. A belvárosban sétálni, kész divatbemutató: jól öltözött nők és férfiak. Mindenhol turisták. Az osztrák főváros nagy előnye, hogy honlapja az összes eu nyelven helyesen írva is olvasható: http://www.wien.info/

Harminckét év

József Attila:
Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -

meglepetés e költemény

csecse becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten

magam

magam.

Harminckét évem elszelelt

s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily töltőtoll koptató

szegény

legény.

De nem lettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

a "Nincsen apám" versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellenem.

Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,

nem lesz tanár e féltekén" -

gagyog

s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,

hogy költőnk nem nyelvtant tanul,

sekély

e kéj -

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní-

tani!

(1937. április 11.)

Spenótos lasagne

Versenyt űzök abból, hogy minden piacmustrám alkalmával felfedezzek valami különlegességet, vagy legalábbis megtaláljam a szezonális áru legolcsóbb kínálatát. Kedvenceim azok a nénik és bácsik, akik a kertjükből összeszedett finomságokat árulják, és még patika mérlegen számolják a mennyiséget. Így vittem haza 100 forintért egy óriási hosszú sárga tököt, negyvenért egy csomag mini jég csap retket, kétszázért fél kiló spenótot, százhatvanért egy kiló apró szemű, nap ízű paradicsomot.

Kolleganőimet hívtam meg ebédre a minap, egyikük miatt kihagytam most a gombát, de egyébként elmaradhatatlan. Általában spagettivel készítem.

Spenótos spagetti, most lasagne
4 személyre

Fél kiló friss vagy 25 dkg mélyhűtött spenót
1 csokor zsenge sárgarépa
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
15 dkg sonka
20 dkg gomba
10 dkg bacon
15 dkg sajt
2,5 dl tejszín
só, bors
kakukkfű
olíva olaj

+ a megfelelő tészta

A hagymát a baconon és némi olíva olajon megdinsztelem. Majd hozzá dobom a kockára vágott sonkát, a közepes vastagságú karikákra szeletelt sárgarépát, és egy kis idő múlva a negyedelt gombát. Jól összefonnyasztom, majd jöhet a spenót. Némi víz alá, ha nem enged eleget, és fedő alatt párolom. Só, bors, kakukkfű, zúzott fokhagyma megy még bele. Néha rám jön és oregánót, vagy bazsalikomot is adok hozzá. A legvégén a tejszínt sem hagyom ki. Nem keverem össze a kifőtt tésztával, mert 'randa, de finom".

Lasagne változatban kivajazott, zsemlemorzsázott jénaiban rétegzem egy doboz tésztával, és ha kell a rétegek között besamellel meglocsolom, de most például kihagytam, mert elég leveses volt a friss spenót miatt.

A szokásos besamell: 4 dkg olvasztott vajra, 4 ek. lisztet szépen megpirítok és 4 dl meleg tejjel sűrűre főzök. Sóval, borssal és szerecsendióval ízesítem.

Pehely(ke)

A "kis drága" ezt művelte ma reggelre. Kisértetiesen hasonlít előző cicánkra, akit hasonló "húzásaiért" ajándékoztunk el kertes házban lakó barátainknak. Reméljük, megtanulja, hogy nem szabad, mert így az a kolleganőm sem viszi el, aki egyébként nagyon szeretné őt. Mi meg teljesen kiborolunk. Pedig nem lehet betelni vele, annyira imádnivaló. Állandóan krüttyög, zörög. A dorombolója olyan hangos, hogy kénytelenek vagyunk kizárni a hálóból, ha aludni is szeretnék. Mert egyébként folyton láb és kéz alatt van, nem tágít mellőlünk.

Cukkini

Különösképpen nem szerettem a cukkinit, csak rántva. Majd jött a mártogatós, a cukkinis quiche, a cukkini-főzelék, a cukkini leves, majd megismertem Fűszeres Eszter cukkinis szószát és azóta a rabjává váltam. Egyetlen egy problémám a recepttel, hogy folyton elkeverem valahová, gyakran azt is elfelejtem, kitől is vettem "kölcsön". Hogy legközelebbre is meglegyen, inkább megosztom másokkal itt, hogy megtaláljam.

Fűszeres Eszter cukkini szósza mascarponéval

Hozzávalók:

2 kicsi cukkini
4 gerezd fokhagyma
2,5 dl tejszín
20 dkg mascarpone
5 dkg kéksajt
2 tojás sárgája
só, borsszerecsendió
4-5 levélke zsálya
5 dkg vaj
2 ek extraszűz olívaolaj

A cukkínit lereszeltem nagy lyukú reszelőn. Megsóztam, majd kinyomkodtam a levét. Egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, beledobtam az összezúzott fokhagymát, kettőt kevertem rajta, és hozzáadtam a cukkinit. 5-6 percig pároltam, fűszereztem, és belekevertem a mascarponét, és kicsit összefőztem. Elkevertem a tejszínt a tojás sárgákkal, és ráöntöttem a cukkínis masszára. Csak egy rottyanásnyi időt adtam neki, és le is tekertem a lángot, nehogy kicsapódjon a tojás, vagy a vaj a tejszínnel. Miután elzártam, csak akkor kevertem bele a kéksajtot, és az olívaoljat. Egyszerű tésztával, kevés parmezánnal is kiadós étel.

Az eredeti itt olvasható: http://fuszereslelek.blogspot.com/2008/04/cukini-szosz-tortellini.html

Búcsú

Lachy barátom ma elutazott Londonba. Nem városnézni vagy nyaralni, hanem dolgozni. Hosszú időre. Bár tudom, hogy neki ez így jó, és remélhetőleg jó helyen lesz, mégis szomorú vagyok. Nem szeretek búcsúzkodni. Viszlát!

Új családtag

Egy hete találta Maci a kis párát kerékpározás közben. Mást nem tehetett, mint kórházba vitte, ahol egy bő hét alatt kigyógyították a macskanáthából, a gyulladt szemekből, a bolhákból. Le sem merem írni, mennyibe fáj ez nekünk. Mindenesetre ma hazahoztuk, itt szörcsög mellettünk, csak Bársony cica nincs kibékülve a helyzettel, ő órák óta már a konyhában fúj és morog. Hogy mégis mi lesz vele később, nálunk marad, vagy esetleg elviszi valaki, ez még a jövő kérdése.

Baracklekvár

Már teljesen kétségbe voltam esve, hogy idén lemaradtam a baracklekvár főzésről, amikor megláttam a gyümölcsöt az üzletben. Ugyan nem kajszi, hanem rózsa fajta, de így legalább van egy plusz íze. Lepucolni ezt a fajtát még leforrázva sem könnyű, tehát maradtam a passzírozásnál. A másfél kilóhoz negyven deka cukrot, és egy csomag vaníliás cukrot adtam. Így csak egy kisebb üveggel tudtam elrakni a tiszta baracklekvárból és maradt egy kis tálnyi, amiből már ma reggel is falatoztunk a friss vajas zsemlére kenve.

Eltettem a passzírozásból vissza maradt lekvárt is, amiben a héj is benne van, így nem olyan lágy, hanem inkább dzsemszerű. Ezt beraktam a hűtőbe, jó lesz süteménybe.

Óra

Ahányszor "hazamegyek" annyiszor csodálkozom rá a város nyüzsgésére, mintha nem is ott éltem volna az életem nagyobb részében. Ilyenkor, mindig észreveszek valami újat, és fényképezek, mint egy turista. Bár nem érzem magamat idegennek, valahogy mégsem érzem magamat bennfentesnek. Ugyanakkor Tatabányán még öt év után sem érzem itthon magam, mint ahogy Budapesten sem vagyok már otthon....bár fél óra után már képes vagyok újra együtt lüktetni a várossal.

Naplemente

Öreg tó. Kockás pokróc. Újságok és könyvek. Egy-egy óriási sajtos hamburger a tó melletti resti egyikéből. Sétáló nénik, kocogó fiatalok, kerékpározó családok, kutyát sétáltatók. Az ebek időnként átnyargalnak a pokrócon és rajtunk. Az egyik kölyökkuty a tóból kifutva éppen ránk rázná a vizet, de a gazdája időben kapcsol. Naplemente.

Balaton

Ma szabadnapom van. Gondoltuk, délelőtt ügyeket intézünk, a baleset után akad mi után rohangálni, délután meg strandra megyünk. De persze, az idő megint csak ellenünk dolgozott, mint kéthete a Balaton. Három nap nyaralásból mindössze pár napsütéses óránk volt. Igaz, mi úgy is jól éreztük magunkat.