2009. július 15., szerda

Idő


Hányadikát írunk és milyen nap van ma? Csak azért tudom, mert minden szoptatáskor jegyezzük hánykor és mennyit evett a kis Csomag, és hogy aznap mennyinek méri a mérleg. Amúgy nem nagyon tudnám. Összefolynak a hétköznapok a hétvégékkel. Csak a hivatalos elintézni valók emlékeztetnek időnként arra, hogy rend a lelke mindennek.

A port is le kellene törölni, meg jó lenne válaszolni a levelekre, visszahívni a barátokat, mutatkozni a megszokott fórumokon, s mind e közben, a mosni és vasalnivaló kifogyhatatlannak tűnik. Mert mire valamibe belekezde(né)k már szólít is a kis Csomag.

Zalán amúgy túllépte a bűvös három kilót, a védőnénik sorra dicsérnek a kitartó szoptatásért. "Még nem anya"-ként naívan azt hittem, hogy ha egyszer beindul, akkor majd dől a tej. De tévedtem. Ez is olyan, mint a házasság, folyton tenni kell érte, hogy a minősége megmaradjon. Sőt a tej esetében, a mennyiségért is megy a küzdés. Mert ahogy gyarapodik a kis drága, annál többet és annál mohóban követel.

2 megjegyzés:

Daisy írta...

Gratulálok a Babához! A szoptatást nem szabad görcsösen akarni, mert a belső feszültség sem tesz jót. Van, aki mindent elkövet, mégsem tud szoptatni.Kell a sok folyadék, ez igaz, de minél többet szív ki a baba, annál több termelődik utána.Sok boldogságot és türelmet is kívánok! A levelek ráérnek.

Eperlány írta...

Igyekszem! :)