2009. január 29., csütörtök

Tulipánok


Azóta szeretnék tulipánt venni, hogy kint hagytam Stockholmban a csokromat, mert nem mertem megkockáztatni, hogy a reptéren elkobozzák a marcona vámosok.

Így hát tegnap megleptem magamat három szállal, gyógyítván lelkemet. Tulipán januárban? - lepődött meg az ingatlanos is, aki a lakásunkat jött megnézni ma. Nem akartam letörni, hogy tavaly decemberben tulipán kiállítást láttam Stockholmban. Amúgy tiszta vicc, hogy ott ahol "elvileg" hidegebb van ilyenkor is kaphatóak ezek a szépségek. Azt is nehezen értem, hogy lehet, hogy ott a legtöbb ablakban orchidea van, ami egy trópusi növény. Itt meg a túl meleg miatt a lakásokban tönkre megy. Ahogy az enyém is. Már le kellett vágnom a növény szárát is, mert elkezdett száradni. Félek, ebből nem marad már semmi.


2009. január 15., csütörtök

Fotöly


Régóta úgy képzelem el a "babázást" hogy egy fotölyben ülve ringatom a kisdedemet. Főleg miután láttam Andrea barátnőmet, ahogy a fotelük vagy kanapéjuk karfájára támasztja a karját, amiben tartja a kislányát szoptatás közben.

Sok-sok minden nem érdekel, azaz nem töröm össze magamat, hogy legyen, mint például egy baldachin a kiságyba, de örültem neki amikor Anett felajánlotta. Ám a fotel egy olyan álom, amit nagyon-nagyon szeretnék addigra, míg a kicsi megérkezik, s ha lehet kicsit hamarább, hogy néha bele-bele ülve, ott elmélázva, zenét hallgatva és pocakot simogatva várhassam őt.

2009. január 14., szerda

Stockholm

Mit is írhatnék egy olyan fővárosról, ahol az elmúlt tizennyolc évben, vagy már tizedszer voltam, és amit sosem tudok úgy megnézni, mint egy turista, hiszen többet vagyok az ott élő családommal, mint nézelődőként az utcákon, a múzeumokban, kiállításokon és egyéb turista látványosságoknál?

Inkább úgy fogalmaznék, kicsit hazamegyek, leellenőrzöm, hogy szeretteim jól vannak, mennyit nőtt az én csodaszép és édes kis unokahúgom, és hogy nem lopták még el a Gammla Stan-t, az Óvárost. Illetve nagyra nyitott szemekkel keresem a változásokat.

2009. január 13., kedd

Foglalkozása: főállású kismama


Nem is olyan régen még arról álmodoztam, milyen jó lenne otthon lenni anyaként, háziasszonyként. Annak ellenére, hogy imádom a munkámat, s nélküle hosszútávon el sem tudom képzelni az életemet. S most itthon vagyok, immáron már második napja, és bármennyire ijesztőnek is tűnt a munka nélküliség, mégis élvezem. S hanem is sokat, valamennyit mégiscsak dolgozom.

S mellette élvezem, hogy a rengeteg tervemnek eleget tehetek. Szinte már az a nehéz, hogy sok kis feladat között helyesen állítsam fel a fontossági sorrendet. Úgy, hogy közben eleget tegyek a legfontosabbnak, a sok pihenésnek, ahogy az ez kismamához illik. Aki már 16 hetes.