Szülői nyelv

Pisi, kaki, cici, szopi, cumi és társai szavakra épül mindennapjaink szókincse. Jókat mosolygunk azon, hogy párbeszédünk nagyjából arra épül mennyi tejcit fogyasztott Zalán, van-e kaki a pelusában, és hogy hová tettük a kedvenc cumiját. Hiába, kommunikációs (vissza) fejlődés a kora szülői státusz. Na, de mi ezen nem bánkódunk ám!

Kerek világ

A végtelennek tűnő szoptatások alatt a kisfiamat figyelve, másra sem jut időm, mint elmélázni, gondolkodni. Magunkon. Tény: minden házasságot előbb vagy utóbb, tán nem is egyszer, utolér a nagy próba tétel. Aki ezt tagadja, az hazudik, vagy azon szerencsések közé tartozik, akik igen kevesen vannak. Az is lehet, hogy ők csak boldognak hiszik magukat. Tán naivak. Fene tudja.

Egy biztos, amikor egy kis lélek pont a válság közepén érkezik, az mindenképpen egy olyan fordulatot hoz a pár életébe, amely elvehetetlen, és legfőképpen pótolhatatlan. Se egy új érzelem, se egy másik személy léte nem helyettesítheti azt, amit egy gyermek betölt egy pár életében. Nem csak a közösen szerzett, és átélt öröm, hanem mindaz a nehézség, amellyel egy kis újszülött, csecsemő jár. Bár azt tartják, egy kisded nem mentheti meg a szülei házasságát, de tán még az is lehet, hogy mi mentjük meg magunk, és Zalán miatt. Tán úgy, hogy észre sem vesszük.

Örömgombóc

Na, most lehet, hogy megtévesztem azon olvasóimat, akik gasztronómia vonatkozása miatt olvassák blogomat, mert most nem egy ízletes tésztára, hanem Zalánra gondolok. A mi kis fiúnk, egy örömgombóc, akire, ha rápillantunk nyomban kívül reked a világ minden bújával-bajával. Nincsenek törtető és bunkó munkatársak, be nem fizetett számlák, rosszindulatú szakdolgozati konzulensek, idióta rokonok. Csak Ő. Nézzük őt, és erőt merítünk belőle a mindennapokhoz. S rájövünk, őt azt sem érdekli, hogy még nincs takarója, kiságya, hogy teljesen mindegy milyen pelenka kerül rá, hogy meg lesz-e tisztítva vagy sem az ablak mire hazahozhatjuk őt a kórházból hogy csak Anya dilije, hogy a konyhát is ki kell takarítani az utolsó csészéig, és hogy Apa államvizsgája sokkal fontosabb, mint hogy kicseréljük-e időben az ajándékba kapott babakocsit vagy sem. Minden lényegtelen, kivéve, hogy a pocija akkor és ott amikor jelez azonnal tömve legyen a spéci 2009-es Anya Tejcivel. És hogy Anya és Apa még ott álljanak az inkubátora mellett míg ő álomba nem merül. Mert minden csak velünk biztonságos neki.

Téli zöldborsós virsli - nyáron

Most már aztán tényleg itt van, a gyorsan, egyszerűen, finomat- Stahl, illetve a pár perc alatt vacsora a la Nigella, és még sorolhatnám televíziós szakácsok és szakácsnők jelmondatának időszaka. Hiszen, enni kell, viszont idő kevés marad a főzésre, még akkor is, ha éppen ez az egyik kedvenc fáradtság-, és stressz űző foglalatosságom. Bár ez valamivel macerásabb étel, Maci kívánságára elkészítettem. Közben sterilizálta a mikró a tejfejőt, és a laktoherb tea meg tette a hatását, mert közben-közben kortyolgattam. Mert amúgy meg elfelejtem inni.

Amit meg érdemes tudni a kajáról, gyermekkorom első kedvenc gasztro próbálkozásainak egyike, amit egy kicsiknek szóló szakácskönyvből vettem. A recept úgy változott, ahogy fejlődtem, vagy ahogy emlékeztem a receptre, ugyanis a szakácskönyvemnek menetközben lába kélt. Ma is síratom.





S hogyan készül a téli kaja, nyáron? Íme:
Jó nagy fej hagymát olajon megdinsztelünk, rádobunk 4-5 szál karikára vágott virslit kicsit együtt pirítjuk, megszórjuk fél teáskanál pirospaprikával, só, bors, 2 gerezd zúzott fokhagyma, hozzáöntünk fél csomag friss vagy mélyhűtött zöldborsót, aláöntünk egy kis vizet, fedő alatt pároljuk. Közben kisütünk egy nagyobb adag krumplit, amit megsózva hozzáadunk a virslis zöldborsóhoz, de előtte még borssal, sóval utána ízesíthetünk.

Én savanyúsággal eszem, Maci ketchuppel. Szoktam hozzá egy öntetet is készíteni: ugyanannyi ketchup és mustár, bele sok-sok feketebors.

Gyermekágy

Éjjel fél egy elmúlt, amikor áttolt a szülésznő a szülő szobából a kórterembe. Egész éjjel szinte semmit se aludtam, mert újra és újra átéltem Zalán születését. Egyszerűen nem bírtam betelni az élménnyel. Reggel hamar felkeltem, bár fájtam mindenhol. Elsőként pár lépést tettem az ablakig, emlékszem egy óra múlva már a zuhany alatt álltam, és bár megszédültem hajmosás közben, mégis kellett a tisztaság. Hisz Anya lettem. Délelőtt az ügyeletes szülésznő az ágyam alatt fekvő sporttáskámat pakoltatta ki velem, mondván, rend legyen a nagy vizitre. Ötödik megkezdett kórházi hét után volt rendesen cuccom. Azóta sincs megállás, a gyermekágy meghittségét csak a könyvekből ismerem. Bár "csak" négyszer járok be szoptatni egy nap, és az elsőre bevisz, és az utolsóról hazahoz Maci, így is hatszor teszem meg naponta a 20 perces utat. Otthon csak szinte fejni van időm, és enni vagy némit molyolni. Valóban holtfáradt vagyok. Édesen, de nagyon.

Zalán

Egy hét és öt nap telt el azóta, hogy a Csoda megérkezett közénk. Május 24-én 21:55 perckor emelte fel a szülésznő Zalánt, hogy megmutassa nekünk. 1860 grammal és 43 cm-el örvendeztett meg bennünket. Csúcsfej kisfiúnk azóta aranyozza be az életünket. A vártnál egy hónappal korábban, a 35-ik héten született. Adott nekünk még egy kis "szabadságot" , míg a kórház koraszülött osztályán vigyáznak rá, addig mi még kicsit "kettesben lehetünk". Napközben három óránként járok be hozzá szoptatni, és esténként igyekszünk felkészülni arra, hogy három-négy hét múlva "a tökéletes kis babasarkába" hazahozzuk.

Hihetetlen, de szülök lettünk!