2009. november 24., kedd

Félévesen


Kisfiam születésénél figyelmeztettek, hogy innentől kezdve szaladni kezd az idő, és mire kettőt pislogunk, Zalán már érettségire készül. Nem hittem ezt, egészen idáig. Pedig "tegnap volt" hogy a teszt két csíkot prudukált, hogy először hallottuk a szívverését, hogy először éreztem megmozdult a pocakomban, majd jó nagyokat rúgott kifelé. És az is "tegnap volt" azaz fél éve, hogy Zalán szószerint kirepült a világba.

A Sümegi borászat tíz éves Ambrózia jégborával, és Zsuzsi egér mintájára készült túró tortával ünnepeltük ma este a kis hercegünket.

2009. november 22., vasárnap

Vasárnap délelőtt


Vasárnap délelőtt. Hosszú ébredés. Zalán közöttünk a nagy ágyban mosolyog és magyaráz, dumál hangosan. Játszik a hangjával, gurgulázik. Egyre ügyesebben markolássza amit éppen elér, az arcunkat "simogatja", elkapja Apa orrát, Anya haját. Magasba emelgeti a lábacskáit, újra és újra visszatakarjuk, mert lerúgja magáról a takarót.

De aztán fel kell kelni. Holtfáradtan játékokat pakolok a helyükre, cumisüvegeket mosogatok el, pelenkákat vasalok, babaételnek valót reszelek, párolok, passzírozok, keverek-kavarok, reggeli rántottát sütök, szennyes ruhákat válogatok, foltot tisztítok, áztatok, mosógépbe pakolok, teregetek, beágyazok.... s közben azon jár az agyam, hogy mennyire vágytam a Gyerekre, az igazi családi életre, a vasárnapokra. Majd átsuhan a gondolataimban, most aztán jól megkaptad Eperlány, amit akartál!
De ez így van jól - mosolygok magamban. Folyatom, mert Zalán lassan felébred a délelőtti alvásból, és vár bennünket a vasárnapi kirándulás.

2009. november 13., péntek

Generációk


Valószínűleg kisfiam felnőttként nem fog emlékezni arra, hogy mindkét dédnagymamája ölében ülhetett. De bizonyára melegséggel fogja eltölteni a szívét, ha majd a nagy találkozásokról készülő képeket nézegeti majd, és elmeséljük neki, milyen nagy szemekkel figyelte felmenőit, ahogyan beszéltek hozzá. Édes kis szemein tökéletesen látszódott, tudja kik ők. Mintha csak érezné a dédnagyszülei mögött lévő évek számát, mint aki át akarja venni tőlük azt a tapasztalatot és bölcsességet, amivel az idősek bírnak. Tisztelettel itta szavaikat, nagymamáim meg hihetetlen büszkességgel és szeretettel meséltek neki.
Még csak az apai dédivel készült fotó, de igyekszünk megörökíteni a pillanatot anyai dédnagymamával is. S amíg lehet ismételni kell a találkozásokat, hiszen anyai nagymamám már kilencven, apai nagymamám nyolcvan éves. S minden együtt töltött pillanatért hálásnak kell lennünk.

2009. november 10., kedd

Brokkolis quiche és baba ebéd


Nyűgös vagyok, mert ősz van és esik az eső. Külön-külön szeretem őket, de nem egyben. Jöhet az eső a nyári a nagy kánikulában, és külön az ősz, ha süt a nap, mint tegnap, amikor a langyos melegben toltam a babakocsit a színes avarban. De ebben a nyálkás időben nem jó kimozdulni, és abból a legjobb főzni ami éppen itthon van.

Ilyen étel a quiche, mert bármit beletehetünk, ami csak itthon van. A francia konyha hagyományos étele olyan, mint az olasz pizza, ráadásul hidegen és melegen is nagyon finom. S ami különös előnye, hogy így könnyen utaztatható, szívesen pakolom Macinak ebédre.
Kedvenc változatom a brokkolis, amit kedvem szerint vagy "vega módra" csupán a zöldséggel vagy húsos módra, sonkával készítek.

Az étel másik előnye, hogy Zalánnak is lesz belőle ebéd, mert a brokkolit só nélkül főzöm, és a blansírozásból visszamaradt főző vízben a neki szánt adagba krumplit is teszek. Az így megfőtt zöldségeket csak villával kell összetörnöm. 2-3 brokkoli rózsához egy kisebb krumplit főzök. Ugyanez az eljárás a brokkoli levesnél is, azt is só nélkül kezdem el főzni, és ha csak kivettem Zalán adagját akkor ízesítem tovább.

Brokkolis Quiche

A tésztához:
25 dkg liszt
csipetnyi só
12,5 dkg vaj
hideg víz

A töltelékhez:
60 dkg brokkoli
4 tojás
2 dl 20 %-os tejszín
2 dl tej
10 dkg reszelt ementáli
szerecsendió
őrölt bors

kedvem szerint sonka főtt füstölt vagy egyszerűbb, de finom gépsonka úgy 15-20 dkg

A tésztához a lisztet a sóval és a kis darabokra vágott vajjal gyorsan összedolgozom, hozzáadok annyi hideg vizet, amennyit felvesz, majd golyót formálok belőle. Tányérra teszem, liszttel meghintem, letakarom folpackkal és 1 órára hűtőbe teszem.

A brokkolit rózsáira szedem, és lobogó vízben 2 percig főzöm. Lecsöpögtetem, majd hideg vízzel leöblítem. A tojásokat a tejszínnel és a tejjel habosra keverem, sóval, borssal, reszelt szerecsendióval fűszerezem, végül hozzáadom a reszelt sajtot. A tésztát lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom, majd a kivajazott torta formába simítom, és még fél órára vissza teszem a hűtőbe fagyoskodni. a lehűlt tésztát villával megszurkálom, és ha úgy tartja kedvem, akkor kissé elősütöm 190 fokon úgy 5 percig. (Upsz, elárulom, még sosem tettem rá nehezéket, mert egyrészt lusta voltam hozzá, másrészt sajnáltam volna, a nehezéknek használt babot vagy lencsét utána kidobni, hiszen nekem anélkül sem púposodott fel még sosem a tészta)

Ha nincs kedvem, akkor egyszerűen megrakom a tésztát a brokkolirózsákkal, ráöntöm a tojásos keveréket, és meleg sütőben (180-190 fokon) kb. 25-35 perc alatt készre sütöm.
A formából tálra borítom, és melegen vagy langyosan kínálom.

2009. november 9., hétfő

Ördögi kör


Már megint az ördögi kör. Szóval gyűlnek, gyűlnek a ruhák, mert vagyok olyan hülye, hogy nem szeretem a kemény törülközőket, a gyűrött ruhákat, a gyerekre meg amúgy sem adnám fel kivasalatlanul, hisz az is fertőtlenít. Így marad a feketeleves. Már csak egy nagy levegő kell, és egy jó film, úgy elviselhetőbb, s akkor nekiállok. Persze csak ha Zalán hagyja. Mert ebben anyja fia. Ha vasalok, ugyanúgy ordít, mint én tettem kiskoromban, ha Anyukám vasalt. Szerinte, nem értettem miért állt ott, ahelyett, hogy velem lett volna.

2009. november 3., kedd

Időkapszula


Mint minden más gyerek, Zalán is egyszerűen csak sír a fáradtságtól. Mit sír, üvölt szegénykém. Olykor nem csak szimplán felveszem és sétálok vele, hanem az ölembe veszem, magammal szembe "ültetem", mert feküdni már nem szeret. S ilyenkor engedek a csábításnak, és elhessegetem a gerincére vonatkozó intéseket és egyszerűen csak élvezem ahogyan hozzám bújik.
A fejecskéjét a mellemre hajtja és elcsendesedik. Majd egyszer csak elalszik. Gondolom, megnyugtatja a szívverésem. Engem meg a közelsége. S próbálom a szívembe, lelkembe zárni az elvehetetlen perceket.
Kellene már egy illatokat, érzelmeket őrző idő kapszula.

Közért


Na igen, egy magam korabeli (és idősebb) tősgyökeres pestinek az élelmiszerüzlet mindig is közért marad, még akkor is ha már nem a fővárosban lakik (és új lakóhelyén megmosolyogják a szóhasználatért). Jót mosolyogtam Stahl Juditon, amikor a róla elnevezett magazinjában az Italpolc rovatban olvastam tőle, hogy az Omnia Intstant Freere dried beszerezhető a Közértekben 1196Ft/100 g áron. Valóban, a közért, nem csak nekem közért.

Kíváncsi voltam minek a rövidítése, így hát rákerestem a gugliban, ahol persze temérdek választ is találtam rá: Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.