2010. május 31., hétfő

Petrezselymes-citromos pesto


Ritkán fordul elő velem ilyen, de most szombaton nem volt kedvem főzni. Arra meg pláne nem, hogy sok időt töltsek el a konyhában. Bár csak pár lépésre van a konyha a nappalitól, de ha a fiúk éppen ott játszanak, úgy érzem, pont lemaradhatok valamiről. Éppen valami nagyon gyors ebédben gondolkodtam, amikor megláttam a két csomag petrezselymet a hűtőben. (Mindig vízbe állítva a hidegben tárolom, mert úgy akár egy hétig is frissen eláll.) Eszembe jutott, hogy múltkor is milyen gyorsan megvoltam a bazsalikomos pestoval, így azon nyomban meg is fogtam a petrezselyemzöldeket, daraboltam fel és már dobáltam az egészet a mixer pohárba. Miközben a gép dolgozott, szépen lassan hozzácsurgattam fél deci olíva olajat, és beledobtam egy akkora gerezd fokhagymát is, ami kitett három "normál méretűt". A végén még belereszeltem egy citrom héját, és a levéből is belecsöppentettem kb. egy kávéskanálnyit, megsóztam, és teljesen krémesre mixeltem. A gőzölgő tésztára halmoztuk a zöld gezemicét, és parmezán híján jó sok trappistával szórtuk meg. Én még egy kis füstölt karavánt is reszeltem rá.



2 csokor petrezselyem, 1/2 deci olívaolaj, 1 nagy gerezd fokhagyma, egy citrom reszelt héja, és 1 kk. citromlé, só

2010. május 26., szerda

Persze, a gyerek kapja a legfinomabbat

Zalának még mindig külön főzök, egyik napról a másikra azért még sem szeretném leterhelni a kis szervezetét, csak azért, mert már egy éves lett. Csak szépen lassan kezdem szoktatni a felnőtt étekhez. Kezdésnek tegnap egy evőkanálnyi disznó húst picire felkockázva (combot) forgattam át olajban, majd felöntöttem kis vízzel, kockáztam még bele két nagyobb újkrumplit és egy kis darab cukkinit, majd most először egy halvány csipetnyi sóval meghintettem. Miután puhára főtt az egész, megszórtam petrezselyemmel. A gyermek falta, apamaci meg csak az orra alatt morgott: persze, hogy a gyerek kapja a legfinomabbat.

2010. május 25., kedd

Tojás nélküli torta


Így utólag nem is értem mit izgultam annyit a tojás nélküli tortán, amikor pofon egyszerűen meg tudtam oldani a kérdést. És még finom is lett az eredmény. Az anyósom a brownie-hoz hasonlította, és ahhoz képest, hogy ő tulajdonképpen nem is szereti a csokoládét, dicsérte. Igaz a máznak nem volt ideje megmerevedni, és külalakra nem volt valami cukrászi, de így legalább Zalán boldogan tapicskolhatott a csokoládéban.

Tészta: 3 bögre liszt, 12 ek. étolaj, 1 bögre cukor, 2 ek. 99,9 százalékos kakaó, 2 teáskanál szódabikarbóna, 1 tk. só, 2 tk. vaníliás cukor, 2 bögre víz
Máz: 2 tábla 80 %-os étcsokoládé, 2 tábla fehér csokoládé
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, nem légkeverésen. A szárazanyagokat összekevertem, majd az egészhez hozzáöntöttem a vizet, és jól elkevertem. Egy téglalapú jénait kivajaztam, kiliszteztem, és a tésztát beleöntöttem. Kb. 45 perc alatt sült meg. (nem figyeltem az időt)
A sablon alapján kivágtam a maci formát, majd a kétféle olvasztott csokival mintáztam.

2010. május 23., vasárnap

Málnalekváros csiga


Már sokszor írtam, hogy időhiányban szenvedek. Ami többek között azért is rossz számomra, mert a süteménysütés az ami a legutolsók között jöhet szóba. Pedig szinte minden nap tudnék enni valami édeset. S hát a házinál ugye kevés van jobb.
A minap is éppen elvonási tüneteim voltak, az utolsó csokoládét is befaltam ami már itthon lelenzett, viszont nem igazán volt semmi amiből süthettem volna. Csak két darab tojás, és egy fél kisüveg maradék málnalekvár tavaly nyárról. Gondoltam, hamarosan úgyis érik a málna, miért ne hazsnálhatnám fel? Így született meg a következő recept, aminek a tésztája amúgy némi változtatással a gyümölcskenyér sütim tésztájának alapja.


125 g vaj
125 g cukor
125 g liszt
2 tojás
1 ek. vaníliáscukor
1 tk. sütőpor
1 tk. 99,9 százalékos kakaópor
fél kis üveg házi málnalekvár
némi porcukor a tetejére

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A vajat gyorsíban felolvasztottab a mikróban, majd jó habosra kevertem a két féle cukorral. Hozzáadtam a két tojást is. (a plum cake-ba 2 egész+ 1 tojássárgája ment volna) A lisztet összevegyítettem a sütőporral és a kakaóporral, majd hozzákevertem a tésztához. Az egészet egy vajjal kikent és liszttel leszórt kis téglalapú jénaiba fektettem és 0 perc alatt készre sütöttem. Amikor már nagyjából kihűlt a tészta, a jénait felfordítottam, hogy szépen kicsússzon belőle a tészta. Egyenesen rá az előkészített konyharuhára, amit a feltekerésre használtam. A tésztát egyenletesen megkentem a málnalekvárral, majd nem a hosszabbik, hanem pont keresztben, a rövidebbik felénél feltekertem, hogy bár kevesebb, de nagyobb csigát kapjak végeredményképpen. A kihűlt süteményt később karikákra szeltem, és meghintettem porcukorral.

2010. május 22., szombat

Fejtörés: torta egyévesnek?


A legnagyobb fejtörést az elmúlt napokban Zalán egy esztendős tortája okozta nekem, de végül is kitaláltam a megoldást. Ám, hogy majd jól sikerül-e, az majd csak hétfőn, a születésnapján derül ki. Olyan tortát kell sütnöm, ami nem tartalmaz tojásfehérjét, viszonylag kevés benne a cukor, nem tartalmaz tejszínt, vajat, sütőport és egyéb olyan dolgot, amiben még nem igazán volt része. Ebből legfontosabb a tojásfehérje, mert már evett kekszben, de olyan hasfájása lett tőle, hogy jobbnak látom egyelőre még hanyagolni.

A többi hozzá nem valót tekintve, tudom, hogy valahol felesleges túl nagy hacacárét csinálnom, de egyszerűen úgy érzem, hogy ha ez idáig be tudtam, tudtuk tartani a hozzátáplálás fő szabályait, akkor miért dobjam sutba az egészet csak azért, hogy egyszerűbb dolgom legyen? Mert lehet persze, hogy nem is enne belőle, de az is lehet, hogy órisási elánnal veti majd rá magát a tortájára.

Így is kellett egy kompromisszumot kötnöm saját magammal. Ugyanis két variáció van. Vagy totál randa, és csak a gyereknek ehető tortát készítek, mint amit például Hommelette készített, vagy olyat, ami külcsínében és ízében gazdag, csaképpen Zalánnak nem való.

Így hát arra jutottam, hogy látványban legyen kedves, hiszen még is csak a gyereknek lesz, ez lesz a külső borítás, ami kétféle csoki lesz: fehér és fekete (ezt legfeljebb lehámozom neki). Mert hogy a torta egy Panda maci lesz, Zalán legújabb kedvenc plüss figurája. Ám maga a tészta, egy tojás nélküli, kevés cukrot tartalmazó, sütőport nélkülöző"piskóta" lesz. A réteg belül meg simán valamilyen összemixelt gyümölcs lesz. Alma, vagy banán. Ezt még nem találtam ki.

Minden esetre még van egy napom, hogy továbbra is törjem a fejemet, ez valóban jó lesz-e így?

2010. május 19., szerda

Spenótos-citromos tészta

A minap az egyik kedvenc zöldségesemnél kaptam zsenge spenótot. Némi citrom hozzáadásával finom ebéd lett pillanatok alatt:

20 dkg orsó tészta, 2 ek. olaj, 1/2 kg spenót, 1/2 dl frissen csavart citromlé, 1/2 tk. reszelt citromhéj, 1 dl 20 %-os tejszín, 1/2 tk. só, pici bors, 4 ek. reszelt parmezán

Feltettem főni a vizet a tésztának, majd a megmosott citrom héját lereszeltem, amit azután kettévágtam és kinyomtam az egyik oldal levét. Olajon a spenótot közepes hőfokon pár perc alatt megfonnyasztottam. A tésztát bele dobtam a forrásban lévő vízbe. A spenóthoz hozzáadtam a citrom levét, a citromhéjat és enyhén megsóztam, megborsoztam. Jól összekevertem, óvatosan hozzáadtam a tejszínt, jól elkevertem, majd hozzáadtam a mindeközben kifőtt tésztát is, némi főző vízzel együtt. Parmezánnal megszórtam a tetejét. S már ettük is. A tésztát amúgy kissé túlfőztem, ami csak még finomabbá tette az egészet. Legközelebb gnocchival készítem.

2010. május 14., péntek

Nekem új: medvehagyma minden mennyiségben


Na, semmi újat nem fogok mondani, de hát a medvehagyma ez eddig elkerülte a konyhámat. Viszont, ha még is van olyan, aki még nem kóstolta, annak meleg szívvel ajánlom. Miután annyit hallottam, olvastam róla, és most végre szembe is jött velem a piacon, magam is kipróbáltam. Mielőtt neki álltam, azért felhívtam kedvenc medvehagyma szakértőmet! (Köszönöm) Készült belőle vajkrém, ám még jobb lett belőle a fűszeres sajtkrém, és pestónak is megunhatatlanul bevált. Mindegyik étel egészen egyszerű és nagyszerű lett.
Egy fél doboz margarinba négy levelet és egy fél csokor petrezselymet vágtam, frissen őrölt sóval szórtam még meg. Az egy doboz natúr krémsajtba is ugyanez került bele.
A medvehagyma a fokhagymához hasonló, de kevésbé erős, és nem olyan erős a szaga sem. És, ami nekem igen fontos: kontaktlencse nélkül, szemüvegben is lehet vele dolgozni! Végre egy hagymaféle, amitől nem sírtam! Legközelebb (félek már csak jövőre) levest is készítek belőle!

Medvehagyma pesto

1 nagy csomó medvehagyma
50 g fenyőmag
1/2 dl olívaolaj

bors

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. Majd mozsárban apróra zúztam. A medvehagymát (szárával együtt) kisebbre tépkedtem, majd belezuttyintottam a kézi mixer poharába. Lassan csurgatva bele az olívát krémesre zúztam. Őrültem bele sót és fekete borsot. Majd összekevertem a zúzott fenyőmaggal. A forró spagettivel összekeverve, friss paradicsommal tálaltam. Egyszerű, de valóban nagyszerű!

2010. május 7., péntek

Pirított zöldségsaláta citrus öntettel


Szendvicsherótunk van. És ezen már a különféle szendvics- és zöldségkrémek sem segítenek. A felvágottakat és szalámikat rég meguntuk. Télen sláger volt nálunk a sárgarépás-sajtos melegszendvics. Mostanában vacsorára inkább salátát eszünk. Íme az egyik:

4 közepes sárgarépa, 1 nagy fej édeskömény, 1 vöröshagyma, fél dl frissen facsart narancslé (valamivel kevesebb mint egy közepes nagyságú narancs leve) 1 ek. olívaolaj, só, csipet só, 1 konzerv fehérbab

Öntethez: 1 ek. olívaolaj, 2 ek. frissen csavart narancslé, 1 ek. frissen csavart citromlé, 1/2 tk. reszelt narancs héj, 1 tk. finomra vágott rozmaring

Első lépésként előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
Majd a sárgarépát és az édesköményt csíkokra vágtam, a vöröshagymát vékony karikákra szeleteltem, ahogyan a recept is írta. Mindezt egy nagy tálba dobáltam. És félretettem.
Fogtam egy narancsot, alaposan megmostam, majd lereszeltem a héját. Egy fél teáskanálnyit előkészítettem az öntethez, a többit cukorral összekevertem, és eltettem azzal, jó lesz majd valami sütihez.
A narancsot ezután kettévágtam, és kicsavartam a levét. Ebből egy decinyivel meglocsoltam az előbbiekben felszeletelt zöldségekhez, amit még megsóztam és megöntöztem az olívaolajjal is. Jól összekevertem az egészet, majd szétterítettem egy sütő papírral lefedett lapos tepsiben, és addig sütöttem míg a zöldségek már kissé eléggé megpuhultak, és a szélük is el kezdett megkaramellizálódni. Ez, nem légkeverésen, fél óra volt.
Az öntethez az összes felsorolt alapanyagot egy habverővel összekevertem. A pirított zöldségeket egy tálba raktam, az átmosott és lecsöpögtetett konzerv babot hozzáadtam, majd nyakon öntöttem az öntettel.
Langyosan, meleg citromos teával tálalva, ebben a hideg esős tavaszi időben igazán lélekmelegítő vacsora volt.

Újra piac


Mióta Zalán megszületett, két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam a piacon. Keveset. De mióta jó idő van, és Manófalvit sokkal egyszerűbb útra felkészítenem, mint télen kellett, végre időben, azaz viszonylag "korán" - tíz óra felé, amikor még azért van elég árus és választék, kiérünk.

Persze ilyenkor a legnehezebb ellenállnom a kísértésnek, hogy ne hordjam haza a fél piacot. Ez ellen úgy védekezem, hogy kevés és kicsi szatyrokat viszek, és folyamatosan figyelmeztetem magam, ami igaz is, hogy nem lesz könnyű felcipelnem Zalánostul, babakocsistul, stul, stul, stul az egészet.

A legutóbbi portyámon medvehagymát, újburgonyát, vöröshagymát, körtét, narancsot, édesköményt, cukkinit, céklát, paradicsomot, paprikát és gyömbért gyűjtöttem.

2010. május 6., csütörtök

Együtt az asztalnál


Sokan meglepődnek amikor a kérdésre, gyerek mellett te tudsz főzni, lazán rá vágom válaszként, igen. Ilyenkor persze rögtön tompítok, főleg, ha a kérdező Anyukatárs mellett ott az Apatárs is, aki éppen nyitná a száját, hogy finoman letorkolja kedvesét, neki vajon miért nem sikerül. Ilyenkor mindig elmondom, hogy legfőképpen késő este (nem emberi időben) főzök, de engem nagyon is kikapcsol az a 20-40 perc, és addig az én Apatársam is "magában lehet". (Erre reagálhatnak a pszichológusok, a társterapeuták, hogy nagyon jó, mert így mindkét félnek jut ideje a saját gondolataiba merülni). És hogy ebben kedves Apuka is partner.

A másik kérdés ezután érkezik, hogy ezt miért nem látni a blogomon. S a válasz, arra viszont már tényleg nem jut időm, hogy beírjam a receptet, netán még fotózzam is a lépésket. A végeredmény egy része meg Apatárs munkahelyén kerül elő a dobozból egyenesen a gyomorba, az én adagom meg gyakran félig hidegen, mert hogy én mindig a gyermekemmel eszem. Az együnk együtt családi hercehurcához én ragaszkodom, hogy Zalán szokja, hogy bizony mi asztalnál és együtt eszünk, s ehhez tartom magam úgy is, hogy így ritkán ehetek csak "nyugodtan".