2010. május 31., hétfő
Petrezselymes-citromos pesto
Ritkán fordul elő velem ilyen, de most szombaton nem volt kedvem főzni. Arra meg pláne nem, hogy sok időt töltsek el a konyhában. Bár csak pár lépésre van a konyha a nappalitól, de ha a fiúk éppen ott játszanak, úgy érzem, pont lemaradhatok valamiről. Éppen valami nagyon gyors ebédben gondolkodtam, amikor megláttam a két csomag petrezselymet a hűtőben. (Mindig vízbe állítva a hidegben tárolom, mert úgy akár egy hétig is frissen eláll.) Eszembe jutott, hogy múltkor is milyen gyorsan megvoltam a bazsalikomos pestoval, így azon nyomban meg is fogtam a petrezselyemzöldeket, daraboltam fel és már dobáltam az egészet a mixer pohárba. Miközben a gép dolgozott, szépen lassan hozzácsurgattam fél deci olíva olajat, és beledobtam egy akkora gerezd fokhagymát is, ami kitett három "normál méretűt". A végén még belereszeltem egy citrom héját, és a levéből is belecsöppentettem kb. egy kávéskanálnyit, megsóztam, és teljesen krémesre mixeltem. A gőzölgő tésztára halmoztuk a zöld gezemicét, és parmezán híján jó sok trappistával szórtuk meg. Én még egy kis füstölt karavánt is reszeltem rá.
2 csokor petrezselyem, 1/2 deci olívaolaj, 1 nagy gerezd fokhagyma, egy citrom reszelt héja, és 1 kk. citromlé, só
2010. május 26., szerda
Persze, a gyerek kapja a legfinomabbat
2010. május 25., kedd
Tojás nélküli torta
Tészta: 3 bögre liszt, 12 ek. étolaj, 1 bögre cukor, 2 ek. 99,9 százalékos kakaó, 2 teáskanál szódabikarbóna, 1 tk. só, 2 tk. vaníliás cukor, 2 bögre víz
Máz: 2 tábla 80 %-os étcsokoládé, 2 tábla fehér csokoládé
A sablon alapján kivágtam a maci formát, majd a kétféle olvasztott csokival mintáztam.
2010. május 23., vasárnap
Málnalekváros csiga
Már sokszor írtam, hogy időhiányban szenvedek. Ami többek között azért is rossz számomra, mert a süteménysütés az ami a legutolsók között jöhet szóba. Pedig szinte minden nap tudnék enni valami édeset. S hát a házinál ugye kevés van jobb.
A minap is éppen elvonási tüneteim voltak, az utolsó csokoládét is befaltam ami már itthon lelenzett, viszont nem igazán volt semmi amiből süthettem volna. Csak két darab tojás, és egy fél kisüveg maradék málnalekvár tavaly nyárról. Gondoltam, hamarosan úgyis érik a málna, miért ne hazsnálhatnám fel? Így született meg a következő recept, aminek a tésztája amúgy némi változtatással a gyümölcskenyér sütim tésztájának alapja.
125 g vaj
125 g cukor
125 g liszt
2 tojás
1 ek. vaníliáscukor
1 tk. sütőpor
1 tk. 99,9 százalékos kakaópor
fél kis üveg házi málnalekvár
némi porcukor a tetejére
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A vajat gyorsíban felolvasztottab a mikróban, majd jó habosra kevertem a két féle cukorral. Hozzáadtam a két tojást is. (a plum cake-ba 2 egész+ 1 tojássárgája ment volna) A lisztet összevegyítettem a sütőporral és a kakaóporral, majd hozzákevertem a tésztához. Az egészet egy vajjal kikent és liszttel leszórt kis téglalapú jénaiba fektettem és 0 perc alatt készre sütöttem. Amikor már nagyjából kihűlt a tészta, a jénait felfordítottam, hogy szépen kicsússzon belőle a tészta. Egyenesen rá az előkészített konyharuhára, amit a feltekerésre használtam. A tésztát egyenletesen megkentem a málnalekvárral, majd nem a hosszabbik, hanem pont keresztben, a rövidebbik felénél feltekertem, hogy bár kevesebb, de nagyobb csigát kapjak végeredményképpen. A kihűlt süteményt később karikákra szeltem, és meghintettem porcukorral.
2010. május 22., szombat
Fejtörés: torta egyévesnek?
2010. május 19., szerda
Spenótos-citromos tészta
2010. május 14., péntek
Nekem új: medvehagyma minden mennyiségben
Na, semmi újat nem fogok mondani, de hát a medvehagyma ez eddig elkerülte a konyhámat. Viszont, ha még is van olyan, aki még nem kóstolta, annak meleg szívvel ajánlom. Miután annyit hallottam, olvastam róla, és most végre szembe is jött velem a piacon, magam is kipróbáltam. Mielőtt neki álltam, azért felhívtam kedvenc medvehagyma szakértőmet! (Köszönöm) Készült belőle vajkrém, ám még jobb lett belőle a fűszeres sajtkrém, és pestónak is megunhatatlanul bevált. Mindegyik étel egészen egyszerű és nagyszerű lett.
Egy fél doboz margarinba négy levelet és egy fél csokor petrezselymet vágtam, frissen őrölt sóval szórtam még meg. Az egy doboz natúr krémsajtba is ugyanez került bele.
A medvehagyma a fokhagymához hasonló, de kevésbé erős, és nem olyan erős a szaga sem. És, ami nekem igen fontos: kontaktlencse nélkül, szemüvegben is lehet vele dolgozni! Végre egy hagymaféle, amitől nem sírtam! Legközelebb (félek már csak jövőre) levest is készítek belőle!
Medvehagyma pesto
1 nagy csomó medvehagyma
50 g fenyőmag
1/2 dl olívaolaj
só
bors
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. Majd mozsárban apróra zúztam. A medvehagymát (szárával együtt) kisebbre tépkedtem, majd belezuttyintottam a kézi mixer poharába. Lassan csurgatva bele az olívát krémesre zúztam. Őrültem bele sót és fekete borsot. Majd összekevertem a zúzott fenyőmaggal. A forró spagettivel összekeverve, friss paradicsommal tálaltam. Egyszerű, de valóban nagyszerű!
2010. május 7., péntek
Pirított zöldségsaláta citrus öntettel
Újra piac
2010. május 6., csütörtök
Együtt az asztalnál
Sokan meglepődnek amikor a kérdésre, gyerek mellett te tudsz főzni, lazán rá vágom válaszként, igen. Ilyenkor persze rögtön tompítok, főleg, ha a kérdező Anyukatárs mellett ott az Apatárs is, aki éppen nyitná a száját, hogy finoman letorkolja kedvesét, neki vajon miért nem sikerül. Ilyenkor mindig elmondom, hogy legfőképpen késő este (nem emberi időben) főzök, de engem nagyon is kikapcsol az a 20-40 perc, és addig az én Apatársam is "magában lehet". (Erre reagálhatnak a pszichológusok, a társterapeuták, hogy nagyon jó, mert így mindkét félnek jut ideje a saját gondolataiba merülni). És hogy ebben kedves Apuka is partner.
A másik kérdés ezután érkezik, hogy ezt miért nem látni a blogomon. S a válasz, arra viszont már tényleg nem jut időm, hogy beírjam a receptet, netán még fotózzam is a lépésket. A végeredmény egy része meg Apatárs munkahelyén kerül elő a dobozból egyenesen a gyomorba, az én adagom meg gyakran félig hidegen, mert hogy én mindig a gyermekemmel eszem. Az együnk együtt családi hercehurcához én ragaszkodom, hogy Zalán szokja, hogy bizony mi asztalnál és együtt eszünk, s ehhez tartom magam úgy is, hogy így ritkán ehetek csak "nyugodtan".