2010. július 14., szerda

A jövő Zsidrója


S így mosolygott, amikor együtt fodrászkodtunk.

Vasalni is kell

A legtöbb barátnőm úgy vallja, este vasal a film előtt. A tévé nálam is stimmel, de nem este, hanem napközben, amikor Zalán alszik.

Inkább kiszúrok magammal, és a legnagyobb melegben vasalok, csak mert szeretném, ha az esték már csak a miénk lenne hármunké, vagy kettőnké, ha már Zalán alszik. És nem szólna csak annyi kötelező házimunkáról, mint például, a mosogatóban ne maradjon semmi éjszakára, illetve némi pakolásról a rend kedvéért.

Így hát most hajmosás után hagyom, hogy csorogjon a víz a hajamból, hogy hűtsön. Később majd becsavarom alul, a fiúknak úgy is tetszik, ha hullámos. Zalán csillogó szemmel, kacagva tűri, hogy csiklandozzom vele.

2010. július 13., kedd

Kaputelefon, avagy vigyázz, a kutya harap!


A társasházunkban 12 lakás van. Ebből kettőben nem laknak. És rajtunk kívül még három-négyben szinte mindig otthon vannak. Mégis mindig mindenki hozzánk csönget fel mindenféle búbánatával, legyen az szórólap, kisokos, csomagot hozó postás (miért nem a címzettet zargatja?) matávos, digi tévés, villanyos mi egyéb. Az esetek 90 százalékában ezek a kéretlen csengetők felébresztik az éppen alvó kisfiamat. S bennem ma elszabadult az anyaoroszlán, már ordítottam a harmadik felcsengetővel.
Nem tudom érek-e vele valamit, de most már kiírom a nevünk mellé a kaputelefonra:
"ha nem muszáj, ne csengess, baba van"!