2010. december 30., csütörtök

Kis kezével húzott

Alig vártam, hogy hazaérjek Zalánhoz. Boldogságos volt átölelni, puszilgatni, hallani a hangját és érezni az illatát. Egy pillanatra neheztelt, mert nem voltam itthon egy napot, de hamar "megbocsátott" és már húzott is maga után a kis kezével fogva a mutatóujjamat, egyenesen be az új labdaházba. Ahol csak mi ketten voltunk.

2010. december 28., kedd

Plusz vér


Szép karácsonyunk volt, pedig nem is keveset utaztunk ide-oda, meglátogattunk mindenkit, nagyon elfáradtunk. Én főleg. Ma kiderült, nem úszom meg, kapok egy kis vérpótlást, úgyhogy holnap reggel egy éjszakára be kell feküdnöm a kórházba. A táska össze van pakolva már, korán reggel indulok. Jóbarát fuvaroz, hogy ne kelljen az egész családnak korán kelnie miattam. Viszem magammal a karácsonyi ajándékba kapott könyvek egyikét, s ha esetleg elkeseredek, mert belegondolok, hogy vasárnap már a műtétre megyek be, akkor megnézem a karácsonyi üdvözlőkártyát, amit az anyósomtól kaptam, amiben erőt kíván nekem, és elmélázok azon, hogy az én drága anyukám zöld karkötővel lepett meg, mert a zöld a gyógyítás színe, és, hogy milyen gyönyörű volt a kisfiam arca, amikor izgatottan nyújtotta, hogy bontsuk ki az ajándékait. A kis wader vasútnál és a babánál nem csak ujjongott, hanem tapsolt is örömében. És mióta itthon is felállítottuk a labdával teli kis házat, akkor is benne kell lennünk mindhárman, ha nem is férünk be mindannyian teljesen, mert a kisfiam attól kacag nagyokat, hogy borul velünk az egész ház. S arra is gondolni fogok, hogyan hordozgatja körben az új, nála is nagyobb plüss kutyát az egész lakásban, mert nem akar tőle megválni.

Végül is ez most csak egy éjszaka, és csak egy kis vér, hogy jobban legyek, biztosítva legyek a műtétre, és könnyebben gyógyuljak utána.

2010. december 24., péntek

Találkozó szeptember másodikán


Tegnap este vettem észre, hogy az idei naptárunk csak január másodikáig szól. Miután rossz ómennek éreztem, hogy nem tudok előre tervezni, megkértem Macit, ma délelőtt mindenképpen vegyen nekem egy jövői évi kalendáriumot, amikor elmegy a Gordons Ramsay féle pulykához friss petrezselymet venni, mert azt tegnap nem kaptunk. Itt kell kitérnem arra, hogy a pulyka amúgy isteni lett. Nem csak omlós, hanem visszafogottan finom is, érezni rajta a citromot, a babérlevelet, a vajat és a hagymákat és persze a petrezselymet, de egyiket sem erősen. A Jamie Oliver féle sült krumpliról nem is beszélve, mindenkinek csak ajánlani tudom.


Visszatérve a naptárra, amikor ma délelőtt Maci meghozta az új családi naptárt, amelyben mindhármunknak van egy-egy oszlopa arra, hogy beírjuk kinek milyen programja lesz és azokat így könnyen egymáshoz tudjuk illeszteni, még nem tudhattam, hogy Maci karácsonyi ajándéka egy személyes naptár lesz Paulo Coelho bölcsességeivel. Ezt a kötetet amúgy az Alexandra kiadó adta ki, meseszép kötésben, amikor megláttam az üzletben, úgy gondoltam nekem ez kell, mert annyira illene hozzám. Így hát most a karácsonyi üdvözlő telefonok közepette mindenkivel találkozókat egyeztettek jövőre, ahol ott szándékozok lenni!


S remélem, a jövő karácsonyom is olyan szép lesz, mint az idei, és akkor is mosolygós, boldog karácsonyt kívánhatok minden olvasómnak, akárcsak most!

2010. december 23., csütörtök

Megfelelő fenyő

A fotózásra nem tudtunk elmenni, mert annyi minden összejött mára, de legalább voltam ma fodrásznál, hogy visszavágassam a hajamat. A fotózás megvár, hamar összeszedem majd magamat a műtét után, és akkor majd mi leszünk a központ két órán át. Viszont megtaláltuk ma a megfelelő fenyőt karácsonyra, amit kifizettünk, de nem hoztuk el, hogy Zalán ne lássa. 24-én délig van időnk érte menni. A terv az, hogy míg Zalán alszik délután mi feldíszítjük a fát. Alig várom, hogy lássam a kis arcán a csodálkozást, hogy itthoni is van karácsonyfa. Ezüstfenyő, alig másfél méteres. A színeit majd akkor találjuk ki, amikor elővesszük a díszeket. Tavaly az almazöld és a csokoládébarna színek domináltak. Tavaly tiramisu, idén gesztenyetorta lesz a desszert.

2010. december 22., szerda

Új élet

Az új életemben amit tegnap említettem már most elkezdtem élni, tulajdonképpen azóta, hogy felfogtam mit mondott az orvos. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzem magamat betegnek, sőt úgy élem most a mindennapjaimat, hogy alig gondolok rá, mégis érzem, hogy változtatnom kell azon, hogyan is viszonyulok önmagamhoz. Mert hogy sokszor már azt sem tudom ki vagyok. Az elmúlt években állandóan ügyeltem arra, mit mondok, mit írok, mit csinálok, mindazt hogyan teszem.

Valahol úgy érzem, olyan labilis vagyok, mint a Julia Roberts által alakított Maggie Carpenter, az Oltári nő (Runaway Bride) című filmben, aki nem tudja, hogyan szereti a tojást, így mindig az éppen aktuális pasija ízlése szerint tálalja. Hasonlóan látom magam az utóbbi időben. Inkább éltem mások kedve, mint a saját akaratom szerint. S közben elveszítettem önmagam.

Voltak persze pillanatok, amikor vagdalkoztam, vagy csattantam, így utólag úgy érzem olyankor éltem, illetve akartam élni, és a belül, a lelkemben és szívemben tomboló viharok éppen csak ki akartak törni. De én nem hallgattam rájuk. Azt hittem erős vagyok, és ezt is legyőzőm. Oroszlán vagyok, győzni születtem.

Azt hiszem, akkor vesztettem el először ebben a nagy önmagammal vívott csatában, amikor a szeretett és állandóan visszavágyott székesfővárosunkból ide költöztünk, ide ebbe az álló vizes iparvárosba, aminek persze meg van a maga előnye és szépsége, csak nekem kevés ahhoz, hogy jól élve érezhessem itt magam.

Új emberek, új arcok, új szokások, új mondat fordulatok. Hiába volt tetszetős az új, és hitettem el önmagammal, hogy nekem itt jó lesz, és mondtam ki minden megyehatár és városhatár táblánál, hogy itthon vagyunk, ugyanezt mondtam, s mondom akkor is, amikor visszamegyek, haza. Bár felismertem magamban a pánikot, amikor először csukódott itt ránk ajtó, mindig azzal áltattam magam, jó lesz itt. De hét év alatt sem hittem ezt el.

Így az első legnagyobb változtatás az lesz, hogy vissza, vagy jóval közelebb költözöm. Amilyen gyorsan csak lehet.

Lelkem titkai

Nekünk embereknek, néha-sokszor vannak olyan mélységesen mély titkaink, amelyek mindaddig (részben vagy egészben) ismeretlenek maradnak mások előtt, míg nem tartjuk magunkat annyira biztosítva érzelmileg, hogy azzal meg tudjunk bírkózni a "nagyközönség előtt". Ezekkel, a ki nem mondott szavakkal az a legnagyobb baj, hogy rágnak bennünket belülről, és akár beteggé is tehetnek bennünket. Így jobb nem várni velük sokáig. Én sem várok vele, csak addig, míg át nem esek a ki nem mondott szavak is okozta betegség legyőzésén. S utána remélem, nem csak megkönnyebbülök, hanem végre olyan életet is tudok majd élni, amilyenre szükségem van ahhoz, hogy soha többé ne legyek beteg.

2010. december 20., hétfő

Karácsonyi pulyka

Rákattantunk a karácsonyi főzőcske műsorokra. Van egy rahedli belőlük a paprikatévén. Nekünk meg IPTV-énk, így hát vesszük a sorozatokat, majd könnyedén áttekerve a reklámokat, akárhányszor megállítjuk és visszacsévéljük az adást, hogy le tudjuk jegyezni a recepteket. Gordon Ramsay egybensült karácsonyi pulykája Macit teljesen megbűvölte. Annyira, hogy az eredetileg tervezettt aszaltszilvás pulykatekercs ötlet ment a kukába. S helyette ma hazacigöltük a majd' négy kilós madarat, amit így ő készíti el karácsonyra. Mi meg majd kuktáskodunk Zalánnal. S aztán cserélünk az egyebeknél. Azt hiszem, holnap már tényleg le kell rendeznem a bevásárlást, mielőtt még a menü többi részét is sztornózza.

2010. december 19., vasárnap

Bejgli letudva

Félig-meddig gasztroblogba olyat leírni, hogy a bejglit idén nem magam sütöm karácsonyra, hanem rendelem, elég vicces. De talán bocsánatos bűn. Viszont így lett diós, mákos és diós-áfonyás is, mert hogy ma meg is érkezett. Jobban mondva az anyósomtól átvettük, aki mindezt intézte. Az ízekért amúgy a Kiskunfélegyházi Malom a felelős. A diós-áfonyásat már teszteltük is, nagyon finom, annak ellenére, hogy nem házi. Szóval a bejgli letudva, de a fenyő kérdés még nyitva maradt. Az ikeában ugyanis elfogyott, így azért máshová kell mennünk, pedig jó lett volna ha a fa ára a zsebünkben marad, mert lehetett volna belőle Zalánnak új játékos polc. Szerencsére amúgy nem kell messzire mennünk a szomszédos pláza mellett is szépeket árulnak, nem túl borsos áron, s így talán még is marad a polcra.

2010. december 17., péntek

Játszóház

Ma annyira hideg volt, hogy az orromat se volt kedvem kidugni. Aztán délután még is csak elmentünk vásárolni friss bazsalikomot és petrezselymet a görög csirkéhez, na meg a játszóházba. Ez utóbbiba két okból is mentünk ma is, mert holnap bezár, és mert az én futkározó kisfiamnak egy eséstől úgy felrepett ma a kis szája széle, hogy a nem kis mennyiségű lenyelt vért ki is adta magából, rám. S mivel szegénykémnek eléggé fájhat, gondoltam, valamivel csak fel kellene vidítani, ami nem a karácsonyra tartogatott ajándéka.

A játszóházban meg azon méláztam, míg ő a labdákkal telt medencében lubickolt, vajon hogyan viseli majd a távollétemet, mert ő nagyon-nagyon fog hiányozni nekem. Így hát Macinak lajstromozni kezdtem, mikor mivel lehet a kis manót felvidítani, a figyelmét elterelni.

2010. december 16., csütörtök

A kis fekete ruha

Abba a bizonyos kis feketébe újra beleférek. Hihetetlen, de nem csak a kulcscsontom látszik, hanem közvetlenül alatta, a melleim fölött, persze nem durván, csak úgy halványan látszanak a csontok. Nem vagyok sovány, még tán vékony sem, hanem úgy mond "normális" testalkatú. Csak hát, kivéve a Zalán előtti időszakból leszámítva azt a néhány hónapot, amikor sikerült lefogynom, mindazok, akik nem ismertek 10 évvel ezelőtt, mondhatni kerekecske-dombocskának láthattak. Na, nekik, most vékony vagyok. Jól esett, de még az anyósom is "megdicsért" az új formámért, az új frizurámért, de persze megbeszéltük, jobb lenne a tíz kiló plusz az egészségért cserébe. Egyébként tetszik a dolog, így van némi jó is ebben az egész rosszban. 22-én megyünk családi fotózásra, oda mindannyian felöltözünk szépen is, meg lezseren, és viszünk majd mindenféle jó kis kiegészítőt. A buborék, perec és nyalóka nálunk kilőve, mert újabban mindenki azt használja kelléknek. Már nagyon izgatott vagyok, ettől jól, és nem betegnek, hanem nagyon is meggyógyulós-egészségesen érzem magam.

2010. december 15., szerda

Harmadika

A műtét harmadikán lesz. A doki azt mondta az idegességtől izzadok. Remélem, most hogy már tudom a dátumot nyugodtabbak lesznek az éjszakáim. Legalábbis addig, míg nem közeledek a kiírt dátum felé. De bátor leszek és ügyes! És csak arra gondolok, hogy kivágják a daganatot, más rosszat nem találnak, megkapom a kezelést amit kell, és meggyógyulok!!! Szerencsére addig is lehet a karácsonyon törni a buksimat...

Éjszakai izzadás

A rák egyik tünete. Borzasztó. Újabban arra ébredek fel hajnalonként, hogy melegem van miközben fázok. Ugyanis annyira leizzadok, hogy tiszta víz lesz az egész hálóruhám, a tarkóm, a hajam, a párnám, a lepedő alattam, a paplanom.
Éjszakánként két hálóing. Ágynemű állandó szellőztetése és gyakori mosása. Most is megy a mosógép.
Míg én írom ezt a postot. Zalán éppen beleült a játékdobozába és dumál a méhecskéjének. Megyek játszani vele. Aztán sütünk együtt egy gyümölcskenyeret.

2010. december 14., kedd

Švejk

Hašek Švejkjét vettem elő. Az első oldaltól nevettet...ma nem is nagyon gondoltam a betegségre. Viszont délelőtt Zalán nagyon bújós volt a baba-mama klubban. Ilyet csak az első alkalommal tett, el sem engedte jóformán a kezem, és nagyon sokat ölelt és puszilt. Angyal baba, tudja hogy az ő mosolya az igazi gyógyírem!

2010. december 13., hétfő

Rost és puffasztó mentes étek


Mi késve értünk a dokihoz, neki meg már dolga volt, így várnom kellett másfél órát rá, miután már csak alig tíz perce maradt rám mindössze. Megnézte a vizsgálati lapomat a "rossz hírrel" - ő fogalmazott így, megvizsgálta a hasamat, megkérdezte hogyan derült ki, hogy jöttek a tünetek. Majd elmondta, hogy a szövettant, amit múlt héten levettek meg kell várni, az kb. tíz nap, így már csak jövőre műt meg. Az év elején. "Nem akarják a karácsonyomat elrontani". Megbeszéltünk egy újabb találkozást szerdára, akkor leszek okosabb.
Mikor szóba jött a családi anamnézis, és a gyógyulásuk, akkor azt mondta "remélem, minden rendben lesz önnel is". Ettől a "remélemtől" megint kiborultam. És persze tudom, de valahogy még is kellett, hogy Anyukám és Maci is megerősítsék, hogy ő orvos, ő neki a tényeket kell közölnie, nem mondhat olyat amiben nem száz százalékig biztos. És ezzel a remélemmel nem akart elbizonytalanítani.
Maci azt mondta a lényeg, hogy mi tudjuk, és mi biztosak vagyunk, abban hogy jól leszek!
Hazafelé az autóban még azzal is győzködtem magam, hogy a doki nem akart elkeseríteni, meg minden rendben lesz, hogy végül azzal búcsúztunk el, hogy a doki helyeselt azért, mert én mondtam neki, hogy csak pozitívan gondolkodok.
Mivel időm nagyon nem volt, annyit kérdeztem meg hirtelen, hogy nem gond-e a várakozás, és hogy annyit mit tehetek. Azt mondta ez a két hét már nem változtat semmin, mert a daganat ott van, ettől rosszabb nem lesz. Az étkezésben arra ügyeljek, ne nagyon fogyasszak se puffasztó, se rostos ételeket. Például almát csak főzve, héj nélkül, szőlőt se, se narancsot, mert az is rostos. Banánt lehet. Húst, kenyeret is szabad.
Most kicsit bajban vagyok, mit szabad és mit nem? Burgonyát, rizst igen. Mi az aminek még alacsony a rozs tartalma, de zöldség, gyümölcs, és nem puffaszt? A borsó és a kukorica most puffaszt, vagy sem?

2010. december 12., vasárnap

Egy óra gondolkozás nélkül

Négy napja tudom. Négy napja másképpen látom a világot, benne magamat, és a viszonyomat másokkal és önmagammal. A hangulatom ingadozó. 98 százalékban pozitív vagyok, és ha a maradék két százalékban el is kezdek parázni, akkor marha gyorsan igyekszem magamat leállítani. Négy nappal ezelőtt egészen biztos, hogy nem írtam volna le azt ide, hogy "marha". Változok. Szerencsére lazulok. Igyekszem nem görcsölni. Nagyon nem. Ezt az Apukám szokta így mondani: nagyon nem. Sőt azt is gyakran használja, hogy "nem beszélek szart". És most én sem beszélek szart. Ilyet sem írtam volna le.
Na persze mindez nem azt jelenti, hogy elveszítem az ön kontrollomat. De nem filózok azon, többet annyit, hogy vajon szabad-e ilyet vagy olyat írnom vagy sem, és hogy illik-e hozzám vagy sem, és hogy ez mennyire elfogadható vagy sem. Persze nem fogok ezentúl sem csúnyán beszélni, de nem is rágódok majd azon, hogy túl fogalmazzam magam. Így hát lazulok. Másokkal is. Például, ha most nem tetszik az ahogyan valaki éppen viselkedik velem, akkor kertelés nélkül közlöm, hogy ne tegye. Ezt az egyet nem bírom.
Ma a sógorom úgy fogalmazott, hogy neki mekkora sokk volt ezt csütörtökön megtudnia, és hogy végig sírta a pénteket. És hogy Ő úgy döntött, hogy ezt lazábban veszi, hogy ez csak egy műtét és utána majd minden oké lesz. Komolyan, majdnem elküldtem a francba! Tudom, hogy nem akart rosszat, de könyörgöm, nem ő a beteg, hanem én. Nem neki kell ezt eldöntenie, hanem nekem. S ha hagyott volna beszélni, akkor meg is tudhatta volna, hogy én pontosan így állok hozzá. Pozitívan. Amúgy meg úgy kezdte a telefonba a beszélgetést, "hogy érzed magadat drágám?" Mondtam neki még nem haltam meg. És nem is fogok. Legalábbis nem most. Még van dolgom ezen a Földön. Például felnevelni a kisfiamat. Komolyan az a síri hangja totál kiverte nálam a biztosítékot.
Azért borultam ki tőle, mert ha csak kettő százalékban is vagyok negatív, ebben a kevésben is marha nehéz magamat visszahozni a jó irányba. Mert a nap huszonnégy órájában ott lebeg a fejemben ez az egész, állandóan igyekszem elfoglalni magamat, elterelni a gondolataimat, de ha jön egy ilyen beszélgetés, hozzáállás, akkor ez a kettő százalék elkezd duzzadni, duzzadni, és én újra és újra a hajamnál fogva rángatni kezdem ki magamat a letargiából. Ami nagyon, de nagyon nem könnyű.
Olyan jó lenne egy óra, csak egy óra a rák gondolata nélkül! Mint ma a Gyémánt fürdőben, ahová lazán, különösebb tervezés nélkül, este hatkor elmentünk. És én boldog voltam, mert Zalán élvezhette a Nagy vizet.

2010. december 11., szombat

Kemo karácsonyra

Igaziból már azt sem bánom, hogy nincs robotgépem, vagy hogy utálom a konyhabútoromot. Örülök a hónak, és a télnek, mert én legalább négy évszakban élhetek, és nem mindig csak a nyarat látom. Valljuk be, az is unalmas lehet mindig, és hívogató a fagy, a hó és az utána fennmaradó sár annak, aki azt nem ismeri.
Most már csak az egészségemet szeretném visszakapni, és tudom, hogy így is lesz!!! Túl leszek a műtéten (hétfőn kiderül mikor) megkapom a magam kemoterápiáját, és utána élek tovább mintha mi sem történt volna. És kéretik mindenkitől csak pozitívan gondoljon rám, ne sírjon, ne szörnyűlködjön, és a rémtörténeteit is hagyja otthon! Mert látnom kell a fiamat a negyvenedig születésnapján is!

2010. december 8., szerda

Vékony falak


Hála az égnek ma jó vagyok, ma végre nincs rajtam az az ólmos fáradtság, mint ami az elmúlt két hónapban volt. Reggel azonnal beraktam egy mosást, lehúztam az ágyneműket és kitettem őket az ablakba, hadd melegítse és frissítse át az a kis napfény, ami éppen besüt. Aztán felraktam főzni krumplit pürének a füstölt sajttal töltött, fűszeres vajjal sütött karajhoz. Közben megállás nélkül beszéltem Zalánhoz, és számoltam-számoltam neki, mert annyira szereti hallgatni: egy, kettő, három..egészen tízig. Miközben ő a maga kis halandzsa nyelvén ismétli. Kivéve az Egyet amit már ő is ki tud mondani.

Ma újra elővettem az egyik svéd nyelvű könyvemet, míg Zalán aludt, Emma Hamberg:Linas kvällsbok 1&2 ...hogy haladjak egy kicsit vele. Amikor nem vesztem el a "fordításban", akkor olyan nagyokat kacagtam volna, ha nem lennének olyan vékonyak a falak.

Falak, erről jutva eszembe, meséltem? A hangos szomszéd végre elköltözött! Csönd van!!!

2010. december 7., kedd

Egérke a Bajnokok Ligájában

Manchester-Valencia meccs élőben. Éppen egy kis szürke egér futott át a pályán. Csúcs, hogy az IPTV-vel megállítható és visszatekerhető az élő adás. Az eredmény amúgy 1:1.

2010. december 6., hétfő

Számomra nem bagatell

Miután ma kiderült milyen betegséggel küzdök, körbetelefonáltam a családtagjaimat, és üzentem pár barátomnak, mi a helyzet. A gasztroenterológus vastgabélgyulladást állapított meg, de részletesebbet majd csak a csütörtöki "bensőséges" vizsgálat után tud mondani. Nem keseredtem el, sőt inkább megnyugodtam, hogy nem ennél durvábbról van szó, és úgy is állok az egészhez, hogy csütörtökön sem fog rosszabbat mondani. Említette még, ez egyfajta autoimmun. De ebbe sem akarok semmit se belemagyarázni. És az esik jól, ha mások is bíztatnak, hogy minden rendben lesz. A tények elbagatellizálása ugyanis nem nyújt erőt, hanem elkeserít, mintha nem is lennék olyan fontos.

2010. december 4., szombat

"Nyugodt hétvége"


Még hogy unatkozni? Mi sosem szoktunk. Nyugodt hétvégék? Nekünk? Dehogy! Az éjszakát interurbán, majd a délelőttöt személyesen az orvosi ügyeleten kezdtük, mert olyan rosszul voltam, hogy bár sacperkábé sejtik az orvosok mi a bajom, és én magam is kikupálodtam már a tünetekből, ilyen fájdalomra nem voltam felkészülve. Azt hiszem, nem sokan írnak le olyat, amit én most itt: már alig várom a hétfőt, hogy megtudjam, mikor mehetek endoszkópiára. Szeretnék végre szembenézni a problémával, ami az elmúlt félévben eluralta a testemet, hogy végre legyőzhessem!
Addig is kímélő étrend, No-spa, és pozitív hozzáállás. (Ennyit a nyugodt hétvégéről, holnap Székesfővárosunkba megyünk babakocsit venni)
S bár még csak két hét telt el a műtéttől, jobb, hogy "Cseresznye" (aki biztosan kislánynak készült) nincs már velem, mert ahogy ma az ügyeletes orvos (is) fogalmazott: "ilyen kezdet nem sok jó véget ígért volna". Ma is gyújtottam egy gyertyát Neki.

2010. december 3., péntek

Barackos piskóta

Tojást nem az ára, hanem a származtató tyúk tartási szokása szerint választom. Kivéve, ha rohanok. Én balga levettem egy műanyag dobozosat, ami úgy nyeklett-nyaklott ahogy kivettem a papír szatyorból, hogy tíz tojgliból hét azonnal elrepedt. Ezekből készült el az a barackos piskóta, amelyről gyermekem csak a konzerv barackot ette le. Azt hiszem kár a gőzért, eddig se tepertem mostanában sütés ügyben, mert hogy robot-, aprító- és/vagy habverőgép nélkül vagyok, a kezem meg amúgy is "ínhüvelybegyulladósfajta". Bár jön a karácsony.... valaki igazán hozzámvághatna valami megunt konyhai masinát...na jó csak várom a csodát.

2010. december 2., csütörtök

Betűtészta

Nincs paradicsomleves betűtészta nélkül. Punktum. Kivéve, ha a gyermek elrejti a tészta zacskót.