2013. március 10., vasárnap

Folytatódó eperszezon


Hosszú ideje nem írtam a blogomba, aminek számtalan oka van. Az egyik legalaposabb, hogy nem igazán főzök mostanában olyat, amivel "büszkélkedhetem".

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan "unalmas" menü jellemzi a konyhámat, mint amilyet most vezetek. Márpedig egy kiscsoportos óvodás mellett nem lehet nem tudom mire számítani, még úgy sem, hogy az én kisfiam kortársaihoz képest jóval színesebben étkezik. Különösképpen a gyümölcs és zöldség fogyasztását tekintve. Az előbbiből jóformán csak a málna és kivi, az utóbbiból a sóska nem jöhet szóba. Mégis a lehető legegyszerűbb ételeket kell felsorakoztatni és bizony vannak olyan megunhatatlan tételek, amik akár hetente kétszer is szerepelhetnek. Sőt, szerepelniük kell. Ilyen például a mákos tészta, a paradicsomleves, és a tejbegríz. Komolyan írom, hogy, ha egyszer valaki azt mondja nekem, hogy nálam a mákos tészta, mint önálló főétel, és véletlenül sem egy odatévedt desszert szerepel majd az étlapomon, akkor azt finoman szólva is lelükéztem volna...


Arra, hogy a fantáziám enyhén szólva is beszűkült, egy vacsora vendégem hívta fel a figyelmemet. Ugyanis a felkínált krémleves alapanyaga nem volt más, mint a becenevemben is szereplő gyümölcs. 


Amikor éppen ezen filóztam, jött a következő döfés: H. barátnőmtől kaptam egy eperszezonos kulcstartót. Aki meg is jegyezte, hogy mikor a kulcstartó elkészítését megrendelte, még nem gondolta volna, hogy felhagyok annak írásával. Szóval nincs mit tennem, főznöm kell és publikálnom.