Körömlakk

Na ja, nekünk nőknek annyi kenceficét és egyéb trükköt kell használnunk ahhoz, hogy jól nézzünk ki, hogy ahhoz, külön melót kell vállalnunk a fő munkánk mellett, ha nincs olyan fizetésünk, vagy anyagi hátterünk (örökség, férj ecetera) ami a költségeket állná.
Ennek az aránya ráadásul a kor előre szaladtával nő. Huszonvalahány kilót adtam le magamról és nem győzöm lecserélni a ruhatáramat. Az hagyján, hogy a mindennapi felsők a pólók, pulóverok, és blúzok mellett a nadrágok , szoknyák totál lecserélődtek. Hogy a kabátok, kosztümök. De a melltartók, a bugyik, sőt a zoknik és a cipők is!!! Az övekről már nem is beszélve. Döbbenete, mire összeállítom az új ruhatáramat, addig abból egy négy tagú család hónapokig elél.
A legmegdöbbentőm a fokozatosság, a nadrág, ami még jó volt tavasszal, ősszel már nagy.
Atya ég, nem bírom anyagilag. A cipőből kilépek, a kabát nagy, a melltartó lötyög, az öv nem tart, a bugyi lecsúszik. Nincs kosztümöm, alkalmi feketém (amiről minden női magazin ír, hogy kell- persze ilyenkor elfelejtem, hogy ilyeneket mi is leírunk, mert más is megírta) téli kabátom, őszi cipőm, fehér blúzom, alkalmi szoknyám.

Arról nem is merek beszélni, hogy harminckét évesen, elmúlt a hamvasság, van viszont ránc. A krémek, pakolások, samponok, ránctalanítók, a körömlakkok, rúzsok, pirosítók, a parfümök és miegymás egy kész vagyon.

És persze egyre fiatalabb lányok rohangálnak az utcán..s velük kell felvenni a versenyt. Kiakasztó!

Kertészkedés

A nágy fal közül kimenni egy kertbe diót szedni, gereblyézni, metszeni a bokrokat, levágni a tetőre rálogó faágakat, még akkor is lelkig hatoló, ha a fizikai meló elfáraszt. Persze, könnyen mondom, de jó lenne egy kert, mert nekem is lenne, hová kiülni a reggeli kávémmal, leszedni frissen a bazsalikomot (és nem a cullináriból hozni csokorszámra), virágokat ültetni, lugasnak felfutattni a szőlőt...de mindezt ápolni, gondozni napról-napra, hétről-hétre nem kis feladat.

Mégis vágyom rá. Ma fáj minden porcikám, de a fájdalom azonnal édessé változik, ahogy ránézek az ott szedett zöldségekre. Kár, hogy anyósom nem tudja megtartani a házat, amit édesapja után örökölt. S ez fáj Macinak is.

Angyalok és Tündérek

Vannak helyek ahová azért szeretek visszamenni, mert szépségükkel, harmóniájukkal feltöltenek. Ilyen a tatai Angyalok és Tündérek Galéria is. Mind a kiállító terem és az épület teljes összhangban vannak egymással. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem a tulajdonosaikat is. Ha szomorú, fáradt vagy lehangolt vagyok, egyszerűen csak megnézem a galériában készült képeket, és máris jobban vagyok.

Itt otthon

Paradicsomkert, Bagolyvár, Vadorzó, Síkvölgy, Békepipa, Turul, Radír, Alsógalla, Lapatári Malom, Galla-Patak, Baromállás düllő, Platán tér, TIT, Tisztikaszinó, 30 évesek parkja, Vitány Vár, Által-ér, Feszty, Kék Duna, Jubileum Park...

Ezek a kifejezések, helyek, nevek öt éve szinte semmit nem jelentettek. Ma már boldogsággal tölt el, ha arra gondolok, tudom mit jelentenek, mi több, emlékeim fűződnek hozzá.

Szeptember 13.

...kimondani is hihetetlen. Mintha csak egy-két évről beszélnénk legfeljebb. Csírázó szerelemmel, lazán, felelőtlenül, kalandként felfogva álltunk Attila, az anyakönyvvezető elé. (áááááá, semmi nem volt rendhagyó) A csütörtöki szertartás a XI. kerületi Bocskai úti Polgármesteri Hivatal egyik alagsori kis hivatali szobájában volt. Mire kimondtuk egymást követően az Igen-eket, s a tanukkal együtt aláírtuk az anyakönyvet... tán éppen elmúlt öt perc. Gratuláció helyben, fotók az épület bejárati lépcsőjén, pezsgő a szomszédos Pingvin sörözőben.

Mindez ma, hét éve történt.... pedig hét hónapot sem adtak nekünk...

Családi nap

Egyszer ezt is megéltem. Már nem gyermekként vettem részt anyukám munkahelyi összeröffenésén, hanem a saját melóhelyem családi napján ebédeltem, jaccuziztam, szaunáztam, pingpongoztam a kollegákkal és rokonaikkal, játszottam a munkatársak gyerekeivel, és beszélgettem a kollegák feleségeivel, férjeivel.

Maci rúgta a bőrt, fel is hasította a mezítlábasan a bőrét, de mégis jól érezte magát. Mikor már mindenki hazament, még félig végig sétáltuk a malomerdő tanösvényét. Ismerkedtünk a növényekkel és a madarakkal. Hallgattuk az erdő csendjét, és beszélgettünk. Magunkról is. Arról merre halad a mi utunk.

Csészényi

A pesti kávéházak többször élték fény korukat, gondoljunk csak az 1800-as évekre, majd a világháború előtti időszakra. Lassan, de újra kultúrája van a kávézóknak, cukrászdáknak, s a feléledését kíváncsian követem.

Már tíz évvel ezelőtt, amikor az érettségire tanultam mániámmá vált, hogy egy nagy adag tejeskávé és egy finom szelet sütemény mellett terítettem szét a tételeimet... ez azóta sem változott. Kávéházakba járok tanulni, vizsgák előtt felkészülni, lazulni, majd utána ünnepelni és idegességet levezetni.

Sok helyen jártam már, több kedvencem is van. Az egyik ezért, a másik azért. Bár a Csészényi Kávézóba még csak most jártam első ízben, a jó ízlésű zsúfoltsága, a berendezése, a széles kínálata, a kiszolgálás megfogott. A kávéőrlőkkel kirakott fal önmagáért beszél. Tetszettek az emberek is, akik beültek oda. Már várom, hogy visszamehessek!

Orchidea

A nappali déli fekvésű, közvetlenül az ablakba állítani növényt szinte lehetetlenség. Az Orchideát is át kellett menekítenem a túl oldalra, mert elkezdte a nap égetni a leveleit. Így a virág átköltözött a konyhába, ami viszont északi fekvésű. Remélem, nem veszi zokon szegénykém. Máshová a cicák miatt nem nagyon tudom hová tenni.