Olyan ártatlan és egyszerű dolgok után vágyom, mint például a negyed óra teljes csönd, vagy legalább ugyanennyi idő amikor egyhuzamban megtehetek valamit. Számomra az anyaságban a "legnehezebb" dolog, már ha szabad ilyet mondani (márpedig miért ne szabadna, álszent aki úgy tartja nincs nehéz dolga egy Anyának) hogy szinte semmit sem tudok végigcsinálni. Szinte sosem tudom egyszerre, nyugodtan meginni a kávémat, két kézzel elkészíteni is csoda számba megy. Egy blog bejegyzés akár egy napig is eltart, na nem mintha ez lenne a legfontosabb.
Szeretnék moszkauert és indiánert sütni, de legalább egy egyszerű almás pitét, a nagyi félét. De még egy rozzant palacsintára sem futja.
Ebédre nem csak összecsapni valamit gyorsan, hanem komótosan átolvasni a jegyzeteimet, megnézni a szakácskönyveimet, majd tervezetten bevásárolni a hozzávalókat, és utána nyugodtan élvezni a lényeget, az alkotás, megfőzni.
Szeretném egyszer nem zuhanyozás közben megmosni a hajamat, hanem önálló programként a fürdőkádba behajolva, hosszasan masszírozva a fejbőrömet. Kilakkozni a körmömet, nem csak négy hétben egyszer.
Egy telefon beszélgetést úgy megejteni, hogy nem kellene félbeszakítanom a beszélgető partnerem vagy önmagam szavát, mert Zalán éppen magából kikelve elkezd sírni, mert kiesett egy játéka a járókából, vagy mert nem akar elaludni, vagy csak mert nem érti az Anya miért beszél abba a fura kütyübe, ahelyett, hogy vele foglalkozna. Vagy különben is az a kütyü inkább neki kellene, jól megcsámcsogni.
Szeretném végre folytatni és befejezni a szakdolgozatomat, de nem úgy hogy napi fél óra jut rá, öt-hét szakaszban.
Szeretném, ha egyszer elfogyna a mosni és vasalnivaló legalább egy napra.
Szeretnék akkor lefutni a boltba, amikor hirtelen eszembe jut valami, és nem a sétával egybekötni a vásárlást. Szeretnék lemenni a hóba, lábnyomot hagyni magam után, de ebbe a hószakadásba nem lehet elindulni egy babakocsival.
S amikor ezek hiányán kezdek végképp kiborulni, valóban otthagyok csapot-papot-forró vasalót, megfogom Zalánt, magamra fektettem a nagy ágyon, és hallgatom ahogy mondja, mondja a magáét, és közben egyre nagyobbra kerekíti az amúgy sem kicsi szemeit. Most éppen a sűrű pelyhekben szállingózó hóesésnek magyarázott.
