Éljen a VB! Szabadidő nőknek!

A televízió az páros mulatság nálunk, ha végre a gyerek alszik, akkor távirányító elő, belépünk a set top boxban halmozódó felvett műsorok sorára. Viszont most már két hete olyan szerencsés vagyok, hogy a tévé csak a Macié. S míg ő felváltva imádkozik, ujjong, szídd, szurkol, nevet, fikázik, jósol, röhög, legyint, reménykedik vagy éppen elalszik, mert annyira szar a meccs, addig én azt csinálhatok amit csak akarok!

Azt mondom: Éljen a VB! Nem értem nők ezrei miért sivítoznak a párjukkal, ha nem vagy csak részben érdekli őket a foci, ahelyett, hogy kihasználnák a lehetőséget és csak önmagukkal törődnének!?

Ha nem lenne gyerekem, én bizonyára a barátnőimmel lógnék. Sorba járnám a kiállításokat, tárlatokat, csónakáznék a ligetben, bringó-hintóznék a Margitszigeten, végig enném a cukrászdák sütemény lapjait, végig innám a kávéházak nyári kínálatait, moziba mennék és kirándulnék a János-hegyen, hétvégente meg gasztronómiai fesztiválokra látogatnék.

Így viszont, hogy anya lettem, és Zalán van, sem hagyom kárba veszi ezt a kis szabadidőt. Végre jut időm arra is, hogy mit főzzek holnapra gondolat nélkül böngészhetem a szakácskönyveimet. Akár a svédeket is, amihez több idő kell.

Blog besorolatlanul

Főztem volna sok mindent már eddig is, meg jó lenne az igazán jutányos áron szerzett piros ribizlit másképpen is felhasználni, mint fanyaran szószként a húshoz, és édesen, tejszínnel a vanília fagyihoz, jó lenne egy sajttorta, de háromnegyed kilót megvenni a philadelphiából ezek mellett az árak mellett kész öngyilkosság lenne. Még akkor se, ha itt várakozik erre a szerepre a málna, és a fekete ribizli is, amit a kisöreg a piacon grátiszba adott.

A Papa nem is olyan régen kérdezte meg tőlem, lányom ez most olyan főzőblog lett? Persze értette ő, hogy mi a lényeg, hogy korábban a kis életünkről írtam, amit ő messzi északról szívesen olvasott, és megértette, hogy én inkább éppen hanyagolni akartam a témát, és ezért kerekedett előtérbe a gasztronómia, de most miután már túl vagyunk a nehezén, a Maci és én, én és a Maci, most már írnék, csak hát, hogy jön most az ételekhez újra a kis életünk? Minden kapcsolatban vannak felhők, mint rántásban lisztes csomók, amelyet a szakácsok vagy jól el tudnak oszlatni a masszában, vagy nem. Mindenesetre mindenki igyekszik. Mi is. És persze a csomókról illik, és néha okosabb is hallgatni. Szóval most itt állok azzal, hogy főznék én, de időm is kevés rá, az alapanyaghoz meg kellene a több pénz.

Most jó volt szombat estig álmodozni, hogy itt volt a három milliárd a lottón. De hát nem volt ötös. Viszont most itt van egy újabb reményteli hét, és az új esély a nagy lére. És lehet tervezni, hogy mi mindent vennénk, és ennénk is persze belőle. Na nem mintha boldogítana, de nyugodtabbá tenne. S kit nem?

A fanyar ribizli szósz:

3 maroknyi ribizli

2 dl tejszín

1 ek. rizsliszt

3 ek. cukor

1 ek. vaníliáscukor

A ribizlit a kétféle cukorral és annyi vízzel, ami éppen ellepi összefőztem. Majd behabartam a tejszínben elkevert liszttel. Összemixeltem, majd kezdődött a türelemjáték, a szitán átpasszírozni a mártást.

Csintalan-palacsinta

Újabb tojásfehérje próba, most palacsintával. Egy egész karikányit nyomott magába az én kicsi fiam tegnap délután, és mára nincs se fura végtermék, se hasfájás, se kiütés. Úgy látszik, végre sikerül a kis gyomrának gond nélkül megemésztenie a tojás fehérebbik részét.

Pár napig most pihentetem a dolgot, és hétvégén direktben főtt formában tálalom majd elé. Lesz ami lesz alapon.

Hasonló örömöket kívánok!

Palacsinta

6 dl tej

3 tojás

1 csipet só

1 tk. cukor

350 gramm liszt

Hideg alapanyagokkal dolgozom, mert nem szeretek várni a tészta sütésre. A tej felét egy habverővel összekeverem a tojással, majd további erőteljes mozdulatokkal hozzászitálom kisebb adagokban a lisztet. Majd a maradék tejjel fellazítom. Mikor édességnek szánom a tésztát, a csipet só mellé, kicsivel több cukrot is hozzáadok, ha sós étel lesz belőle pl. hortobágyi, akkor a cukrot elhagyom és több sóval szórom meg. Forró olajjal kikent serpenyőben decinként kisütöm. Most 14 darab lett belőle. Igaz, mi a nagyon vékony palacsintának vagyunk a hívei.

Cseppnyi nyári hangulatok

Sok forint, és Apamaci szabadság hiányában kicsi nyaralásokban lehet csak idén részünk. A nyári hangulatunkhoz ezen a héten hozzájárult az egész lakást betöltöltő töltött paprika illata, és Zalán kis maszatos arca ahogyan tömte azt magába. Továbbá egy 4 dl-es üveg eperlekvár, ami tegnapra hűlt ki a szárazdunsztban. Szombaton megyünk újra az IKEA-ba is, kanapé ügyben, és vásárolunk poharakat is, a kancsószámnyi mentás limonádénkhoz. Vasárnap Zsámbékra látogatunk, megnézünk egy eladó ikerház részt, s ha már ott vagyunk megmutatjuk Zalánnak a romtemplomot, ahol utoljára akkor jártunk, amikor ő még a pocakomban volt. Majd piknikezünk ott.

Töltött paprika


7 közepes méretű paprika
Szósznak: 1 liter passzírozott paradicsomlé, 4 dl víz, 3. ek cukor, 1 ek. só
Tölteléknek: 60 dkg darált disznóhús (pl. comb), 1 fej hagyma apróra vágva, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 bögre rizs,
1 tojás, só, bors

A tölteléknek valókat összegyúrom. A rizst sosem főzöm elő. Mindig keverek bele egy tojást, ha maradna a töltelékből, ami nem fér bele a paprikákba, akkor azokat gombócokká gyúrva bele tudjam főzni anélkül, hogy szét ne essenek. Tudom, rendes háziasszony se a töltött paprikába, se a lecsóba nem főzi bele a paprika csuma alatti karikáját, de mivel én sajnálom kidobni, bizony belefőzöm a szószba. A végén úgy is összeturmixolom az egészet.
Szóval, egy széles lábosba belefektettem a töltött paprikákat és felöntöm a paradicsomlével, és a vízzel. Sózom, borsozom. Hosszú órákig csendesen főzöm. Amikor kész, a töltött paprikákat egy tányérra szedem, a visszamaradt szószt összeturmixlom. Ha a szósz nem elég sűrű, akkor egy merőkanálnyi szószba 1 ek. rétesliszttel elkeverek, és ezzel besűrítem a szószt. Majd visszateszem a paprikákat és újra összemelegítem az egészet.

Döntés

Nem mondom, hogy utálok itt lakni, de egyre inkább vágyom innen el. A lakásunkat szeretem. Az első miénk. De a házat, a zajt, a földszintről rendszeresen felszökő fáradt zsírszagot, az üvöltöző szomszédot, az állandó kiváncsiskodást, nem. Azt sem, hogy nem tudok úgy sétálni Zalánnal, hogy ne állítanának folyton meg: nem kéne sapka a gyerekre?; nem kéne betakarni?; nem fázik rövidujjú bodyban?; kihajol a gyerek a kocsiból, ki fog esni!; csepeg az eső, ne induljanak sétálni!...és hasonlók.
Az utcákat szeretem, az itt-ott összehajló platánfákat, a jó levegőt, a tisztaságot. Ha esik az eső és süt a nap, rendszerint szivárvány fekszik át lustán az égen. A fővárosban csak ritkán mutatkozott. Itt rendszerint. Ahogy tegnap délután is.
Esti beszélgetésünkkor kimondtuk, ami már egy ideje a levegőben lógott: már semmi sem tart bennünket ebben a városban. A megkedvelt barátokkal akkor sem találkoznánk ritkábban, ha elköltöznénk innen.
Kertre vágyunk, és közelebb lenni a szeretteinkhez.

månstad - az új családtag

Nagy elhatározásra jutottunk a napokban: kiköltözünk a hálóból a nappaliba, hogy Zalánnak végre legyen saját szobája. Így a nagyobbik szobát úgy kell átrendeznünk, hogy a nappali-ebédlő-dolgozó mellett még a háló funkciónak is legyen helye.

Első lépésben egész lakásra kiterjedő szanálásba kezdtünk, és kíméletlenül igyekszünk minden olyan dologtól megszabadulni, amit 2-3 éve nem vettünk a kezünkbe, és nem a kedves emlékek kategóriájába esik. Lakás díszek, játékok, ruhák, táskák és cipők, ilyen-olyan funkció nélküli marhaságok. S most, hogy az államvizsgán már én is túl vagyok, a főiskolai-egyetemi jegyzetek és könyvek is új gazdát keresnek. Ez a folyamat még pár hétig eltart, főleg, mert a konyha kerül sorra utoljára, és mint legfájdalmasabb terület, ott nehezebben fogok haladni. De muszáj, mert alig férünk el a lakásban, és a mostani hálóhelyünk ágyneműtartója rejti a lakás textileket, és a téli ruhatárunk nagyobb részét is, amiket el kell tudnunk rakni valahová.

Tegnap ki is néztük az új ágyunkat, ami valójában egy kihúzható sarokkanapé. Kényelmes, több személyes, eléggé masszív, mégis kényelmes ülni és feküdni is rajta, nincs túl lent a földön, és van ágyneműtartója is. Már alig várom, hogy szétszedhessük a lakást és újra átrendezhessük! Remélem, az egész hét ilyen izgalmas marad!

Lecsó, kenyér, serpenyő

Drága a paradicsom, drága a paprika, de egyszerűen nem bírtam tovább várni arra lesz majd olcsóbb is. Az idei első lecsót egyenesen a serpenyőből ettem ki. Rizs vagy tojás nélkül csak úgy kenyérrel. Jó kis levescipót vettem hozzá a lipótinál, aminek a sarkát most nem kellett megosztanom senkivel. Önző anya módjára megvártam míg a gyermek elalszik, s csak akkor álltam neki komótosan. Szerettem volna legalább a lecsót nyugodtan megenni. Mindig együtt eszek Zalánnal, hogy így szokja meg, aminek hátulütője, hogy többnyire arra nem is jut figyelmem mégis milyen az íze annak amit eszek. Néha arra sem emlékszem, hogy egyáltalán ettem-e.
De erre szerencsére igen. Régen esett étel már ennyire jól. De ez a lecsó nagyon. Hasonló napsütötte lecsós nyarat kívánok!

Mindenkinek van saját lecsó receptje, akár több is. Én nagyon szeretem az anyukámét, az apukámét, az anyósomét is. A lecsóm évről évre lett csak finomabb. A legelső inkább hasonlított paradicsomszószra. Hiába, jobban szeretem mint a paprikát, így többet is tettem bele.

Aztán sokáig hallani sem akartam arról, hogy az én konyhámban zsírszalonna legyen. Pedig hát az ízét az adja meg. Na de csak módjával, éppen hogy kiengedem a zsírját, és aztán ki is szedem belőle. (többnyire) Rájön a felkarikázott füstölt kolbász, abból is jobb fajta, aminek finom a fűszerezése, hogy pirospaprikát már ne is kelljen külön hozzátennem. Erre jön a hagyma, jó sok. Szépen lassú tűzön hagyom megpárolódni, majd hozzádobom az apróra vágott fokhagymát, kettőt kavarok rajta, és már adom is hozzá a karikára vágott tv paprikát, és csak egy leheletnyi vizet öntök alá. Letakarom, hagyom, hogy a paprika összesen, kicsit később erre egy kis sóval hozzá is járulok. Meg is borsozom ekkor. Később amikor a paprika úgy nagyjából már összeesett, a paradicsomokat sem hagyom tovább várni. Egy nagyon pici cukorral megszórom, nálam ez paradicsomos ételnél alapszabály. És lefedve tovább párolom. De nem túl sokáig. Éppen csak. Inkább a legmagasabbra tekerem a hőmérsékletet a serpenyő alatt, gyakran kevergetve jól lepirítom a lecsót.

S utána már hangulat szerint önmagában kenyérrel, vagy tojással, esetleg natúr rizzsel, vagy rizzsel és tojással, máskor tarhonyával, esetleg nokedlivel és sajttal, natúr szelettel és petrezselymes burgonyával, és ritkán házi hasábburgonyával esszük.

Oh igen, és visszatérve a paradicsomra, nagyon ritkán állok neki a paradicsom héjazásának, nem azért mert egy ördöngösség lenne, mert nem az. Egyszerűen csak azért, mert nem húzom vele az időt, és bennünket nem zavar.A fotón látszó így készült.

Két személyre a mennyiségek így alakultak: 8 paprika, 6 paradicsom, 1 maroknyi kockára vágott zsírszalonna, egy fél szál parasztkolbász, 2 gerezd fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, só, borsDe ez nem szentírás. Ahogy megyünk ki a nyárból úgy szeretem a minél többféle színű és fajtájú paprikával és paradicsommal keverni, enyhén csípősre ízesíteni.

Cukkinivel rakott krumpli

Nincs mit szépíteni, napok óta pocsék az idő. A jósok azt mondják holnaptól szebb lesz, amit már alig várok. Remélem, úgyis lesz, mert szombatra az Alcsúti arborétumot céloztuk meg.

Addig is a randa esős időbe a tavaszt a zsenge zöldségekkel próbálom becsempészni. Eper egyszerűen, de nagyszerűen porcukorral és tejszínhabbal, puha 0sárgarépából köret a csibehús mellé, zöldborsóból főzelék, krumpliból rakottas, cukkinivel. Fűszerrel nekünk, mentesen Zalánnak.

Kellemes hétvégét kívánok!

2 cukkini

5 db közepes burgonya

6 szelet fokhagymás sonka

só, bors

1 ek. bio ételízesítő

3 dl tejföl

10 dkg reszelt sajt

180 fokra előmelegítettem a sütőt. Egy jénait kikentem vékonyan olajjal. A cukkinit és a burgonyát felkarikáztam. Először a cukkinit fektettem sorba, megszórtam az ételízesítóvel, sóztam, borsoztam, rásorakoztattam a burgonya karikákat, megszórtam sóval, ráfektettem a sonka szeleteket. Erre rákanalaztam a tejfölt, megszórtam a sajttal, alufóliával lefedtem. 20 perce alatt készre sütöttem. Az utolsó percekben a fólia nélkül napoztattam a rakottast, hogy szépen megpiruljon.