månstad - az új családtag

Nagy elhatározásra jutottunk a napokban: kiköltözünk a hálóból a nappaliba, hogy Zalánnak végre legyen saját szobája. Így a nagyobbik szobát úgy kell átrendeznünk, hogy a nappali-ebédlő-dolgozó mellett még a háló funkciónak is legyen helye.

Első lépésben egész lakásra kiterjedő szanálásba kezdtünk, és kíméletlenül igyekszünk minden olyan dologtól megszabadulni, amit 2-3 éve nem vettünk a kezünkbe, és nem a kedves emlékek kategóriájába esik. Lakás díszek, játékok, ruhák, táskák és cipők, ilyen-olyan funkció nélküli marhaságok. S most, hogy az államvizsgán már én is túl vagyok, a főiskolai-egyetemi jegyzetek és könyvek is új gazdát keresnek. Ez a folyamat még pár hétig eltart, főleg, mert a konyha kerül sorra utoljára, és mint legfájdalmasabb terület, ott nehezebben fogok haladni. De muszáj, mert alig férünk el a lakásban, és a mostani hálóhelyünk ágyneműtartója rejti a lakás textileket, és a téli ruhatárunk nagyobb részét is, amiket el kell tudnunk rakni valahová.

Tegnap ki is néztük az új ágyunkat, ami valójában egy kihúzható sarokkanapé. Kényelmes, több személyes, eléggé masszív, mégis kényelmes ülni és feküdni is rajta, nincs túl lent a földön, és van ágyneműtartója is. Már alig várom, hogy szétszedhessük a lakást és újra átrendezhessük! Remélem, az egész hét ilyen izgalmas marad!

Alma sütés

A visszaszámlálás elkezdődött, és biza, ez a nem szeretem, sőt utáááálom esős idő, éppen nem kedvez az ünnepi készülődésnek. Kinézek az ablakon, mintha ősz lenne. Nincs túl hideg se, viszont fúj a szél és ma még az eső is esik. Így nem szívesen indulok el Zalánnal, aminek következménye, hogy semmit sem intézek el, nem nézelődöm, nem vásárolok, és ami a legszörnyűbb még idehaza sincs kedvem semmihez, inkább csak Zalánnal játszom, és bővítem a róla készült fotók, és videók így is végelszámlálhatatlan számát.

Csúsznak ki a kezemből a mindennapok, és egymás után mondok le mindenről. Például a bejgliről is. A végén inkább megkértem kedvenc, és egyetlen Anyósomat, hogy legyen szíves hozzon nekem a konyháról, ahol dolgozik. Így lesz diós, mákos és diós áfonyás is. Amitől aztán úgy elszégyelltem magamat, hogy neki veselkedtem az alma sütésnek, hogy legalább némi télies, karácsonyias, otthon melege illat legyen idehaza.

Fény pöttyök

Leszögezem a fiam, egy angyal. Ahhoz képest amit másoktól hallok, vagy másoknál látok, valóban az. Legalábbis a maga négy hónapos korával, a 60 centijével és az 5160 grammjával az. Persze, majd beszámolok erről pár hónap múlva is, amikor kúszik-mászik, pakol, és megy, és újra megint csak pakol, hogy akkor hogyan látom, hallom és érzem ezt.

De most valóban az. Gondoltam, kiköltöztettem magammal a konyhában, hogy lássam őt, és ő is engem, mert ha nem lát egy idő után megijed, és sírni kezd. De most nem akart a konyhában lenni, inkább úgy gondolta, kettesben hagy engem a vöröslencsével, hadd főzzem meg egyedül levesnek, így addig nyűglődött, míg inkább letettem a játszószőnyegére, ahol békésen játszott egy ideig, a kezében maradt konyharuhával, majd a lelógó hőlégballonnal, és végül a kis kezeivel mindaddig míg el nem aludt.

Remélem, mire felébred, a kedvenc, és eredetét tekintve ismeretlen helyről érkező fény pöttyök még mindig a szoba falát ékesítik majd, mert azokat, nagyon szereti nézegetni. Már el-, és visszahúztuk a függönyt, le és fel a redőnyt, tükröződő tárgyakat mozgattunk ide és oda, de még nem jöttünk rá, honnan jön, mi okozza.

Rendetlenség

49 négyzetméteren egy három fős család aligha tud úgy élni, hogy ne lenne állandóan egyfajta rendetlenség a lakásban. Ha csak körbe nem veszik magukat szekrénysorokkal, ami viszont meg nem a mi műfajunk.

Zalán ugyan még csak most múlt két hónapos, mégis egy teljes komódot, egy konyhaszekrény polcot és még két polcnyi helyet foglalnak el a holmijai az egyik gadrób szekrényünkben. Az egyéb kosarakról, az ágya alatti ruhatartó dobozról, és a falipolcról nem is beszélve.

Állandóan azon töröm a fejem, hogyan tudnám még jobban beosztani a maradék talpalatnyi helyet, az IKEA féle köbméterben való gondolkodáson már rég túl vagyok. Amit csak lehet már lehordtunk a pincébe, vagy szanáltuk, de így is alig férünk el. Az állandó ide-oda pakolás, és elsüllyesztés meg már az agyamra megy. Pedig anélkül meg nincsen rend.

Tulipánok

Azóta szeretnék tulipánt venni, hogy kint hagytam Stockholmban a csokromat, mert nem mertem megkockáztatni, hogy a reptéren elkobozzák a marcona vámosok.

Így hát tegnap megleptem magamat három szállal, gyógyítván lelkemet. Tulipán januárban? - lepődött meg az ingatlanos is, aki a lakásunkat jött megnézni ma. Nem akartam letörni, hogy tavaly decemberben tulipán kiállítást láttam Stockholmban. Amúgy tiszta vicc, hogy ott ahol "elvileg" hidegebb van ilyenkor is kaphatóak ezek a szépségek. Azt is nehezen értem, hogy lehet, hogy ott a legtöbb ablakban orchidea van, ami egy trópusi növény. Itt meg a túl meleg miatt a lakásokban tönkre megy. Ahogy az enyém is. Már le kellett vágnom a növény szárát is, mert elkezdett száradni. Félek, ebből nem marad már semmi.

Takarítás

Több okból -pl. szakdolgozat- is úgy jött ki a lépés, hogy az elmúlt hetekben a hét dolog magamról"-ban is említett rendetlenség, már teljesen átvette a hatalmat a lakásban, de ami rosszabb a kosz is, mert úgy isten igazából nem jött össze a takarítás Voltak persze menetközben mindenféle állagmegőrzések, mint pl partvis használat a porszívó helyet, meg gyors feltörlés, de halottnak a csók. Most a hétvégén végre eljutottunk arra, ha nem is két nap alatt, hogy advent első vasárnapjára rend van idehaza és tisztaság. Volt rendes elpakolás, szanálás, portörlés, faltörlés, porszívózás, felmosás, fürdőszoba és konyha takarítás. Na jó, az ablak felett most szemethunytam, de jövő hétvégén annak is a végére járunk.

Ennél job érzéssel, nem is lehet leülni ebédelni: marhahúsleves, sült krumpli és zöldségfasírt. Desszertnek mákos rétes.

Hétvége

Ez az egyik olyan kevés hétvégék közé tartozik, amikor egyikünk sem dolgozik. Persze, hogy ilyenkor esem ágynak a nyárvégi náthától, de sebaj, összevackolni így is nagyon jól lehet. Teszünk-veszünk, finomakat és nagyot eszünk, dvd-zünk.

A teszünk-veszünk alatt kipucoltuk a tálaló szekrény fiókját, Maci szétszereli a kézi robot gépemet, ami tele ment tésztával és ezért már be sem indul. Én rendbe tettem a fűszeres dobozaimat, elképesztő mennyiségű tasakom zacskóm és üvegem van. Persze ezalatt rájöttem, egy csomó minden éppen elfogyott, vagy fogyóban van. Ilyen pl. a kardamum, amit itthon nem is találok, legutóbb is Svédországból hoztam, a sógornőmtől kaptam. (Ha valóban jönnek karácsonykor feltétlenül mondanom kell a tesómnak, hogy hozzanak). Fogyóban a valódi vanília, nincs már rózsavizem, és az öt fűszer keveréket is újra össze kell raknom.

Ma, hogy már egy fokkal jobban vagyok végre lemossuk a kocsit. Már csak azért is, mert ha minden jól megy, és végre meggyógyítják az autó doktorbácsik a tütünket, végre visszaadjuk anyósét, és hát ugyibár azt mégis csak tisztán illene.