A visszaszámlálás elkezdődött, és biza, ez a nem szeretem, sőt utáááálom esős idő, éppen nem kedvez az ünnepi készülődésnek. Kinézek az ablakon, mintha ősz lenne. Nincs túl hideg se, viszont fúj a szél és ma még az eső is esik. Így nem szívesen indulok el Zalánnal, aminek következménye, hogy semmit sem intézek el, nem nézelődöm, nem vásárolok, és ami a legszörnyűbb még idehaza sincs kedvem semmihez, inkább csak Zalánnal játszom, és bővítem a róla készült fotók, és videók így is végelszámlálhatatlan számát.
Csúsznak ki a kezemből a mindennapok, és egymás után mondok le mindenről. Például a bejgliről is. A végén inkább megkértem kedvenc, és egyetlen Anyósomat, hogy legyen szíves hozzon nekem a konyháról, ahol dolgozik. Így lesz diós, mákos és diós áfonyás is. Amitől aztán úgy elszégyelltem magamat, hogy neki veselkedtem az alma sütésnek, hogy legalább némi télies, karácsonyias, otthon melege illat legyen idehaza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése