2009. december 20., vasárnap

Apacica

Az apaság olyan tulajdonságokat hívhat elő emberünkből, hogy mi nők csak állunk és bámulunk. Ez lehet jó vagy rossz is, minden esetre sosem lehet előre tudni, hogy a mi választottunk milyen lesz, ha apa lesz.

Én Zalánomnak piszok szerencséje van , mert az ő Apukája bizony órákig is képes vele le-föl sétálni, és ami a legédesebb az egészben, énekel is neki. Nem is akármit. A Micimackó, Az éjjel az omnibusz tetején, A tavaszi szél vizet áraszt után még Elvis Presley, és Bon Jovi is megihleti. Ilyenkor a legszívesebben én is összekuporodom egy jó könyvvel a kezemben, és miközben olvasok hallgatom őt: Love me tender, love me true....

De azért, elárulom kedves Anya társaimnak, mielőtt még nagyon megirigyelnének engem, bizony neki is volt már olyan éjszakája, amikor az órák óta ordítozó gyerekre ő is rámorgott. A fáradtságtól.

Nincsenek megjegyzések: