Friss ágynemű

Az este frissen felhúzott ágynemű minden aznapi nyűgért kárpótol. Még azért is, hogy Zalán ma csak háromszor pakolta ki a fehérneműs fiókomat át a nappaliba a kis székeire, egyszer a teljes alsó polcot a konyhából a fürdőszobába, és amikor vissza mertem ezeket vinni, toporzékolni kezdett. Ráadásul megtudtam, hogy az ingatlan konyhájába, amit kinéztem, nem fér be a mosogatógépem. Meg amúgy is a közvetlen közelében, a szomszédban bontani, és építkezni fognak a nem is távoli jövőben. Így nem hiszem, hogy kivenném. De szombaton még meghallgatom a tulajdonost. Csütörtökön megyek először az onkológiára, eléggé izgulok. Amúgy jól vagyok. Már ha nem zaklatnak az emberek az ötleteikkel. Jó lenne, ha hagynák, én döntsem el mi a jó nekem, vagy legalábbis hagynának, hogy mindent akkor tegyek, amikor nekem jól esik, és nem sürgetnének. Mert van elég bajom amúgy is. Ma spenót, hal és főtt krumpli volt az ebédünk.

Liebster blog

Na, most valószínűleg elég ügyetlen leszek, de megpróbálom jól bemásolni.

Díjat kaptam Gesztenyétől és Gabitól, a tortatanonctól. Mindkettőjüknek nagyon szépen köszönöm! S most én is továbbadom. Íme:

A használati utasítás:

Írj egy bejegyzést, amelyben közzéteszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követőte van.

Továbbadom a díjamat:

Dióhéjnak, mert szeretem olvasni őt, ahogyan főz! És amúgy is.

Csipkerózsának, mert hisz a mesékben.

S nem utolsó sorban Anikónak, mert annyira jó példát mutató.

Olvasósarok

A kórházban nem éppen szépirodalmat, nem is romantikus regényt, de nem is valami ezoterikus lélekerősítőket olvastam. Három könyvet vittem magammal, az elsőnek már a címétől megrémült a kórház "személyzete". Barbár állatok Don Winslow műve egy mexikói drogháborúról szól. Nem éppen lányregény. Valójában a volt férjem (hihetetlen, hogy ezt írom, "volt férjem") kapta karácsonyra az édesanyjától. Nem tudom az anyósom milyen megfontolásból vette ezt a kötetet, mert amúgy ő nem egy erőszakos típus, de gondolom, úgy vélte, hogy ez, egy csaknem harmincéves fiatalembernek szórakoztató lehet. Na, én olvastam ki elsőnek. Rá van amúgy írva a borítójára, hogy nem éppen széplelkűeknek ajánlott. Voltak is benne kötő- és kötőszavak, és erőszak, meg vér, sok vér, és persze rengeteg kábítószer és fegyverek, mégsem volt olyan brutális, hogy rosszul legyek tőle. Sőt, valahol annyira elterelte a figyelmemet arról, hogy hét cső állt ki belőlem, hogy még a gyomorszonda is elviselhetőbb volt, amikor a műtét utáni második naptól már tartani is bírtam a könyvet, hogy olvassam. Nekem tetszett. És mindenkinek ajánlom, aki elbírja viselni. Úgy pereg a könyv, mint egy film, egy kicsit barbár, de nagyon izgalmas akció film.



A második velem vitt könyv, Agatha Christie Tíz kicsi négerje volt, ami nagyon-nagyon szépen íródott krimi. Szerintem, ezt a választásomat se nagyon értették. Amúgy ez volt a második könyv az írónőtől, amit eddig olvastam, ő valahogy kimaradt az életemből. Eddig. Mert most sorra veszem az írásait. Az első amúgy az Ackroyd-gyilkosság volt, amit még Mayer tanár úr adott fel kötelezőként az egyetemen, stilisztikából. Az is nagyon tetszett.

A harmadik, amit már itthon fejeztem be, Frei Tamás új műve, a Megmentő. Leginkább Dan Brown regényeihez hasonlítanám abból a szempontból, hogy jóval választékosabban is meg lehetett volna írni, akár csak pl. az Angyalok és Démonokat vagy a Da Vinci-kódot, viszont annyira olvastatja magát, hogy szinte képtelenség letenni.

Viszont ami még elmondható, hogy nemes borok, finom falatok, ínycsiklandó menüsorok mind a három könyvben előfordultak, persze túlzás lenne azt mondani, hogy gasztronómiai szempontból is érdekesek, de tény, hogy a főzés sem maradt ki egyikből sem. Ami nem volt egy elhanyagolható szempont akkor, amikor csak infúzióval táplálkozhattam, vagy most amikor még tart a kímélő diétám.

B-terv

Amikor a volt férjem kifordul önmagából, akkor mindig egy nő van a dologban. Most is. A zsigereimben érzem, tudom a reakcióiból. Ilyenkor én annyira kiborulok, nem attól, hogy ő továbblépne, hanem attól, hogy tagadja. Pedig semmi értelme nincs. Az élet megy tovább, bár én úgy vélem, hogy a "tisztességes az lenne" ha végigcsinálná velem úgy a kemot, hogy mindenki mást háttérbe szorítana. Magánvéleményem szerint, ha ezt a harmadik nem érti meg, kár is lenne vele kezdeni. Na de én nő vagy, ő meg pasi. És ezt másképpen érzi. Most éppen úgy, hogy a személyes szabadságában korlátozom. Tönkreteszem, ahogy ő fogalmaz. Pedig én semmi mást nem akarok, mint ezt a pár hónapot békében eltölteni, hogy szépen gyógyulhassak, aztán továbblépni. De mellette nem lehet. Így a B-terv, a költözés kell, hogy életbe lépjen.

Repülj, babám, repülj!

Az első napokban minden olyan volt, mint annak előtte, hiszen, még mindig együtt lakunk. De ahogy telnek a napok, és egyre távolodok a 13-tól, hogy hivatalosan is kimondták a válásunkat, azóta a türelmem egyre hevesebben fogy az irányába. Úgy vélem, az utolsó percig megpróbáltam kedves és aranyos lenni, és mindent megtenni azért, hogy megmentsem a házasságunkat, hogy ne rajtam múljon a vég. De most, hogy már nincs miért harcolnom, már fenntartani sincs kedvem ezt a látszat jó létet. Hittem benne, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és hogy minden baj orvosolható közösen. Ám be kellett látnom, egyedül mindenért felesleges harcolni.
Mindezt nem mondtam ki neki, de érzi, így hát az érdektelenség kezd rajta is kiülni. Még hogy nem a papír tartja össze a két embert. De. Múlt héten még képesek voltunk összebújva tévét nézni, most legszívesebben belerúgnék, mert délután kettőkor képes átvonulni a hálószobába, egy könyvvel, ahol a gyerek alszik, és oda vágni a fejemhez: "hogy nem lehetek egyedül"? De lehetsz Öreg, mondom én, de nem délután háromkor, amikor feje tetején áll a ház, és csinálni kellene a dolgokat.
De ha neki így jó, hogy rendetlenség van, ám legyen. Hamar elmúlik ez a "muszáj még egy fedél alatt laknunk félév, míg én kemot kapok", és akkor repülj babám, repülj! Illetve repülünk mi haza, vissza, a székesfővárosba Zalánnal! Éljen a szabadság! Éljen az új élet!

Sütőtökös-mozzarellás rizottó

Szerettem volna a kisfiam kedvében járni, mert még mindig beteg, és nagyon-nagyon törékeny hangulatú, a legváratlanabb pillanatokban tör el a mécses nála, így hát sütőtökös ételt főztem neki. S hogy ne kelljen duplán a konyhában vezekelnem, mert azért én ehhez még annyira nem vagyok stramm, rizottót készítettem azzal, hogy abból én is ehetek. Ám az igyekezet ide vagy oda, Zalán manó meg sem kóstolta. Talán holnap. Nekünk minden esetre nagyon ízlett.

2 csészényi apró kockára vágott sütőtök
5 csésze víz
1 bio zöldségleves kocka (adalékmentes!)
2 csésze arborio rizs
1 zacskó mini mozzarella
1 csomag petrezselyem

A vizet a zöldségkockával feltettem főzni, és amikor a lé forrásba került, beledobáltam a sütőtök darabokat, és hozzáöntöttem két csészényi rizst is. Közepes hőfokon, lefedve kb. 20 percig, többször megkavarva megfőztem a rizottót. A legvégén hozzákevertem a mini mozzarella golyókat és a felaprított petrezselymet. Ha nem kellene diétásan étkeznem megborsoztam volna, de ez most csak a családfő adagját érintette.

Vírus

Két napja családostul küzdünk valami jó kis vírussal. Magas láz, levertség, némi köhögés. A legjobbkor. Pedig "zsákszámra" szedjük a vitamint. Zalán ma este, mielőtt éppen fürdetni szerettük volna vinni, belemászott az Apja ölébe és két perc alatt elaludt. Ez volt a legédesebb az elmúlt két napban.

Séta a parkban

Nadrágot nem tudok viselni, mert nem bírom begombolni, minden zavar. Marad a jóval nagyobb méretű harisnya ruhával, vagy olyan szoknyával, ami szintén nagyobb rám. Az új lila ruhám az orsayból került ki, leértékelés után potom 2250 Ft-ért. Tetszik, hogy jó vékony vagyok benne. Legfeljebb az anyukák néznek furcsán rám a játszóházban, hogy nem farmerosan, hanem viszonylag kiöltözve ülök valahol, míg a kedves Apuka rohan Zalán után, öltözteti, fújja az orrát, miegyéb. Na de azt nem tudhatják, hogy én persze örülök, hogy aznap is elsétáltam addig. Na, meg minden nap egy kicsivel tovább.

Diétás cukkinis rántotta

Íme egy recept, hogy végre valami másról is írjak. A tegnapi ebédem cukkinis rántotta volt, ami pont megfelelt annak a bél műtét utáni kímélő diétának, amit 6 hétig kell tartani. Amúgy másnak ez egy könnyű vacsora, vagy reggeli is lehetne, persze akkor már mehetne alá hagyma is, és a tetejére őrölt fehér bors és több só. Ebből én egy tojásnyit ettem, a többit a család ette meg.

1 saláta cukkini
3 egész tojás
minimális só
1/2 ek. olívaolaj

A zöldséget meghámoztam, hosszában ketté vágtam, majd félkörökre. Nagyon halványan megszórtam sóval és összeforgattam benne. Egy teflon edényben minimális olajon puhára pároltam a cukkinit, közben a tojásokat felvertem egy leheletnyi sóval. Majd a cukkinire öntve rántottának összetörve a tojást megsütöttem. Az előírás szerint fehér kenyérrel ettem.

A legfinomabb háztartási keksz

Négy és fél nap "éhezés" után nem várt módon hiányoztak az ízek. Bár éhes nem voltam a napi három infúziótól, a gyomrom még is korgott, már a műtét utáni első nap reggelén. Az első étek a negyedik napon két darab háztartási keksz volt, nővérkétől javasolt módon a közismert menzás teába mártogatva. Ezidáig utáltam ezt a semmilyen tészta ízt, de biz isten most ez volt a legfinomabb amit valaha ettem. Az élet íze.

Viszlát!

Elképesztően fáradt vagyok, és kimondhatatlanul félek. Ugyanakkor tudom, hogy nem lesz semmi baj. Megígértem. Magamnak, a fiamnak, a férjemnek, a szüleimnek, a barátaimnak. Így hát viszlát!