Kapszulás megoldás

Ez eddig ez a leghumánusabb. Bár a csillapítók segítenek, de nincs komolyabb hányingerem. Csak ólmos fáradtság, továbbá összetapadt haj, és negyedik napra szürkébb arc. De ez legyen a legtöbb!

A kisfiam közben itthon, egy hét bölcsi, egy hét nátha a felállás. Így várakoznak a hétre betervelt elintéznivalók, könyvek. Befejeztem a Zahirt, nem mondom hogy nagyon tetszett. Nekem túl sok benne a spirituális beszélgetés, az okfejtés, a gondolatok, szinte eltörpül mellette a történet, a mondanivaló. De jó. Mindenesetre aki nem hajlik annyira sem erre a műfajra, az neki se kezdjen, mert ha nem teljesen a mi esetünk, akkor kell hozzá türelem.

Mézesmadzag?

Az onkológus néni azt mondta tegnap, hogy nem is biztos, hogy kell kapnom kemot. Most nagyon-nagyon bizakodok!!! Remélem, nem csak mézesmadzag!!! Kaptam tőle kölcsön egy könyvet, Dr. Csiszár Miklós- Juhász Zsolt: Egészség-Igazság! címmel. Lehet vele vitatkozni, de vannak benen jó ötletek. Most ezt bújom. Már amikor van időm, és nem éppen Bárdos András:Vágó István - Kinyitom a számat! olvasom.

Megmértem magamat két helyen is, mérlegfüggően a testsúlyom 50-52 kg. Ma jártam fodrásznál, hogy bubisabb legyen a hajam. Ha nem kapok kemot, a hajamnak új színe lesz. Már régóta szeretnék újra sötét szőke lenni.

Ma sütöttem túrós batyut, de túrós papucsok lettek belőlük, mert szétnyíltak. Ugyanebből a kelt tésztából, aminek alapja Limara túrós batyu receptje, készültek mini kakaós csigák is. Limara receptjét annyiban változtattam meg, hogy az ajánlott 60 dkg lisztet, 40 dekányi fehér, és 20 dekányi teljes kiörlésű búzalisztből kevertem. Így egy lépést tettem a műtét utáni diéta elhagyásában, a végén már nem ehetek majd fehér lisztből készült péksüteményeket, kenyereket. Továbbá, a túró töltelékből kimaradt a tojások fehérje, mert nem volt kedvem kézzel habot verni, elég volt a gyúrás, mert még mindig nincs robotgépem. Szóval jár a dicséret, mert a héten így már másodszorra gyúrtam! Ja, és a legfontosabb, hogy a mazsola is kimaradt a töltelékből, mert most még azt sem ehetek. Semmi aszaltat. A kakaós csigák tölteléke egyszerűen 99,9 %-os kakaópor és porcukor keverékéből készült, amit egyszerűen csak rászórtam a tésztára, mielőtt feltekertem.

Ebédre amúgy paradicsomleves, és tökfőzelék volt. Ez utóbbi kapor nélkül. Mert, hogy allergiás vagyok rá. Kis adagtól piros pöttyök jelennek meg rajtam (azaz uborkát még tudok enni), nagy(obb) adagban elkezdek fulladni tőle.

Holnap délután három ingatlant nézünk meg. Ennyi maradt abból a mintegy negyvenből, amit kinéztem. Na nem csak én vagyok válogatós, a jókat hamar kiveszik. Most már csak azt nem tudom, hogy egyrészt kisegít nekem a jövő héten, mert egyedül még nem bírom, hiszen nem emelhetem Zalánt, és azért még gyenge vagyok, másrészt, hogy fogok elköltözni, ki fog nekem segíteni bepakolni, költözni, majd kipakolni, mert a költözés alapesetben is nehéz, nem hogy gyerekkel és lábadozva. Oké, hogy ex-Maci segíteni szándékozik, na de azért mégis? Jó az nekem, ha ő majd ott sürgölődik majd az új lakásban?
És rendben van, hogy a gyógyulás arról szól, hogy igen is merjen az ember segítséget kérni, na de mi van akkor, ha a lábadozó ettől már kezdi kicsit kínosan érezni magát? Hol fogom tudni én mindezt viszonozni?

Olvasósarok

A kórházban nem éppen szépirodalmat, nem is romantikus regényt, de nem is valami ezoterikus lélekerősítőket olvastam. Három könyvet vittem magammal, az elsőnek már a címétől megrémült a kórház "személyzete". Barbár állatok Don Winslow műve egy mexikói drogháborúról szól. Nem éppen lányregény. Valójában a volt férjem (hihetetlen, hogy ezt írom, "volt férjem") kapta karácsonyra az édesanyjától. Nem tudom az anyósom milyen megfontolásból vette ezt a kötetet, mert amúgy ő nem egy erőszakos típus, de gondolom, úgy vélte, hogy ez, egy csaknem harmincéves fiatalembernek szórakoztató lehet. Na, én olvastam ki elsőnek. Rá van amúgy írva a borítójára, hogy nem éppen széplelkűeknek ajánlott. Voltak is benne kötő- és kötőszavak, és erőszak, meg vér, sok vér, és persze rengeteg kábítószer és fegyverek, mégsem volt olyan brutális, hogy rosszul legyek tőle. Sőt, valahol annyira elterelte a figyelmemet arról, hogy hét cső állt ki belőlem, hogy még a gyomorszonda is elviselhetőbb volt, amikor a műtét utáni második naptól már tartani is bírtam a könyvet, hogy olvassam. Nekem tetszett. És mindenkinek ajánlom, aki elbírja viselni. Úgy pereg a könyv, mint egy film, egy kicsit barbár, de nagyon izgalmas akció film.



A második velem vitt könyv, Agatha Christie Tíz kicsi négerje volt, ami nagyon-nagyon szépen íródott krimi. Szerintem, ezt a választásomat se nagyon értették. Amúgy ez volt a második könyv az írónőtől, amit eddig olvastam, ő valahogy kimaradt az életemből. Eddig. Mert most sorra veszem az írásait. Az első amúgy az Ackroyd-gyilkosság volt, amit még Mayer tanár úr adott fel kötelezőként az egyetemen, stilisztikából. Az is nagyon tetszett.

A harmadik, amit már itthon fejeztem be, Frei Tamás új műve, a Megmentő. Leginkább Dan Brown regényeihez hasonlítanám abból a szempontból, hogy jóval választékosabban is meg lehetett volna írni, akár csak pl. az Angyalok és Démonokat vagy a Da Vinci-kódot, viszont annyira olvastatja magát, hogy szinte képtelenség letenni.

Viszont ami még elmondható, hogy nemes borok, finom falatok, ínycsiklandó menüsorok mind a három könyvben előfordultak, persze túlzás lenne azt mondani, hogy gasztronómiai szempontból is érdekesek, de tény, hogy a főzés sem maradt ki egyikből sem. Ami nem volt egy elhanyagolható szempont akkor, amikor csak infúzióval táplálkozhattam, vagy most amikor még tart a kímélő diétám.