Pités este

Lassan haladnak a dolgok körülöttem, de azért vannak apró örömeim. Kiderült, hogy már nincs négy kemo kezelés hátra, annál jóval kevesebb. Hogy pontosan mennyire van még szükség, azt a legközelebbi végére kiszámítja a doktornő, lehet, hogy a következő lesz az utolsó, vagy már csak egy rövidebb követi. Most vagyok a pihenő időben, szeptember 26-án kell újra kezdenem a tablettaszedést.
A számítógépem hosszú ideig nem lehetett nálam, de újra birtokba vehettem, sosem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lehet, hogy a sajátomat használhassam.
A környezetemben született két kisbaba is. Mindketten különösen puha fészekbe érkeztek. Kristóf baba különösen fontos nekem, mert eljövetelét megjósolhattam a kisbabámmal, aki sajnos két hónapja nem születhetett meg közénk. Ezen egy kicsit többet rágódtam mostanában. De az onkológus néni bíztat, két-három év múlva vállalhatok még gyermeket.
Ma sütöttem egy nagyi féle almáspitét, ami meghittebbé varázsolta az esténket. Ránk fért, mert az elmúlt pár napban mindketten Zalánnal igen feszültek voltunk. Hiányzik nekünk Valaki. A vacsoránk zöldséges tortellini volt cukkinis paradicsomszósszal. A cukkiniket Zalán kiválogatta, de a "tésztazsákokat" megette.

Túl a nyolcadik kemon

Ma lezárult a nyolcadik kemom, már csak négy kezelés van hátra. Összegezve, a harminc nap tablettaszedést, ez volt idáig a legemberibb, legelviselhetőbb az összes kezelés közül amit kaptam. Most három hét szünet, és kezdődik a kilencedik. Közben megünnepelhettem a szülinapomat, és elmondhattam, több mint nyolc hónap telt el a műtétem óta. Hátbaveregtés jár magamnak: jó voltál csajszi, így tovább!

Átrendezés alatt, avagy a piros polc

Tegnap este, egyik percről a másikra rám tört egy fejfájás roham, ahogy begörcsölt a fejem, úgy öntött el a hányinger, Zalánt végszóra fektettem le. Még a zuhany alatt is hánytam. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, kit rángassak ide, ha már négykézláb sem bírok menni. Aztán amikor már nem maradt semmi a gyomromban, a fejemet is be tudtam kenni vietnami balzsammal, a hideg vízsugár a gerincemen végig folyva valahogy megálljt parancsolt ennek az egész szörnyűségnek, na akkor szépen lassan jobban lettem, és már este fél tízkor aludtam. Reggelre szerencsére, mintha elvágták volna. A kemo egyszerűen nem kompatibilis a menstruációval. Pedig a kettő valahogy mindig egyidőre esik, s ezzel a harminc napos tablettaszedéssel nem is nagyon elkerülhető. Az új felállás napi két tabletta, reggel és este, harminc napon át, ma tartok a hetedik napnál. S ezen kívül még hátra van négy kezelés.

A nap fénypontja egy régi/új piros polc Helitől. Amitől színesebb lett az itthon. S ami ad nekem egy kis feladatot, s addig sem figyelek arra, mi fáj, s esetleg mi kellemetlen.

Üditők

Vízpárti vagyok. A hideg, tiszta, szénsavmentes, esetleg pár csepp citromlével megbolondított víz számomra az igazi. Szénsavasat csak mértékkel ihatok, így ha valami üdítők kívánok meg, akkor az valamilyen rostos, cukormentes gyümölcslé, vagy adalékmentes szörp. A sört nem szeretem, mégis most nagy kedvencem lett az alkoholmentes citromos sör. A sör kedvelők, most biztosan felszisszenek, de pont azért ízlik, mert a sör íze csak kis mértékben, annyira érezhető, hogy ettől nem maga a sör jellegzetes keserű íze jut az eszembe elsőnek, hanem inkább valami plusz, ami pikáns. Nem vág fejbe, mert nem tartalmaz alkoholt, a citrom meg nyugtatja - a kezelés alatt- sajgó, gyomromat, és hát finom is. Kár, hogy szénsavas, és, hogy egy sor olyan összetevő van benne, ami nem igazán egészségbarát. De néha jól felváltja a jéghidegre lehűtött vizet, és a házi citromos-lime-os-mentás limonádét. Főleg, ha nincs időm vacakolni, vagy arra várni, hogy az lehűljön. Állítólag a nővérek ajánlani szokták a cola-gyömbér keveréket, a kezelések előtt közvetlenül, de a kóla nálam valahogy jóval nagyobb bűnnek számítana, mint egy-két ilyen sör hetente, míg tart a nyár és a kezelés. Meg amúgy is már leszoktam róla, sőt, érdekes módon, már nem is ízlik.

Kemo tabletta, bevállalhatóbb

A naptáramban minduntalan találok olyan előre lebeszélt eseményeket, amiket még a műtét előtt egyfajta "biztosítékként" jegyeztem be. Vásárlás anyóssal, mozi unokatesóval, múzeum anyukámmal, csajos este barátnővel. Ez utóbbit tegnap sikerült is összehozni, miután Zalán már aludt, mert anyukám vigyázott rá.
S bár a kapszulás megoldás sem volt zökkenőmentes (úgy tűnik, kisebb adagban kell szednem), pedig eleinte ez is annak tűnt, azt mondom, a gyomorfájás, az émelygés, az ólmos fáradtság és a gyengeség bevállalható, csak legyek így is "bebiztosítva" még vagy ötven-hatvan évre...kibírom ahogy kell, még ötször! Csak lehessenek olyan jó hétvégéim a családommal, mint most volt. S még legyen ennél kerekebb is, legyen velem mindenki, aki most nagyon hiányzott! Vi ses snart!

Kapszulás megoldás

Ez eddig ez a leghumánusabb. Bár a csillapítók segítenek, de nincs komolyabb hányingerem. Csak ólmos fáradtság, továbbá összetapadt haj, és negyedik napra szürkébb arc. De ez legyen a legtöbb!

A kisfiam közben itthon, egy hét bölcsi, egy hét nátha a felállás. Így várakoznak a hétre betervelt elintéznivalók, könyvek. Befejeztem a Zahirt, nem mondom hogy nagyon tetszett. Nekem túl sok benne a spirituális beszélgetés, az okfejtés, a gondolatok, szinte eltörpül mellette a történet, a mondanivaló. De jó. Mindenesetre aki nem hajlik annyira sem erre a műfajra, az neki se kezdjen, mert ha nem teljesen a mi esetünk, akkor kell hozzá türelem.

Kemo harmadik nekifutásra

A kemo folytatódik, de most nem infúziósan, hanem kapszulában. Ezt muszáj bírnom. Saját megnyugtatásomra kikértem egy Svédországban élő és praktizáló sebész orvos véleményét is, aki szintén elengedhetetlennek tartja a kezelést. Sokan mondták nekem, hogy ez külföldön elavult, és rengeteg cikk olvasható az újságokban, interjú és riport látható a tévében erről, de ki meri felvállalni a leállást, az egyéb alternatív kezelést, ha nem a saját egészségéről van szó? Én nem merem. Remélem, ez a humánusabb megoldás, hogy nem szurkálnak, nem kell utaznom annyit, és nem kell találkoznom más, hasonló, vagy amit nehezen viselek, rosszabb cipőben járóval, es ezek a tények mind segítenek jobban elviselni. Tíz napon át kapszula, majd két vagy három hét szünet, állapottól függően, és ez hatszor.

De az élet szép, csak nyugodtabb lennék már, sokkal. Főleg a gyerekkel.

Kendőzetlenül - randa vagyok a kemótól

Nem vagyok valami jó társaság ezekben a napokban. Nem igazán bírom jobban ezt az újfajta kezelést sem. Tükörbe nézni meg egyenesen utálok. Színtelennek és meggyötörnek tűnik az arcbőröm. Szeretnék végre félkiló smink nélkül is igazán egészségesnek látszani.

Bodza fagyi szörpből

A kemo ideje alatt egyszerűen képtelen vagyok a főzésre gondolni. Effektíve úgy érzem magam, mint egy kismama az első trimeszterben, csak éppen az a jótékony illúzió hiányzik, hogy a sok szenvedés egy kisbabáért van. Mivel éhes vagyok eszem, de aztán nem köszönöm meg magamnak, és ezen semmilyen hányinger csillapító nem segít. Semmilyen erős gyógyszer, speciális tea, borogatás miegymás. Legfeljebb a jéghideg bodza fagylalt. Házilag. Nagyon lassan, némi babapiskótával.

10 dkg porcukor
3 tojássárgája
4 dl tej
1 dl házi vagy bio bodzaszörp
2 dl tejszín
fél citrom reszelt héja

Reggel a cukrot, a tojások sárgájával és a bodzaszörppel összekeverem, majd nagyon lassú tűzön sűrűre főzöm. Majd hozzákeverem a fél citrom reszelt héját. Hogy gyorsabban hűljön, jéghideg vízzel teli tálba állítom a lábost, többször átkavarom. Ha kihűlt a mélyhűtőbe teszem. E közben a tejszínt kemény habbá verem, és a félig megfagyott krémhez keverem. Visszateszem a mélyhűtőbe, de óránként még átkeverem. Délben ebéd gyanánt már el is kezdem enni. Persze normál esetben ezt ebéd után tálalom desszertként.

Utolsó előtti kezelés

Ez az utolsó előtti kezelés. A doktornő úgy döntött, és remélem, hogy az eredményeim is majd alátámasztják, a hatodiknál befejezzük. Mert nem bírom, és a doktor nénim úgy látja jónak, ha nem gyötör tovább. De ehhez persze tiszta képet kell kapnia az állapotomról, így pár vizsgálatnak elébe kell néznem.

Ma azért próbált segíteni. Új gyógyszert kaptam, kétfélét is, de alig értem ki a kórházból negyed óra múlva már üres volt a gyomrom. Ez az új szer annyiban hat, hogy ezután tudtam enni, de émelygek tovább. És húst ettem, rántottat. Azt kívántam, amit nem ehetek, de most megadtam magamnak, túl gyenge vagyok, lehet, hogy ez a hús hiány sem túl jó hirtelen.

Megérkeztek Zalán első hivatalos intézményi képei, a bölcsiben készültek. Imádnivaló rajtuk! Egy kész vagyonba került, de hát nagy a rokonság...és a képeknek még repülniük is kell, kb. 1500 kilométert.

Nem akarok klubtag lenni

A kemoval kapcsolatban el kell, hogy mondjak valamit ahhoz, hogy ne sértsek meg senkit aki segíteni próbál nekem nyilvánosan vagy privát. A kezelés nem csak fizikailag visel meg, hanem lelkileg is, sőt mondhatni inkább úgy, ami hozza magával az egyéb tüneteket is. Egyszerűen kiborulok már attól, hogy kórházba kell mennem, aztán attól, hogy a tű három napig a karomban van, az infúzió meg lóg a nyakamban. Így ellátni a Manót, aludni, mosakodni, öltözködni, egyszerűen "csak" lenni mintha mi sem történne éppen, lehetséges, kibírható, de nagyon lehangoló és feszültséget, pánikot keltő olykor. Például aludni szinte egyáltalán nem tudok, mert állandóan felébredek arra, hogy nem záródott el az infúzió, nem tört -e meg a vezeték, és jaj, azok a bugyborékok előbb is ott voltak? A másik az, hogy míg bent kell lennem a nappali ellátóba egyszerűen nem bírom hallgatni a többi beteg panaszait, esetleges elborzasztó történeteit és nézni a gyötrődésüket. Így hát nem vagyok hajlandó semmilyen klubba, alapítványhoz, csoportosulás stb-be elmenni, ahol más pácienssel találkozhatok. Már csak azért sem, mert én már egészséges vagyok. Volt egy tumorom, kivették és most jól vagyok, a kezelésre a biztonságom miatt van szükség. És kész. Elviselem, mert el kell, de remélem, hogy akkor sem lesz több kezelés még háromnál. Mert már szeretnék úgy élni tovább, ahogy korábban. Mert tudom, hogy egészséges vagyok és leszek!!!!

De valóban köszönöm mindenkinek az újabb és újabb ajánlatokat, de csak olyanokkal élek, ahol nem kell más sorstárssal találkoznom.

Elvágva a külvilágtól

Már két hete lakunk Budaörsön, szépen berendezkedtünk. Persze még hiányoznak dolgok, pl. függönyök, de leginkább a "külvilág". Még nincs vezetékes telefon, tévé, internet. Ezekre még egy hetet várni kell. Van viszont kézi mixerünk, amit ajándékba kaptunk, be is kevertünk már Zalánnal egy kuglóf tésztát a segítségével. Nagyon finom lett a kakaósan márványos sütemény. A kemót nehezen viselem, beszélnem is kell a doktornővel erről. Kisgyerek mellett lehetetlenség ezt túl élni. Nem tudok két hányás és totál kimerülés mellett Zalánnal foglalkozni. Le szeretnék állni vele. Úgy érzem, több kárt okoz, mint hasznot.

Első kemo a nyakamban

A első kemo már lóg a nyakamban, 48 órán át kapom folyamatosan. Az első infúzió a "jó" maga a folsav kb. háromnegyed óra alatt lement, majd elkezdték adagolni a "rosszat" magát a kemo gyógyszerét. Az első kisadag fél óra alatt lefolyt, s mivel jól reagáltam rá, nyakamba akasztották a többit, és haza bocsájtottak. Holnap még be kell mennem még egy adag folsavra (ha jól értettem) majd jöhetek haza, harmadik nap meg ki húzzák a tűt, leakasztják a nyakamból a "szalámit". Ez a becsomagolt infúzió úgy néz ki, mint egy kis rúd téliszalámi.

Jól vagyok, nincs semmi mellékhatás, és lekopogom, hogy így is maradjon!!! Főleg, hogy kiderült, nem is olyan egyszerű ez a mobil kemo sem, igaz, legalább nem kell két napot kórházban feküdnöm.

Ugyanis kiderült, hogy a kezelés mindennapján be kell menni a kórházba, egymás követő három nap, és én csak kettőről tudtam. Az első és a harmadik napról. Ez azért nem túl jól, mert továbbra is ide Tatabányára járnék kezelésre, na de Budaörsről. Busszal és vonattal. Korán reggeli indulással, hogy nyolcra be is érjek. Így a költözést egy héttel már csúsztathatjuk is, ugyanis pénteken kezdenénk a költözést, aznap eleve vérvételre kell jönnöm reggel, de ez a legkevesebb, viszont a hétvégei költözés után már hétfőn a kezelésre kell jönnöm, s kedden és szerdán is. Így egyszerűbb, ha még itt maradunk. De hogy utána hogy oldom meg, még rejtély. Illetve megoldom, csak félek, jó fáradt leszek ennyi utazástól.

12 kemo

Szóval csak mézesmadzag volt. Kell kemot kapnom. 12-szer. Február 21-én először, majd három hetente. Eltart kb. november közepéig.
Ennyit az új életről. Vagy hát fene tudja mihez lesz erőm. Állítólag ez gyenge változat, a hajam nem fog kihullani, és tán dolgozni is tudok mellette.
Itthon maradok Zalánnal, szeptemberig semmiképpen nem megyek vissza dolgozni, aztán meglátjuk. Lehet, hogy jobb is, ha nem megy bölcsibe, csak jövő ilyenkor, vagy akkor már kihúzzuk 2012 szeptemberig. Nem tudom.
Költözni akartam. Budaörsre.
Menjek, maradjak. Mi a jobb? Mihez lesz erőm, pénzem, lehetőségem. Mi jobb a kisfiamnak? Ezer kérdés. Arról nem is beszélve, hogy én annyira egészségesnek tartom magamat, tudom majd így is? Miért pont én? Miért nem a rossz emberek kapnak ilyet? Kár ezen gondolkodni. Erősnek kell lenni. Majd újra megrázom magamat. De olyan jó volna, ha lenne valaki, valaki, aki itt lenne....

Kemo karácsonyra

Igaziból már azt sem bánom, hogy nincs robotgépem, vagy hogy utálom a konyhabútoromot. Örülök a hónak, és a télnek, mert én legalább négy évszakban élhetek, és nem mindig csak a nyarat látom. Valljuk be, az is unalmas lehet mindig, és hívogató a fagy, a hó és az utána fennmaradó sár annak, aki azt nem ismeri.
Most már csak az egészségemet szeretném visszakapni, és tudom, hogy így is lesz!!! Túl leszek a műtéten (hétfőn kiderül mikor) megkapom a magam kemoterápiáját, és utána élek tovább mintha mi sem történt volna. És kéretik mindenkitől csak pozitívan gondoljon rám, ne sírjon, ne szörnyűlködjön, és a rémtörténeteit is hagyja otthon! Mert látnom kell a fiamat a negyvenedig születésnapján is!