A kemo folytatódik, de most nem infúziósan, hanem kapszulában. Ezt muszáj bírnom. Saját megnyugtatásomra kikértem egy Svédországban élő és praktizáló sebész orvos véleményét is, aki szintén elengedhetetlennek tartja a kezelést. Sokan mondták nekem, hogy ez külföldön elavult, és rengeteg cikk olvasható az újságokban, interjú és riport látható a tévében erről, de ki meri felvállalni a leállást, az egyéb alternatív kezelést, ha nem a saját egészségéről van szó? Én nem merem. Remélem, ez a humánusabb megoldás, hogy nem szurkálnak, nem kell utaznom annyit, és nem kell találkoznom más, hasonló, vagy amit nehezen viselek, rosszabb cipőben járóval, es ezek a tények mind segítenek jobban elviselni. Tíz napon át kapszula, majd két vagy három hét szünet, állapottól függően, és ez hatszor.
De az élet szép, csak nyugodtabb lennék már, sokkal. Főleg a gyerekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése