Főztem volna sok mindent már eddig is, meg jó lenne az igazán jutányos áron szerzett piros ribizlit másképpen is felhasználni, mint fanyaran szószként a húshoz, és édesen, tejszínnel a vanília fagyihoz, jó lenne egy sajttorta, de háromnegyed kilót megvenni a philadelphiából ezek mellett az árak mellett kész öngyilkosság lenne. Még akkor se, ha itt várakozik erre a szerepre a málna, és a fekete ribizli is, amit a kisöreg a piacon grátiszba adott.
A Papa nem is olyan régen kérdezte meg tőlem, lányom ez most olyan főzőblog lett? Persze értette ő, hogy mi a lényeg, hogy korábban a kis életünkről írtam, amit ő messzi északról szívesen olvasott, és megértette, hogy én inkább éppen hanyagolni akartam a témát, és ezért kerekedett előtérbe a gasztronómia, de most miután már túl vagyunk a nehezén, a Maci és én, én és a Maci, most már írnék, csak hát, hogy jön most az ételekhez újra a kis életünk? Minden kapcsolatban vannak felhők, mint rántásban lisztes csomók, amelyet a szakácsok vagy jól el tudnak oszlatni a masszában, vagy nem. Mindenesetre mindenki igyekszik. Mi is. És persze a csomókról illik, és néha okosabb is hallgatni. Szóval most itt állok azzal, hogy főznék én, de időm is kevés rá, az alapanyaghoz meg kellene a több pénz.
Most jó volt szombat estig álmodozni, hogy itt volt a három milliárd a lottón. De hát nem volt ötös. Viszont most itt van egy újabb reményteli hét, és az új esély a nagy lére. És lehet tervezni, hogy mi mindent vennénk, és ennénk is persze belőle. Na nem mintha boldogítana, de nyugodtabbá tenne. S kit nem?
A fanyar ribizli szósz:
3 maroknyi ribizli
2 dl tejszín
1 ek. rizsliszt
3 ek. cukor
1 ek. vaníliáscukor
A ribizlit a kétféle cukorral és annyi vízzel, ami éppen ellepi összefőztem. Majd behabartam a tejszínben elkevert liszttel. Összemixeltem, majd kezdődött a türelemjáték, a szitán átpasszírozni a mártást.
