Már bánom, hogy nem kezdtem el Zalánnak naplót írni. Illetve blogot. A billentyűzettel jóval gyorsabban bán a ma gyermeke, mint a tollal. Főleg én, mert itt nem tépkedném ki a lapokat azzal, hogy éppen nem tetszik a kézírásom, vagy mert szívesen átírnék egy-egy rosszul fogalmazott mondatot.
Míg az első hónapok a mozdulatlanságról, a lassú fejlődésről és az állandó gondviselésről szóltak, most már nem csak napról-napra, hanem óráról órára mutat valami újat, amit jó lenne lejegyezni. Az ApaMaci meg nem győz csodálkozni minden délután, amikor munka után belép az ajtón.
Ma Zalán a "hej-te, hej-te" és a "te-te-te" mellé elkezdte mondani: eggy. És a délutáni ébredés után, amikor ágyához lépve köszöntem neki: szia. Ő visszamosolyogva válaszolt: "szi". S én olvadok azóta is, mint a csokoládé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése