Fotöly

Régóta úgy képzelem el a "babázást" hogy egy fotölyben ülve ringatom a kisdedemet. Főleg miután láttam Andrea barátnőmet, ahogy a fotelük vagy kanapéjuk karfájára támasztja a karját, amiben tartja a kislányát szoptatás közben.

Sok-sok minden nem érdekel, azaz nem töröm össze magamat, hogy legyen, mint például egy baldachin a kiságyba, de örültem neki amikor Anett felajánlotta. Ám a fotel egy olyan álom, amit nagyon-nagyon szeretnék addigra, míg a kicsi megérkezik, s ha lehet kicsit hamarább, hogy néha bele-bele ülve, ott elmélázva, zenét hallgatva és pocakot simogatva várhassam őt.