Kató nagymamám almáspitéje

Isten ments, hogy vérig sértsem a nagymamámat, de hát hat gyerek mellett megtanult spórolni, ami valljuk be, meglátszik a főztjén. De sütni viszont szeret és tud is. Abszolút kedvencem az almás pitéje, ami másoknak lehet, hogy túl "egyszerű" , és nem is túl "magas" nekem viszont a legszebb és a legfinomabb.

Tészta:
Kb. 40-50 dkg liszt (inkább 50 dkg)
1 margarin (25 dkg)
1 ek cukor
1 kk szódabikarbóna vagy sütőpor
1 kis doboz , azaz 2 dl tejföl
1 tojás
1 csipet só

Töltelék:
1 kg alma
kb. 2 ek. fahéjas porcukor
pár csepp citrom leve

Tetejére: 1 tojás és kb. 10 dkg darált dió (jómagam a mandulát is el tudom képzelni), ha nincs akkor prézli, nagyi mesélte, a szegények így szokták.

Először is le kell szögeznem, hogy a hozzávalók mennyisége ízlés illetve meglátás szerint változtathatóak. Kilencven éves nagyim ugyanis, a recept elmondása közben, többször módosította mind magukat az összetevőket, mind azok mennyiségét. A citromlét pl. egy alkalommal említette, míg legközelebb már nem, sőt egyenesen hozzáfűzte, hogy szerinte felesleges.

A hideg hozzávalókból a nagyi intésére gyors mozdulatokkal tésztát gyúrtam. Könnyű, de nem ragadós masszát kaptam, amit fél órára hűtőbe tettem. Ez alatt az idő alatt az almákat megmostam, megpucoltam, és lereszeltem a nagyobb lyukú reszelőn. Pár csepp citromlével meglocsoltam, édesítettem a fahéjas porcukorral. A sütőt előmelegítettem kb. 180 fokra. A tésztát két részre osztottam, majd mind a két adag tésztát kb. fél centi vastagságú téglalap formára nyújtottam. (Ehhez szilikonlapot használtam, ami 30x30 cm-es) Az alsó lapot megszórtam mandulával, amire eloszlattam az almapürét, majd rásimítottam a másik tészta lapot. Megkentem egy felvert tojással a tetejét, és villával megszurkáltam. Kb. 30 perc alatt készre sült. Porcukorral megszórtam a tetejét.