2009. november 13., péntek

Generációk


Valószínűleg kisfiam felnőttként nem fog emlékezni arra, hogy mindkét dédnagymamája ölében ülhetett. De bizonyára melegséggel fogja eltölteni a szívét, ha majd a nagy találkozásokról készülő képeket nézegeti majd, és elmeséljük neki, milyen nagy szemekkel figyelte felmenőit, ahogyan beszéltek hozzá. Édes kis szemein tökéletesen látszódott, tudja kik ők. Mintha csak érezné a dédnagyszülei mögött lévő évek számát, mint aki át akarja venni tőlük azt a tapasztalatot és bölcsességet, amivel az idősek bírnak. Tisztelettel itta szavaikat, nagymamáim meg hihetetlen büszkességgel és szeretettel meséltek neki.
Még csak az apai dédivel készült fotó, de igyekszünk megörökíteni a pillanatot anyai dédnagymamával is. S amíg lehet ismételni kell a találkozásokat, hiszen anyai nagymamám már kilencven, apai nagymamám nyolcvan éves. S minden együtt töltött pillanatért hálásnak kell lennünk.

2 megjegyzés:

Erika írta...

Megható bejegyzés, és a kép is. Jó egészséget a dédiknek, szerencsések vagytok! Nagyon édes a kisbabád! Erika

Eperlány írta...

Köszönöm a jó kívánságot!
Eper