Aktív/Inaktív

Bármennyire is másképpen gondoltam, be kell látnom, a kismamaság és a karrier sikeres egyeztetése, csak az előbbi rovására mehet. Legalábbis most, az én esetemben, rendszeres segítség nélkül. Állnak a megírandók az anyamban, vagy a jegyzettömbömben, de tovább csak csigalassúsággal jutnak. Ha írok, akkor lelkiismeret-furdalásom van, mert fut a lakás, ha takarítok, akkor fáj a szívem az írás után, amire csak azokban a röpke egy-két félórában jutna idő, amikor Zalán alszik.

De mindez nem jelenti azt, hogy nem lennék aktív. Kikérem magamnak, hogy félresöpör(ne) a társadalom (ha hagynám), csak mert éppen GYÁS-on vagyok. Évek óta töltöm ki az egyik legnagyobb internetes kutató cég felméréseit különböző témákban, de most "nem engedte".
A kérdőív elején jóhiszeműen bejelöltem "új státuszomat", ami után nem a megszokott kérdések jöttek, hanem megköszönték a semennyi segítségemet.

A kismama státusz egyébként egy helyen áll a tanulókkal és a nyugdíjasokkal, kiknek véleménye egyáltalán nem érdekli a piackutatókat. Kéretlenül mondom tehát, a nagy okos marketingeseknek, jó lenne újra átgondolniuk ezt. Hiszen egy nyugdíjas, egy tanuló és egy kismama is olvashat újságot, vezetethet autót, tarthat háziállatot, utazhat belföldre, külföldre, járhat étterembe, beülhet egy moziba, vásárolhat márkás termékeket.

Homályosan látni

Na, nem mintha nem tudnék miről mélázni egy postban minden nap, vagy akár naponta többször is, elmaradásom oka teljesen egyszerű. Miután kenyérkeresetem az írás, a szakdolgozat írása, mint esti ráadás, teljesen lefárasztja az agyamat.

Már annyit ülök a gép előtt, hogy az utóbbi napokban már arra figyeltem fel, hogy 20 méteren túl már homályosan látom az arcokat, a táblákat. Próbáltam ezt a tünetet minden másra is ráfogni, de azt hiszem ez az állandó gépezéstől, olvasásától és írástól van.

Szerencsémre miután pont egy hétre rá, hogy le kell adnom a "nagy művemet" öt nap szabim lesz!

Kritika, vélemény

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a munkám állandó "megfigyelés" alatt áll, ergo állandóan érhetnek olyan vélemények, amelyek bántanak. Az elismerések és dicséretek mellett bőven kapok bántó megjegyzést, nem építő kritikát. Mégis kiakaszt az, ha pusztán azért titulál valaki "bértollnoknak" mert az illetőnek nem tetszik a téma, amiről írtam. Ehhez nehéz hozzászokni. Ilyenkor kell egy kis idő mire megint a klaviatúra mögé tudok, ülni. Valahol szerencse, hogy a napisajtónál nincs idő arra, hogy a sebeimet nyalogassam.

Soma

Nem sok kedvem volt egy újabb kötelező esti programhoz, miután pár hete, az egyéves kaszinó születésnapi partija nem nagyon jött be. Főleg mikor megláttam, hogy a fellépő énekesnő annyira playback, hogy tánc közben teljesen oldalra vagy hátra fordul, még tátogni is elfelejt. Ha két perces interjút adott, sokat mondott, és abból kellett írnom valamit. Leírhatnám a nevét, de korrekt akarok maradni.

Ezzel szemben, viszont nyugodt szívvel mesélem, hogy Soma nagyon jó fej. Miután mindig nagyon "soknak" éreztem őt, felvérteztetve mentem: többet kell szűrnöm, mint átlagosan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak olyan dolgok, amiket nem tartottam most is túlzásnak, vagy túl ezoterikusnak...de hát ő attól Soma, hogy ami a szívén a száján. Ugyanakkor most már nem csak azt éreztem, hogy folyamatosan tör belőle önmaga, az energia. Most, hogy végzett pszichológus lett, a mondanivalóját elismerhető szakmai tudással támasztotta alá.

Az is jól esett tőle, hogy különösebben nem változtatott az írásomon, és klassznak tartotta, ahogyan összefoglaltam az előadását.