Fél kiló

Mazsola, mindössze fél kilóval nyomta meg ezidáig összsúlyomat. Persze valahol rém büszke vagyok arra, hogy egyelőre nem híztam el...persze várjuk ki a végét! Azért még is csak aggódok kicsinykét, rendben van ez így? Mert más várandósok már 2-5 kilóval gömbölydebbek nálam ennyi idős (19 hetes) terhesen. Mindenesetre reggelire két vajas kiflit is befaltam zöldséggel, sajttal és párizsival, amit egy bögre tejjel öblítettem le. Még amikor el voltam hízva, akkor sem ettem ennyit csupán reggelire...

Doktor bácsi holnap figyeli meg a kis töpörtyűmet, hogy valóban szépen, genetikailag megfelelően fejldőik, növekszik-e odabent. Addig is igyekszem: mélylevegő, pihenés, nyugi.

Semmire nem elég

Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy a táppénz kevés lesz, na de ennyire? 68 ezer forint manapság nem pénz, ondhatni semmire nem elég, főleg akkor nem, ha útban van a trónörökös. Azért vagyok itthon, hogy kevesebb stressz érjen, és tudjak pihenni, hogy Mazsola a lehető legjobb körülmények között fejlődhessen bennem. Na de, ennyit a nyugalomról :(

Tulipánok

Azóta szeretnék tulipánt venni, hogy kint hagytam Stockholmban a csokromat, mert nem mertem megkockáztatni, hogy a reptéren elkobozzák a marcona vámosok.

Így hát tegnap megleptem magamat három szállal, gyógyítván lelkemet. Tulipán januárban? - lepődött meg az ingatlanos is, aki a lakásunkat jött megnézni ma. Nem akartam letörni, hogy tavaly decemberben tulipán kiállítást láttam Stockholmban. Amúgy tiszta vicc, hogy ott ahol "elvileg" hidegebb van ilyenkor is kaphatóak ezek a szépségek. Azt is nehezen értem, hogy lehet, hogy ott a legtöbb ablakban orchidea van, ami egy trópusi növény. Itt meg a túl meleg miatt a lakásokban tönkre megy. Ahogy az enyém is. Már le kellett vágnom a növény szárát is, mert elkezdett száradni. Félek, ebből nem marad már semmi.

Fotöly

Régóta úgy képzelem el a "babázást" hogy egy fotölyben ülve ringatom a kisdedemet. Főleg miután láttam Andrea barátnőmet, ahogy a fotelük vagy kanapéjuk karfájára támasztja a karját, amiben tartja a kislányát szoptatás közben.

Sok-sok minden nem érdekel, azaz nem töröm össze magamat, hogy legyen, mint például egy baldachin a kiságyba, de örültem neki amikor Anett felajánlotta. Ám a fotel egy olyan álom, amit nagyon-nagyon szeretnék addigra, míg a kicsi megérkezik, s ha lehet kicsit hamarább, hogy néha bele-bele ülve, ott elmélázva, zenét hallgatva és pocakot simogatva várhassam őt.

Stockholm

Mit is írhatnék egy olyan fővárosról, ahol az elmúlt tizennyolc évben, vagy már tizedszer voltam, és amit sosem tudok úgy megnézni, mint egy turista, hiszen többet vagyok az ott élő családommal, mint nézelődőként az utcákon, a múzeumokban, kiállításokon és egyéb turista látványosságoknál?

Inkább úgy fogalmaznék, kicsit hazamegyek, leellenőrzöm, hogy szeretteim jól vannak, mennyit nőtt az én csodaszép és édes kis unokahúgom, és hogy nem lopták még el a Gammla Stan-t, az Óvárost. Illetve nagyra nyitott szemekkel keresem a változásokat.

Foglalkozása: főállású kismama

Nem is olyan régen még arról álmodoztam, milyen jó lenne otthon lenni anyaként, háziasszonyként. Annak ellenére, hogy imádom a munkámat, s nélküle hosszútávon el sem tudom képzelni az életemet. S most itthon vagyok, immáron már második napja, és bármennyire ijesztőnek is tűnt a munka nélküliség, mégis élvezem. S hanem is sokat, valamennyit mégiscsak dolgozom.

S mellette élvezem, hogy a rengeteg tervemnek eleget tehetek. Szinte már az a nehéz, hogy sok kis feladat között helyesen állítsam fel a fontossági sorrendet. Úgy, hogy közben eleget tegyek a legfontosabbnak, a sok pihenésnek, ahogy az ez kismamához illik. Aki már 16 hetes.

Szilveszter

Eltelt a karácsony. Az első két nap nagyon szépre sikeredett, az utolsót beárnyékolta a családi veszekedés. S mára Maci is rájött, hogy nagyon nem szépen viselkedett, a bocsánatkérés mégsem elég. Vannak helyzetek, amikor különösen oda kellene figyelni egymásra. A love storyban mondja Jenny Olivernek: a szeretet azt jelenti, hogy ne kelljen sohasem bocsánatot kérni a másiktól.

Viszont volt egy nagyon kedves meglepetés szenteste. Talán négy óra felé, amikor már sötét volt, kopogtak az ajtón. Gondoltam, az egyik szomszédnak fogyott el valami nagyon fontos alkatrész a családi vacsorához. Kinyitottam az ajtót, ám sehol senki nem volt. Már éppen csuktam volna le, amikor valamiért lenéztem a küszöbre. Egy ajándék csomag csücsült rajta. Félhangosan kérdeztem, de hát ki tette ide, amikor Mariann és Gergő, kedves barátaink, kuncogva bukkantak fel a lépcsőn fél emelettel feljebb....

Holnap új év, új nap, s mi utazunk Stockholmba. Azt mondják, amit csinálsz első nap, azt csinálod egész évben...na nem hiném, hogy egész évben utaznék, kizárt....bár nagyon szeretek jönni-menni. De az év első fele a pihenésről szól majd, és a felkészülésről.

Boldog új évet kívánok!

Epres karácsony

Nagyon szeretem az ünnepekben, hogy a szereteim mindig becsempésznek valami "epreset" az ajándékok közé. Születésnapomra a munkatársnőimtől kaptam egy epres láncot, ami pont illik ahhoz ez epres fülbevalóhoz, amit a harmincadik születésnapomra küldtek a testvéremék.

Most Sziszotól kaptam kis figyelmességet, mint pl. az epres orbit rágó és az ötven százalékos epres milka csokoládé.

A legjobb az egészben, hogy megunhatatlan, és sosem kapok két ugyanolyat :)

Sütemények, beigli

Annyira irigylem azokat, akiknek volt erejük és idejük arra, hogy már az adventi vasárnapokra külön-külön sütöttek süteményt, netalántán többfélét is. S már dobozokban gyűlnek otthon a finomságok karácsonyra.

Bár hétvégén is a vizsgákra kell készülnöm, azért belefér némi szorgoskodás. A bejgli kimaradhatatlan, a pozsonyi patkóval együtt. Ami nem is nagy kunszt, hiszen tulajdonképpen egy a tésztája, és a tölteléke is. Azt hiszem Macikonyha receptje szimpatikus nekem.

Meglepetésképpen felbontom a marcipánt, amit még tavaly vettem Stockholmban, hogy néhány semmla-t és apró golyókat készítsek belőle. Előbbit már egy éve ígérem a kollégáimnak, s ennél ötletesebb (évvégi) búcsú ajándékot nem tudok kitalálni.

Karácsonyra készülve

Sosem voltam híve annak, hogy előre megbeszéljük mi legyen a karácsonyi ajándék. Még a lista írást úgy-ahogy elfogadom, na de azt is inkább menetközben, nem három héttel az ünnep előtt. Nekem ez túlságosan is hideg. Sokkal jobban szeretem kitalálni a másik igényét, vágyát. Persze ez nehéz, ha kilométerekre vagyunk egymástól. Mégis betette a kaput, hogy az anyósom szó szerint megmondta, na akkor mit is kér. S azt várta tőlünk, írjunk mi is listát. Ebből az lett, hogy mondtuk egy-egy dolgot. Csakhogy ezért teljesen felesleges odatenni a fa alá, mint ahogy becsomagolni is, mert hogy meglepetés az nulla. Korábban sem volt másképpen, de minden évben reménykedem, hogy most másképpen lesz.
A szerencse az, hogy Maci még sosem kérdezett rá konkrétan, mint ahogy én sem arra, mi is legyen az ajándék.