Idő

Hányadikát írunk és milyen nap van ma? Csak azért tudom, mert minden szoptatáskor jegyezzük hánykor és mennyit evett a kis Csomag, és hogy aznap mennyinek méri a mérleg. Amúgy nem nagyon tudnám. Összefolynak a hétköznapok a hétvégékkel. Csak a hivatalos elintézni valók emlékeztetnek időnként arra, hogy rend a lelke mindennek.

A port is le kellene törölni, meg jó lenne válaszolni a levelekre, visszahívni a barátokat, mutatkozni a megszokott fórumokon, s mind e közben, a mosni és vasalnivaló kifogyhatatlannak tűnik. Mert mire valamibe belekezde(né)k már szólít is a kis Csomag.

Zalán amúgy túllépte a bűvös három kilót, a védőnénik sorra dicsérnek a kitartó szoptatásért. "Még nem anya"-ként naívan azt hittem, hogy ha egyszer beindul, akkor majd dől a tej. De tévedtem. Ez is olyan, mint a házasság, folyton tenni kell érte, hogy a minősége megmaradjon. Sőt a tej esetében, a mennyiségért is megy a küzdés. Mert ahogy gyarapodik a kis drága, annál többet és annál mohóban követel.

Babakocsis előnyök

Állandó riport téma, hogy az emberek nem udvariasak a kismamákkal. A nem túl nagy pocakommal is rácáfolhattam erre, és most babakocsisan sem csalódtam. Tény, hogy a gyalogos utak állapota szörnyű, és hogy sok helyen nem megoldott az átkelés a kereszteződésekben, de ez más tészta. Viszont igenis vannak előzékeny emberek. Tegnap a bankban a biztonsági őr ugrott, hogy kinyissa előttünk az ajtót, a zöldségesnél az éppen árut rendezgető eladó "kikapott" a sorból:
- Lesz más is a kukoricán kívül?
- Egy kiló barackot vennénk még.
S ezzel a slunggal már ki is szolgált úgy, hogy nem zavarta meg az éppen fizető vásárlót és a kollégáját sem. Velem meg csak csökkent a sor. S szerencsére azok sem méltatlankodtak, akik még előttem álltak.



Ugyan Zalán ezalatt édesdeden aludt a kocsijában, még is örültem, hogy nem kell ott állnom.
Ugyanis -ahogy ezt a többi anyuka már tudja, a leendők meg sejtik- ha az a fránya kocsi nem ringatja a babypopeszt, akkor automatikusan beindul(hat) a "sziréna". S igaz nem tartottam ettől, még is csak jobb a békesség!

Amúgy Zalán alapjában véve egy igen nyugodt kisbaba, egyetlen egy ok azért mégis csak van, amiért annyira, de annyira kétségbeesetten el tud kezdeni sírni, hogy nyomban összeszalad a fél utca. Ez a korgó gyomor.
S akkor, ott és azonnal kell a cici. Nincs kecmec, Apa hagyjon békén ne pelenkázzon, méricskéljen, Anya ne vizzel vacakoljon (előtte és utána fél-fél liter víz az adagom, egyébként nyomban kiszáradok). Szóval, jobb komolyan venni a Zalán-sírást, ha ép füllel és szívvel meg akarjuk úszni. Mert amúgy marcangolja a lüktetőnket rendesen.

Égszakadás, földindulás

Az imént óriási cseppekben kezdett esni az eső. Éppen rápillantottam az édesdeden alvó Zalánra. Végig futott az agyamon, ez most nem fog menni, nincs itt Mamili, hogy vigyázzon rá, és Maci is éppen teniszezni ment, amikor a cseppekből végeláthatatlan csíkok nem lettek. Mielőtt még csalódott lettem volna, hogy a nyári bőrigázásunk ezúton elmarad, az égből ömlő tengernyi víz már eláztatta a hálószobánkat, az ablaktól mérve egy méter szélességben.

A mese vége: A telhetetlen méhecskét a kisfia ébresztette fel. Megijedt a mennydörgéstől.
A mese tanulsága: Ha Zalán fél a zivatari hangoktól, akkor Anyának mellette van a helye.
Anya vágya: Zalán akkora legyen, hogy együtt ázhassanak Anyával. De már a közös tócsábalépés is mulatságos lesz. Persze szigorúan csak nyáron, ha meleg van, és csak gumicsizmában. Mármint Zalánnak. Anyának papucsban.

A nyár íze: Provence-i tökrakottas

Így utólag már nem is értem, miért estem kétségbe azon, hogy nem tudtam milyen nyári ízekre vágyódhatnék. Tán a gyermekágy, tán a piacra járás elvonási tünetei, esetleg a hőguta okozta a hisztit. Végtére mindegy is így már, hogy a végeredménye igen jól sikerült.

A kiinduló pont egy töltött tökre hallgató finom, de tök unalmas (végre egyszer találó ez a nem túl helyesnek mondható jelző) étel volt, amit tovább variáltam. A zöldség már egy hete állt a konyhában, azzal hozattam haza, hogy főzeléket készítek belőle, persze csak szigorúan kapor nélkül.

Tudom, itt meg kell állnom egy percre, mert a kedves blog olvasó esetleg kitér a hitéből. Magyarázat: kapor allergia. Nem, nem arról van szó, hogy kifogást kerestem a nem szeretem ételre, mert ez így nem igaz. Hanem arról, hogy ez a fűszer kisebb mennyiségben kiütést, nagyobb mértékben fulladást okoz(hat) nálam. Amúgy elárulom, az ecet éppúgy kihozza a tök ízét, mint a kapor. És minden más receptben petrezselymet használok helyette.

Visszatérve a töltött tökre, nem csak a kapor maradt ki belőle, hanem a tölteléknek szánt hús massza, a mindenkori fasírt fűszerezés helyett provence-i zöldeket kapott, és csontlé helyett tejszínnel lett turbózva.


1 helyes, közepes nagyságú tök
25 dkg darált pulykahús
1 tojás
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szikkadt zsemle
fél ek. provence fűszerkeverék (rozmaring, bazsalikom, oregánó, kakukkfű és levendulavirág)
2 dl 20 %-os tejszín
vaj
olívaolaj
só
bors
1 dl tej


A tököt megpucoltam, karikára vágtam, sóztam borsoztam és lefektettem egy kivajazott jénai aljára. A kockára vágott hagymát olívaolajon megpirítottam, majd összekevertem a darált hússal, a tojással, a tejben megáztatott zsemle masszával, a zúzott fokhagymával, majd megszórtam a provence-i fűszerkeverékkel és jól megsóztam. Az így ízesített húsmasszát elkentem a tökön, a tetejére kanalaztam a tejszínt, majd megsütöttem.
Igazi nyári íze volt: könnyű és egyszerű.

Vadkörtézni mentem: Süsü

Két hónap kórház után bevallom, nem nagyon vagyok képben, fogalmam sincsen mi történt, történik a nagy világban, de még szűk hazánkban sem. Az első hetekben még nálam volt a kiadó laptopja, töltöttem is az újság honlapjára fel a cikkeket, nézegettem is a hírportálokat, de igazán semmi nem fogott meg. Akkor még nagyon Zalán (illetve születéséig Mazsola) érkezésére koncentráltam. Születése óta meg már ő jelenti nekem a világ közepét.

Még azzal sem vagyok tisztában, hogy milyen idény zöldség-gyümölcs van most a piacon, hogy miből érdemes főzni, egyáltalán milyen nyári ételek vannak. Így hát tanácstalanul nézek Mamilira (Édesanyám) amikor kérdezi: mit is főzzön nekünk.

Volt már töltött karalábé illetve paprika, és lecsó. Ma főztünk kukoricát is. A gyümölcsök közül asztalunkon szerepelt már az eper, a cseresznye, a meggy, a málna, az őszibarack. Ja, és a biokörte. Amit mi csak "vadkörtének hívunk. Ezt a "Köröszték", azaz Zalán keresztszülei hozták nekünk. De mindebből még alig készült valamilyen desszert vagy sütemény.

Eső

A meleg nyári zivatarban elázni maga a szabadság. Most, hogy Anyukám nálunk volt, tudván, hogy Zalán jó kezekben van, lementünk Macival a zuhogó esőbe. Az utca közepén sétáltunk kéz a kézben, mosolyogtunk a szomszédokon, akik az ablakból figyelték az ömlő esőt, és bennünket. Még a meleg pocsolyákba is belerobogtunk. Pár percre boldogok voltunk.

Nyuszi

Az Anyukáknak óriási fejtörést okoz, vajon hogyan lesz tökéletesebb gyermeke cumival vagy anélkül. Ott van a nyugtató hatása az idegrendszerre, a fogak épsége és a bacik kérdése első körben. Bevallom, ezen nem nagyon rágódtam. Vettem, hogy legyen, és bevittem a kórházba, amikor szóltak a nővérek kipróbálhatnánk. A mindenki által legjobb első cuminak ajánlott márka és típus Zalánt nem nagyon érdekelte. Annál inkább az a fajta, ami repi ajándékként került hozzánk, és nem terveztem használatba venni, mindaddig, míg a meglévő nem esett le a földre, amit persze gondos Anyaként utaztattam a sterilizálóba. Így került elő, az azóta abszolút kedvenc Nyuszi névre hallgató darab. Zalán ezzel nyugtatja, akarom mondani "nyuszizza" magát álomba. Cuclizza, mint nyuszi az orrát. Órákig vagyok képes nézni, ahogy mozgatja.

Szülői nyelv

Pisi, kaki, cici, szopi, cumi és társai szavakra épül mindennapjaink szókincse. Jókat mosolygunk azon, hogy párbeszédünk nagyjából arra épül mennyi tejcit fogyasztott Zalán, van-e kaki a pelusában, és hogy hová tettük a kedvenc cumiját. Hiába, kommunikációs (vissza) fejlődés a kora szülői státusz. Na, de mi ezen nem bánkódunk ám!

Kerek világ

A végtelennek tűnő szoptatások alatt a kisfiamat figyelve, másra sem jut időm, mint elmélázni, gondolkodni. Magunkon. Tény: minden házasságot előbb vagy utóbb, tán nem is egyszer, utolér a nagy próba tétel. Aki ezt tagadja, az hazudik, vagy azon szerencsések közé tartozik, akik igen kevesen vannak. Az is lehet, hogy ők csak boldognak hiszik magukat. Tán naivak. Fene tudja.

Egy biztos, amikor egy kis lélek pont a válság közepén érkezik, az mindenképpen egy olyan fordulatot hoz a pár életébe, amely elvehetetlen, és legfőképpen pótolhatatlan. Se egy új érzelem, se egy másik személy léte nem helyettesítheti azt, amit egy gyermek betölt egy pár életében. Nem csak a közösen szerzett, és átélt öröm, hanem mindaz a nehézség, amellyel egy kis újszülött, csecsemő jár. Bár azt tartják, egy kisded nem mentheti meg a szülei házasságát, de tán még az is lehet, hogy mi mentjük meg magunk, és Zalán miatt. Tán úgy, hogy észre sem vesszük.

Örömgombóc

Na, most lehet, hogy megtévesztem azon olvasóimat, akik gasztronómia vonatkozása miatt olvassák blogomat, mert most nem egy ízletes tésztára, hanem Zalánra gondolok. A mi kis fiúnk, egy örömgombóc, akire, ha rápillantunk nyomban kívül reked a világ minden bújával-bajával. Nincsenek törtető és bunkó munkatársak, be nem fizetett számlák, rosszindulatú szakdolgozati konzulensek, idióta rokonok. Csak Ő. Nézzük őt, és erőt merítünk belőle a mindennapokhoz. S rájövünk, őt azt sem érdekli, hogy még nincs takarója, kiságya, hogy teljesen mindegy milyen pelenka kerül rá, hogy meg lesz-e tisztítva vagy sem az ablak mire hazahozhatjuk őt a kórházból hogy csak Anya dilije, hogy a konyhát is ki kell takarítani az utolsó csészéig, és hogy Apa államvizsgája sokkal fontosabb, mint hogy kicseréljük-e időben az ajándékba kapott babakocsit vagy sem. Minden lényegtelen, kivéve, hogy a pocija akkor és ott amikor jelez azonnal tömve legyen a spéci 2009-es Anya Tejcivel. És hogy Anya és Apa még ott álljanak az inkubátora mellett míg ő álomba nem merül. Mert minden csak velünk biztonságos neki.