Lecsó, kenyér, serpenyő

Drága a paradicsom, drága a paprika, de egyszerűen nem bírtam tovább várni arra lesz majd olcsóbb is. Az idei első lecsót egyenesen a serpenyőből ettem ki. Rizs vagy tojás nélkül csak úgy kenyérrel. Jó kis levescipót vettem hozzá a lipótinál, aminek a sarkát most nem kellett megosztanom senkivel. Önző anya módjára megvártam míg a gyermek elalszik, s csak akkor álltam neki komótosan. Szerettem volna legalább a lecsót nyugodtan megenni. Mindig együtt eszek Zalánnal, hogy így szokja meg, aminek hátulütője, hogy többnyire arra nem is jut figyelmem mégis milyen az íze annak amit eszek. Néha arra sem emlékszem, hogy egyáltalán ettem-e.
De erre szerencsére igen. Régen esett étel már ennyire jól. De ez a lecsó nagyon. Hasonló napsütötte lecsós nyarat kívánok!

Mindenkinek van saját lecsó receptje, akár több is. Én nagyon szeretem az anyukámét, az apukámét, az anyósomét is. A lecsóm évről évre lett csak finomabb. A legelső inkább hasonlított paradicsomszószra. Hiába, jobban szeretem mint a paprikát, így többet is tettem bele.

Aztán sokáig hallani sem akartam arról, hogy az én konyhámban zsírszalonna legyen. Pedig hát az ízét az adja meg. Na de csak módjával, éppen hogy kiengedem a zsírját, és aztán ki is szedem belőle. (többnyire) Rájön a felkarikázott füstölt kolbász, abból is jobb fajta, aminek finom a fűszerezése, hogy pirospaprikát már ne is kelljen külön hozzátennem. Erre jön a hagyma, jó sok. Szépen lassú tűzön hagyom megpárolódni, majd hozzádobom az apróra vágott fokhagymát, kettőt kavarok rajta, és már adom is hozzá a karikára vágott tv paprikát, és csak egy leheletnyi vizet öntök alá. Letakarom, hagyom, hogy a paprika összesen, kicsit később erre egy kis sóval hozzá is járulok. Meg is borsozom ekkor. Később amikor a paprika úgy nagyjából már összeesett, a paradicsomokat sem hagyom tovább várni. Egy nagyon pici cukorral megszórom, nálam ez paradicsomos ételnél alapszabály. És lefedve tovább párolom. De nem túl sokáig. Éppen csak. Inkább a legmagasabbra tekerem a hőmérsékletet a serpenyő alatt, gyakran kevergetve jól lepirítom a lecsót.

S utána már hangulat szerint önmagában kenyérrel, vagy tojással, esetleg natúr rizzsel, vagy rizzsel és tojással, máskor tarhonyával, esetleg nokedlivel és sajttal, natúr szelettel és petrezselymes burgonyával, és ritkán házi hasábburgonyával esszük.

Oh igen, és visszatérve a paradicsomra, nagyon ritkán állok neki a paradicsom héjazásának, nem azért mert egy ördöngösség lenne, mert nem az. Egyszerűen csak azért, mert nem húzom vele az időt, és bennünket nem zavar.A fotón látszó így készült.

Két személyre a mennyiségek így alakultak: 8 paprika, 6 paradicsom, 1 maroknyi kockára vágott zsírszalonna, egy fél szál parasztkolbász, 2 gerezd fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, só, borsDe ez nem szentírás. Ahogy megyünk ki a nyárból úgy szeretem a minél többféle színű és fajtájú paprikával és paradicsommal keverni, enyhén csípősre ízesíteni.

Cukkinivel rakott krumpli

Nincs mit szépíteni, napok óta pocsék az idő. A jósok azt mondják holnaptól szebb lesz, amit már alig várok. Remélem, úgyis lesz, mert szombatra az Alcsúti arborétumot céloztuk meg.

Addig is a randa esős időbe a tavaszt a zsenge zöldségekkel próbálom becsempészni. Eper egyszerűen, de nagyszerűen porcukorral és tejszínhabbal, puha 0sárgarépából köret a csibehús mellé, zöldborsóból főzelék, krumpliból rakottas, cukkinivel. Fűszerrel nekünk, mentesen Zalánnak.

Kellemes hétvégét kívánok!

2 cukkini

5 db közepes burgonya

6 szelet fokhagymás sonka

só, bors

1 ek. bio ételízesítő

3 dl tejföl

10 dkg reszelt sajt

180 fokra előmelegítettem a sütőt. Egy jénait kikentem vékonyan olajjal. A cukkinit és a burgonyát felkarikáztam. Először a cukkinit fektettem sorba, megszórtam az ételízesítóvel, sóztam, borsoztam, rásorakoztattam a burgonya karikákat, megszórtam sóval, ráfektettem a sonka szeleteket. Erre rákanalaztam a tejfölt, megszórtam a sajttal, alufóliával lefedtem. 20 perce alatt készre sütöttem. Az utolsó percekben a fólia nélkül napoztattam a rakottast, hogy szépen megpiruljon.

Petrezselymes-citromos pesto

Ritkán fordul elő velem ilyen, de most szombaton nem volt kedvem főzni. Arra meg pláne nem, hogy sok időt töltsek el a konyhában. Bár csak pár lépésre van a konyha a nappalitól, de ha a fiúk éppen ott játszanak, úgy érzem, pont lemaradhatok valamiről. Éppen valami nagyon gyors ebédben gondolkodtam, amikor megláttam a két csomag petrezselymet a hűtőben. (Mindig vízbe állítva a hidegben tárolom, mert úgy akár egy hétig is frissen eláll.) Eszembe jutott, hogy múltkor is milyen gyorsan megvoltam a bazsalikomos pestoval, így azon nyomban meg is fogtam a petrezselyemzöldeket, daraboltam fel és már dobáltam az egészet a mixer pohárba. Miközben a gép dolgozott, szépen lassan hozzácsurgattam fél deci olíva olajat, és beledobtam egy akkora gerezd fokhagymát is, ami kitett három "normál méretűt". A végén még belereszeltem egy citrom héját, és a levéből is belecsöppentettem kb. egy kávéskanálnyit, megsóztam, és teljesen krémesre mixeltem. A gőzölgő tésztára halmoztuk a zöld gezemicét, és parmezán híján jó sok trappistával szórtuk meg. Én még egy kis füstölt karavánt is reszeltem rá.



2 csokor petrezselyem, 1/2 deci olívaolaj, 1 nagy gerezd fokhagyma, egy citrom reszelt héja, és 1 kk. citromlé, só

Persze, a gyerek kapja a legfinomabbat

Zalának még mindig külön főzök, egyik napról a másikra azért még sem szeretném leterhelni a kis szervezetét, csak azért, mert már egy éves lett. Csak szépen lassan kezdem szoktatni a felnőtt étekhez. Kezdésnek tegnap egy evőkanálnyi disznó húst picire felkockázva (combot) forgattam át olajban, majd felöntöttem kis vízzel, kockáztam még bele két nagyobb újkrumplit és egy kis darab cukkinit, majd most először egy halvány csipetnyi sóval meghintettem. Miután puhára főtt az egész, megszórtam petrezselyemmel. A gyermek falta, apamaci meg csak az orra alatt morgott: persze, hogy a gyerek kapja a legfinomabbat.

Tojás nélküli torta

Így utólag nem is értem mit izgultam annyit a tojás nélküli tortán, amikor pofon egyszerűen meg tudtam oldani a kérdést. És még finom is lett az eredmény. Az anyósom a brownie-hoz hasonlította, és ahhoz képest, hogy ő tulajdonképpen nem is szereti a csokoládét, dicsérte. Igaz a máznak nem volt ideje megmerevedni, és külalakra nem volt valami cukrászi, de így legalább Zalán boldogan tapicskolhatott a csokoládéban.

Tészta: 3 bögre liszt, 12 ek. étolaj, 1 bögre cukor, 2 ek. 99,9 százalékos kakaó, 2 teáskanál szódabikarbóna, 1 tk. só, 2 tk. vaníliás cukor, 2 bögre víz
Máz: 2 tábla 80 %-os étcsokoládé, 2 tábla fehér csokoládé

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, nem légkeverésen. A szárazanyagokat összekevertem, majd az egészhez hozzáöntöttem a vizet, és jól elkevertem. Egy téglalapú jénait kivajaztam, kiliszteztem, és a tésztát beleöntöttem. Kb. 45 perc alatt sült meg. (nem figyeltem az időt)
A sablon alapján kivágtam a maci formát, majd a kétféle olvasztott csokival mintáztam.

Málnalekváros csiga

Már sokszor írtam, hogy időhiányban szenvedek. Ami többek között azért is rossz számomra, mert a süteménysütés az ami a legutolsók között jöhet szóba. Pedig szinte minden nap tudnék enni valami édeset. S hát a házinál ugye kevés van jobb.
A minap is éppen elvonási tüneteim voltak, az utolsó csokoládét is befaltam ami már itthon lelenzett, viszont nem igazán volt semmi amiből süthettem volna. Csak két darab tojás, és egy fél kisüveg maradék málnalekvár tavaly nyárról. Gondoltam, hamarosan úgyis érik a málna, miért ne hazsnálhatnám fel? Így született meg a következő recept, aminek a tésztája amúgy némi változtatással a gyümölcskenyér sütim tésztájának alapja.

125 g vaj
125 g cukor
125 g liszt
2 tojás
1 ek. vaníliáscukor
1 tk. sütőpor
1 tk. 99,9 százalékos kakaópor
fél kis üveg házi málnalekvár
némi porcukor a tetejére

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A vajat gyorsíban felolvasztottab a mikróban, majd jó habosra kevertem a két féle cukorral. Hozzáadtam a két tojást is. (a plum cake-ba 2 egész+ 1 tojássárgája ment volna) A lisztet összevegyítettem a sütőporral és a kakaóporral, majd hozzákevertem a tésztához. Az egészet egy vajjal kikent és liszttel leszórt kis téglalapú jénaiba fektettem és 0 perc alatt készre sütöttem. Amikor már nagyjából kihűlt a tészta, a jénait felfordítottam, hogy szépen kicsússzon belőle a tészta. Egyenesen rá az előkészített konyharuhára, amit a feltekerésre használtam. A tésztát egyenletesen megkentem a málnalekvárral, majd nem a hosszabbik, hanem pont keresztben, a rövidebbik felénél feltekertem, hogy bár kevesebb, de nagyobb csigát kapjak végeredményképpen. A kihűlt süteményt később karikákra szeltem, és meghintettem porcukorral.

Fejtörés: torta egyévesnek?

A legnagyobb fejtörést az elmúlt napokban Zalán egy esztendős tortája okozta nekem, de végül is kitaláltam a megoldást. Ám, hogy majd jól sikerül-e, az majd csak hétfőn, a születésnapján derül ki. Olyan tortát kell sütnöm, ami nem tartalmaz tojásfehérjét, viszonylag kevés benne a cukor, nem tartalmaz tejszínt, vajat, sütőport és egyéb olyan dolgot, amiben még nem igazán volt része. Ebből legfontosabb a tojásfehérje, mert már evett kekszben, de olyan hasfájása lett tőle, hogy jobbnak látom egyelőre még hanyagolni.

A többi hozzá nem valót tekintve, tudom, hogy valahol felesleges túl nagy hacacárét csinálnom, de egyszerűen úgy érzem, hogy ha ez idáig be tudtam, tudtuk tartani a hozzátáplálás fő szabályait, akkor miért dobjam sutba az egészet csak azért, hogy egyszerűbb dolgom legyen? Mert lehet persze, hogy nem is enne belőle, de az is lehet, hogy órisási elánnal veti majd rá magát a tortájára.

Így is kellett egy kompromisszumot kötnöm saját magammal. Ugyanis két variáció van. Vagy totál randa, és csak a gyereknek ehető tortát készítek, mint amit például Hommelette készített, vagy olyat, ami külcsínében és ízében gazdag, csaképpen Zalánnak nem való.

Így hát arra jutottam, hogy látványban legyen kedves, hiszen még is csak a gyereknek lesz, ez lesz a külső borítás, ami kétféle csoki lesz: fehér és fekete (ezt legfeljebb lehámozom neki). Mert hogy a torta egy Panda maci lesz, Zalán legújabb kedvenc plüss figurája. Ám maga a tészta, egy tojás nélküli, kevés cukrot tartalmazó, sütőport nélkülöző"piskóta" lesz. A réteg belül meg simán valamilyen összemixelt gyümölcs lesz. Alma, vagy banán. Ezt még nem találtam ki.

Minden esetre még van egy napom, hogy továbbra is törjem a fejemet, ez valóban jó lesz-e így?

Spenótos-citromos tészta

A minap az egyik kedvenc zöldségesemnél kaptam zsenge spenótot. Némi citrom hozzáadásával finom ebéd lett pillanatok alatt:

20 dkg orsó tészta, 2 ek. olaj, 1/2 kg spenót, 1/2 dl frissen csavart citromlé, 1/2 tk. reszelt citromhéj, 1 dl 20 %-os tejszín, 1/2 tk. só, pici bors, 4 ek. reszelt parmezán

Feltettem főni a vizet a tésztának, majd a megmosott citrom héját lereszeltem, amit azután kettévágtam és kinyomtam az egyik oldal levét. Olajon a spenótot közepes hőfokon pár perc alatt megfonnyasztottam. A tésztát bele dobtam a forrásban lévő vízbe. A spenóthoz hozzáadtam a citrom levét, a citromhéjat és enyhén megsóztam, megborsoztam. Jól összekevertem, óvatosan hozzáadtam a tejszínt, jól elkevertem, majd hozzáadtam a mindeközben kifőtt tésztát is, némi főző vízzel együtt. Parmezánnal megszórtam a tetejét. S már ettük is. A tésztát amúgy kissé túlfőztem, ami csak még finomabbá tette az egészet. Legközelebb gnocchival készítem.

Nekem új: medvehagyma minden mennyiségben

Na, semmi újat nem fogok mondani, de hát a medvehagyma ez eddig elkerülte a konyhámat. Viszont, ha még is van olyan, aki még nem kóstolta, annak meleg szívvel ajánlom. Miután annyit hallottam, olvastam róla, és most végre szembe is jött velem a piacon, magam is kipróbáltam. Mielőtt neki álltam, azért felhívtam kedvenc medvehagyma szakértőmet! (Köszönöm) Készült belőle vajkrém, ám még jobb lett belőle a fűszeres sajtkrém, és pestónak is megunhatatlanul bevált. Mindegyik étel egészen egyszerű és nagyszerű lett.
Egy fél doboz margarinba négy levelet és egy fél csokor petrezselymet vágtam, frissen őrölt sóval szórtam még meg. Az egy doboz natúr krémsajtba is ugyanez került bele.
A medvehagyma a fokhagymához hasonló, de kevésbé erős, és nem olyan erős a szaga sem. És, ami nekem igen fontos: kontaktlencse nélkül, szemüvegben is lehet vele dolgozni! Végre egy hagymaféle, amitől nem sírtam! Legközelebb (félek már csak jövőre) levest is készítek belőle!

Medvehagyma pesto

1 nagy csomó medvehagyma
50 g fenyőmag
1/2 dl olívaolaj
só
bors

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. Majd mozsárban apróra zúztam. A medvehagymát (szárával együtt) kisebbre tépkedtem, majd belezuttyintottam a kézi mixer poharába. Lassan csurgatva bele az olívát krémesre zúztam. Őrültem bele sót és fekete borsot. Majd összekevertem a zúzott fenyőmaggal. A forró spagettivel összekeverve, friss paradicsommal tálaltam. Egyszerű, de valóban nagyszerű!

Pirított zöldségsaláta citrus öntettel

Szendvicsherótunk van. És ezen már a különféle szendvics- és zöldségkrémek sem segítenek. A felvágottakat és szalámikat rég meguntuk. Télen sláger volt nálunk a sárgarépás-sajtos melegszendvics. Mostanában vacsorára inkább salátát eszünk. Íme az egyik:

4 közepes sárgarépa, 1 nagy fej édeskömény, 1 vöröshagyma, fél dl frissen facsart narancslé (valamivel kevesebb mint egy közepes nagyságú narancs leve) 1 ek. olívaolaj, só, csipet só, 1 konzerv fehérbab

Öntethez: 1 ek. olívaolaj, 2 ek. frissen csavart narancslé, 1 ek. frissen csavart citromlé, 1/2 tk. reszelt narancs héj, 1 tk. finomra vágott rozmaring

Első lépésként előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

Majd a sárgarépát és az édesköményt csíkokra vágtam, a vöröshagymát vékony karikákra szeleteltem, ahogyan a recept is írta. Mindezt egy nagy tálba dobáltam. És félretettem.

Fogtam egy narancsot, alaposan megmostam, majd lereszeltem a héját. Egy fél teáskanálnyit előkészítettem az öntethez, a többit cukorral összekevertem, és eltettem azzal, jó lesz majd valami sütihez.

A narancsot ezután kettévágtam, és kicsavartam a levét. Ebből egy decinyivel meglocsoltam az előbbiekben felszeletelt zöldségekhez, amit még megsóztam és megöntöztem az olívaolajjal is. Jól összekevertem az egészet, majd szétterítettem egy sütő papírral lefedett lapos tepsiben, és addig sütöttem míg a zöldségek már kissé eléggé megpuhultak, és a szélük is el kezdett megkaramellizálódni. Ez, nem légkeverésen, fél óra volt.

Az öntethez az összes felsorolt alapanyagot egy habverővel összekevertem. A pirított zöldségeket egy tálba raktam, az átmosott és lecsöpögtetett konzerv babot hozzáadtam, majd nyakon öntöttem az öntettel.

Langyosan, meleg citromos teával tálalva, ebben a hideg esős tavaszi időben igazán lélekmelegítő vacsora volt.