2010. október 27., szerda

Váncsa új szakácskönyve


Na jó, beismerem. Szeretem a szakácskönyveket. Olvasni. Szó szerint. Az elsőtől az utolsó oldalig, mintha legalábbis egy jó regény lenne. Váncsát meg kimondottan. Az Ezeregy recept-et már többször oda-vissza, és összevissza magamévá tettem. A stílusát imádom. Legújabb műve is kell nekem, csak még nem tudom ezt itthon hogyan adom be. Csak az anyósomban bízhatok, ő mindig gasztrokönyveket vesz nekem, és ugyebár közeledik a karácsony.

2010. október 26., kedd

Eper és a füge


Jellemző. Már vagy két éve nem ettem fügét, amikor most két hete Maci meglepett hat darabbal. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy forró sütőbe tolom a kis drágákat pár percre, majd jéghideg vanília fagyira halmozom. Vagy egy kis kardamomos mascarponera. Esetleg camamberttel eszem, és iszom hozzá egy kortynyi Tokajit. Még arról is álmodozni mertem, hogy vásárolunk még, és főzök belőle legalább egy nagyon kicsi üveg lekvárt. De mire odajutottam, hogy hozzávalót vegyek, addigra elkezdtek penészedni. A hatból három menekült meg, amit csak úgy pörén, önmagában ettünk. A végén rájöttem, nem is értem, minek a nagy felhajtás, amikor a legtöbb gyümölcs önmagában is nagyon-nagyon finom.

Arról már nem is szólva, hogy ha az ember lánya elég szépen kéri az angyalokat, akkor teljesítik is a kívánságát: Kriszta barátnőm mintha kitalálta volna a gondolataimat, most hétvégén megajándékozott egy üveg fügelekvárral.

2010. október 25., hétfő

KÉS

Nemcsak azért, mert másfél év kizárólag Zalánozás után üdítő volt kicsit kimozdulni, hanem önmagáért az egész rendezvényért érdemes volt ott lennem a Jótékony Mézeskalács Maratonon, a Mielle konyhájában. Azért különösen büszke vagyok, hogy én lehettem a program sajtósa, és végre személyesen is megismerhettem, illetve külön-külön meg is interjúvolhattam a részt vevő profi és hobbyszakácsokat, cukrászokat is. Élmény volt elnézni, ahogyan ki-ki ájulási izgalommal vagy éppen véres komolysággal, birka türelemmel vágott, díszített, formázott, alakította ki, maga mézeskalács finomságát.
Az egészen Maci is végig velem volt, mint nagy íz hajhász lelkesen kóstolgatott is, és rendre jegyzetük magunkba, melyek azok az ötletek, amelyeket mi is átvehetünk saját konyhánkba.
Az elkészült finomságokból, egy receptes elektronikus könyv is készül, amelyet azok a támogatók kapnak meg, akik legalább 1000 Ft értékben támogatják Rita konyhája KÉS, és a Gyermekétkeztetési Alapítvány Mindenki Ebédel programját. Részletek itt: Kicsi vagyok, Éhes vagyok, Segítsetek!

2010. október 20., szerda

Brendon és a telefon

Egyszerűen nem is értem, hogyan teheti meg egy ekkora üzletlánc, hogy egyetlenegy vevőszolgálati telefonszámot tart fenn, és nem többet. És az is egy mobil szám! Illetve hazudok, van még egy vonalas központi számuk is. Csakhogy mindkettőt képesek több hívás utánra sem felvenni. Hogy lehet, hogy nincs minden Brendonnak külön elérhető telefonszáma, ahová a vásárló telefonálhat? Akár érdeklődni, akár panaszkodni? Könyörgöm, a kismamák, kispapák itt nem pár forintot, hanem gyakran súlyos tíz-, százezreket hagynak ott.
Engem most teljesen kihoztak azzal a sodromból, hogy egy hibás, visszavitt, javított és nem kicserélt áru elhozataláról nem tudok érdeklődni. Egy olyan áru után, ami már az első használat után nem működött rendeltetésszerűen. Csak tudnám, hogy miért vannak annyian oda ezért az áruházláncért, amikor nem hogy nem széles az árukészletük, amilyük van az sokszor jóval drágábbak, mint máshol, gyakran nem egyezik a weboldalon hirdetett árukészlet a valóssal, ráadásul, már az elérhetetlenségük miatt sem lehet elmondani a kiszolgálásukról, hogy vevőközpontú lenne. Hiszen tíztől vannak nyitva hétig, vagyis abban az időben, amikor a legtöbb ember dolgozik, na már most a legtöbb Anyuka nem egyedül, hanem Apukával együtt vásárol(na).

2010. október 19., kedd

Rita konyhája

Mostanra jutottam el odáig, hogy már kicsit hiányzik a munka és már a kisfiam is időnként eljátszik magában, így hát jut egy kis szabadidőm a "karrierem" kibonatkoztatására. Újra elkezdtem itthonról dolgozni, s már nemcsak írok, hanem egy új területre is betévedtem, a sajtó másik oldalára, ahol képviselem a ritakonyhája oldalát.

Izgalmas hetek vannak így mögöttem, érdekes érzés nemcsak Anyának, hanem újra dolgozó nőnek is lenni egyszerre.

2010. szeptember 30., csütörtök

Élet laktózmentesen

A tej-, és laktózmentes diétának az az egyik kellemes mellékhatása, hogy különösebb megfeszítés nélkül mennek le a kilók. Na persze azért, mert alig van mit enni. Mert oké, hogy van egy elég tartalmas lista az ehető termékekről, csak éppen szűkebb hazámban egyszerűen beszerezhetetlenek, vagy éppen elképesztően drágán. Például Budaörsig kell mennem a laktózmentes medve és Pannónia ömlesztett sajtért, Bábolnáig egy finom cukrász süteményért, vagy egy jó kis sonka kilója akár 5-6000 forintba is kerülhet, és oké, hogy csak néhány szelet kell belőle, de már a laktózmentes tej, tejföl és joghurt kétszer-háromszor többe kerül, mint a "normális".
Most kivagyok éhezve süteményekre, tejcsokoládéra, pudingra, és még hamburgert sem ehetek, mert a marhahús készítmények is a legtöbbször tejet, tejcukrot, tejfehérjét tartalmaznak.

2010. szeptember 17., péntek

Ütős motivációs levél - csalfa, vak Remény!

Van abban valami szép, amikor két ember azért dugja ösze a kobakját, hogy megfogalmazza azt a motívációs levelet, ami reményeik szerint meghozza majd a nagy változást számukra. És bár komoly emberek vagyunk, a legszívesebben azt vetettem volna papírra, hogy miután a munkahely (közhely ide vagy oda) a második otthona az egyénnek, és ha másért nem, hát ezért is, na meg, azért, mert az ember szeret eredményeket és sikereket elkönyvelni magának, tehát jól fogja végezni a munkáját. Kár ezen lovagolni. Viszont, ugyanakkor, ne legyünk már ostobák, azért az sem utolsó, hogy az ember, főleg, ha családfő még is csak az ott megkeresett pénzből szeretné jól, sőt sokkal jobban, és nem éppen csakhogy eltartani a családját, és hát ez aztán igazán motiváció. Szerintem. A többi meg süket duma. Na de ezt így élesben még sem lehet. Sőt, ha jót akarunk, csöndben kussolunk, és eltűrjük, hogy a munkaadók kihasználva a válságot saját kényük-kedve szerint packázzanak állás kínálás ürügyén mindenkivel, akik éppen megélhetést keresnek. S ebbe sajnos az is beletartozik, hogy sajnos vakon kell állásinterjúkra járni, ahol bár a munkakeresőt pőrére vetkőztetik, szerencsétlennel sokszor még azt sem közlik, hogy kinek, hol, milyen munakörben, és időben, s legfőképpen mindazt mennyiért kínálnák neki, már ha ő lenne a "szerencsés" befutó.

2010. szeptember 13., hétfő

Marcipán


Kilenc évvel ezelőtt melegebb volt, mint ma van, bár az eső aznap is megeredt. Legalábbis ott a XI. kerületben így volt. Ki is mosta kicsit a frisssen fodrászolt hajamból az élő kis virágokat. Viszont volt két menyasszonyi csokrom, a vőlegényemen kívül egy kedves barát is hozott egyet, a biztonság kedvéért. Az egész Attila vezette ceremónia alig volt öt perc se. Annyira rövid volt, hogy mire magunkhoz tértünk már a Pingvin sörözőben ittuk a pezsgőt, a két tanúval, majd futottunk négyen hat felé a dolgunkra. Úgy ahogy voltunk. Öltönyben, kosztümben.

El kell mennem Zalánnal ma marcipánt venni a torta tetejére.

Üröm az örömben


Míg én csütörtök este moziztam a csajszikkal (Hétmérföldes szerelem című tingitangli, igazán kismamáknak való kikapcsolódás), addig Maci péntek este kanbulizott a fiúkkal. Ez volt méltó befejezése annak a nagy ijedségnek, ami amúgy adott másfél hét "szabit"családilag.

Történt ugyanis, hogy míg a gyerek ölemben ülve hallgatta az esti mesét, addig egyszerre hajolt Apamaci közelebb a könyvhöz, és ütötte fel Zalán a kötetet, egyenesen bele Apa szemébe. József Attila Altatója így lett nálunk azonnali ébresztő.
Eredmény: részleges szaruhártya leválás.
Ellátás: Első négy napig fekvés sötét szobában és csepegtetés tíz percenként, majd amikor már gyógyult a szem, egyre több mozgás és "nézés" és csepegetetés már csak két óránként. Aminek végén már végre élvezni is tudtuk, hogy mindhárman itthon voltunk. Ma reggelig.

2010. szeptember 12., vasárnap

Káposzta 10597 Forintért


Nem vásároltunk keveset, de azért annyira sokat sem. Mégis a hideg vert ki bennünket, amikor a pénztáros a végösszegnél 21 680 Ft-ot közölt velünk.

A blokkot persze végignézve kiszúrtuk a gyanúsan drága tételt, ami egy közönséges káposzta volt, vaddisznó chorizoként címkézve 6990 Forintért kilogrammonként.

Nagy elnézések persze, de ha mi nem böngésszük át tüzetesen a fél méteres blokkot, akkor az Interspar beljebb van a mi kárunkra.