Švejk

Hašek Švejkjét vettem elő. Az első oldaltól nevettet...ma nem is nagyon gondoltam a betegségre. Viszont délelőtt Zalán nagyon bújós volt a baba-mama klubban. Ilyet csak az első alkalommal tett, el sem engedte jóformán a kezem, és nagyon sokat ölelt és puszilt. Angyal baba, tudja hogy az ő mosolya az igazi gyógyírem!

Rost és puffasztó mentes étek

Mi késve értünk a dokihoz, neki meg már dolga volt, így várnom kellett másfél órát rá, miután már csak alig tíz perce maradt rám mindössze. Megnézte a vizsgálati lapomat a "rossz hírrel" - ő fogalmazott így, megvizsgálta a hasamat, megkérdezte hogyan derült ki, hogy jöttek a tünetek. Majd elmondta, hogy a szövettant, amit múlt héten levettek meg kell várni, az kb. tíz nap, így már csak jövőre műt meg. Az év elején. "Nem akarják a karácsonyomat elrontani". Megbeszéltünk egy újabb találkozást szerdára, akkor leszek okosabb.
Mikor szóba jött a családi anamnézis, és a gyógyulásuk, akkor azt mondta "remélem, minden rendben lesz önnel is". Ettől a "remélemtől" megint kiborultam. És persze tudom, de valahogy még is kellett, hogy Anyukám és Maci is megerősítsék, hogy ő orvos, ő neki a tényeket kell közölnie, nem mondhat olyat amiben nem száz százalékig biztos. És ezzel a remélemmel nem akart elbizonytalanítani.
Maci azt mondta a lényeg, hogy mi tudjuk, és mi biztosak vagyunk, abban hogy jól leszek!
Hazafelé az autóban még azzal is győzködtem magam, hogy a doki nem akart elkeseríteni, meg minden rendben lesz, hogy végül azzal búcsúztunk el, hogy a doki helyeselt azért, mert én mondtam neki, hogy csak pozitívan gondolkodok.
Mivel időm nagyon nem volt, annyit kérdeztem meg hirtelen, hogy nem gond-e a várakozás, és hogy annyit mit tehetek. Azt mondta ez a két hét már nem változtat semmin, mert a daganat ott van, ettől rosszabb nem lesz. Az étkezésben arra ügyeljek, ne nagyon fogyasszak se puffasztó, se rostos ételeket. Például almát csak főzve, héj nélkül, szőlőt se, se narancsot, mert az is rostos. Banánt lehet. Húst, kenyeret is szabad.
Most kicsit bajban vagyok, mit szabad és mit nem? Burgonyát, rizst igen. Mi az aminek még alacsony a rozs tartalma, de zöldség, gyümölcs, és nem puffaszt? A borsó és a kukorica most puffaszt, vagy sem?

Egy óra gondolkozás nélkül

Négy napja tudom. Négy napja másképpen látom a világot, benne magamat, és a viszonyomat másokkal és önmagammal. A hangulatom ingadozó. 98 százalékban pozitív vagyok, és ha a maradék két százalékban el is kezdek parázni, akkor marha gyorsan igyekszem magamat leállítani. Négy nappal ezelőtt egészen biztos, hogy nem írtam volna le azt ide, hogy "marha". Változok. Szerencsére lazulok. Igyekszem nem görcsölni. Nagyon nem. Ezt az Apukám szokta így mondani: nagyon nem. Sőt azt is gyakran használja, hogy "nem beszélek szart". És most én sem beszélek szart. Ilyet sem írtam volna le.
Na persze mindez nem azt jelenti, hogy elveszítem az ön kontrollomat. De nem filózok azon, többet annyit, hogy vajon szabad-e ilyet vagy olyat írnom vagy sem, és hogy illik-e hozzám vagy sem, és hogy ez mennyire elfogadható vagy sem. Persze nem fogok ezentúl sem csúnyán beszélni, de nem is rágódok majd azon, hogy túl fogalmazzam magam. Így hát lazulok. Másokkal is. Például, ha most nem tetszik az ahogyan valaki éppen viselkedik velem, akkor kertelés nélkül közlöm, hogy ne tegye. Ezt az egyet nem bírom.
Ma a sógorom úgy fogalmazott, hogy neki mekkora sokk volt ezt csütörtökön megtudnia, és hogy végig sírta a pénteket. És hogy Ő úgy döntött, hogy ezt lazábban veszi, hogy ez csak egy műtét és utána majd minden oké lesz. Komolyan, majdnem elküldtem a francba! Tudom, hogy nem akart rosszat, de könyörgöm, nem ő a beteg, hanem én. Nem neki kell ezt eldöntenie, hanem nekem. S ha hagyott volna beszélni, akkor meg is tudhatta volna, hogy én pontosan így állok hozzá. Pozitívan. Amúgy meg úgy kezdte a telefonba a beszélgetést, "hogy érzed magadat drágám?" Mondtam neki még nem haltam meg. És nem is fogok. Legalábbis nem most. Még van dolgom ezen a Földön. Például felnevelni a kisfiamat. Komolyan az a síri hangja totál kiverte nálam a biztosítékot.
Azért borultam ki tőle, mert ha csak kettő százalékban is vagyok negatív, ebben a kevésben is marha nehéz magamat visszahozni a jó irányba. Mert a nap huszonnégy órájában ott lebeg a fejemben ez az egész, állandóan igyekszem elfoglalni magamat, elterelni a gondolataimat, de ha jön egy ilyen beszélgetés, hozzáállás, akkor ez a kettő százalék elkezd duzzadni, duzzadni, és én újra és újra a hajamnál fogva rángatni kezdem ki magamat a letargiából. Ami nagyon, de nagyon nem könnyű.
Olyan jó lenne egy óra, csak egy óra a rák gondolata nélkül! Mint ma a Gyémánt fürdőben, ahová lazán, különösebb tervezés nélkül, este hatkor elmentünk. És én boldog voltam, mert Zalán élvezhette a Nagy vizet.

Kemo karácsonyra

Igaziból már azt sem bánom, hogy nincs robotgépem, vagy hogy utálom a konyhabútoromot. Örülök a hónak, és a télnek, mert én legalább négy évszakban élhetek, és nem mindig csak a nyarat látom. Valljuk be, az is unalmas lehet mindig, és hívogató a fagy, a hó és az utána fennmaradó sár annak, aki azt nem ismeri.
Most már csak az egészségemet szeretném visszakapni, és tudom, hogy így is lesz!!! Túl leszek a műtéten (hétfőn kiderül mikor) megkapom a magam kemoterápiáját, és utána élek tovább mintha mi sem történt volna. És kéretik mindenkitől csak pozitívan gondoljon rám, ne sírjon, ne szörnyűlködjön, és a rémtörténeteit is hagyja otthon! Mert látnom kell a fiamat a negyvenedig születésnapján is!

Vékony falak

Hála az égnek ma jó vagyok, ma végre nincs rajtam az az ólmos fáradtság, mint ami az elmúlt két hónapban volt. Reggel azonnal beraktam egy mosást, lehúztam az ágyneműket és kitettem őket az ablakba, hadd melegítse és frissítse át az a kis napfény, ami éppen besüt. Aztán felraktam főzni krumplit pürének a füstölt sajttal töltött, fűszeres vajjal sütött karajhoz. Közben megállás nélkül beszéltem Zalánhoz, és számoltam-számoltam neki, mert annyira szereti hallgatni: egy, kettő, három..egészen tízig. Miközben ő a maga kis halandzsa nyelvén ismétli. Kivéve az Egyet amit már ő is ki tud mondani.

Ma újra elővettem az egyik svéd nyelvű könyvemet, míg Zalán aludt, Emma Hamberg:Linas kvällsbok 1&2 ...hogy haladjak egy kicsit vele. Amikor nem vesztem el a "fordításban", akkor olyan nagyokat kacagtam volna, ha nem lennének olyan vékonyak a falak.

Falak, erről jutva eszembe, meséltem? A hangos szomszéd végre elköltözött! Csönd van!!!

Egérke a Bajnokok Ligájában

Manchester-Valencia meccs élőben. Éppen egy kis szürke egér futott át a pályán. Csúcs, hogy az IPTV-vel megállítható és visszatekerhető az élő adás. Az eredmény amúgy 1:1.

Számomra nem bagatell

Miután ma kiderült milyen betegséggel küzdök, körbetelefonáltam a családtagjaimat, és üzentem pár barátomnak, mi a helyzet. A gasztroenterológus vastgabélgyulladást állapított meg, de részletesebbet majd csak a csütörtöki "bensőséges" vizsgálat után tud mondani. Nem keseredtem el, sőt inkább megnyugodtam, hogy nem ennél durvábbról van szó, és úgy is állok az egészhez, hogy csütörtökön sem fog rosszabbat mondani. Említette még, ez egyfajta autoimmun. De ebbe sem akarok semmit se belemagyarázni. És az esik jól, ha mások is bíztatnak, hogy minden rendben lesz. A tények elbagatellizálása ugyanis nem nyújt erőt, hanem elkeserít, mintha nem is lennék olyan fontos.

"Nyugodt hétvége"

Még hogy unatkozni? Mi sosem szoktunk. Nyugodt hétvégék? Nekünk? Dehogy! Az éjszakát interurbán, majd a délelőttöt személyesen az orvosi ügyeleten kezdtük, mert olyan rosszul voltam, hogy bár sacperkábé sejtik az orvosok mi a bajom, és én magam is kikupálodtam már a tünetekből, ilyen fájdalomra nem voltam felkészülve. Azt hiszem, nem sokan írnak le olyat, amit én most itt: már alig várom a hétfőt, hogy megtudjam, mikor mehetek endoszkópiára. Szeretnék végre szembenézni a problémával, ami az elmúlt félévben eluralta a testemet, hogy végre legyőzhessem!
Addig is kímélő étrend, No-spa, és pozitív hozzáállás. (Ennyit a nyugodt hétvégéről, holnap Székesfővárosunkba megyünk babakocsit venni)
S bár még csak két hét telt el a műtéttől, jobb, hogy "Cseresznye" (aki biztosan kislánynak készült) nincs már velem, mert ahogy ma az ügyeletes orvos (is) fogalmazott: "ilyen kezdet nem sok jó véget ígért volna". Ma is gyújtottam egy gyertyát Neki.

Barackos piskóta

Tojást nem az ára, hanem a származtató tyúk tartási szokása szerint választom. Kivéve, ha rohanok. Én balga levettem egy műanyag dobozosat, ami úgy nyeklett-nyaklott ahogy kivettem a papír szatyorból, hogy tíz tojgliból hét azonnal elrepedt. Ezekből készült el az a barackos piskóta, amelyről gyermekem csak a konzerv barackot ette le. Azt hiszem kár a gőzért, eddig se tepertem mostanában sütés ügyben, mert hogy robot-, aprító- és/vagy habverőgép nélkül vagyok, a kezem meg amúgy is "ínhüvelybegyulladósfajta". Bár jön a karácsony.... valaki igazán hozzámvághatna valami megunt konyhai masinát...na jó csak várom a csodát.

Betűtészta

Nincs paradicsomleves betűtészta nélkül. Punktum. Kivéve, ha a gyermek elrejti a tészta zacskót.