Korianderes vagy bazsalikomos sárgarépa-krémleves

Újabban meg vagyok veszve a friss zöld korianderért. Ha csak tehetem belerakom a főztömbe, illetve úgy alakítom a menüt, hogy belekerülhessen. Kivéve, ha éppen nem lehet kapni sétálható körzeten belül. Már azon törtem a fejem hangosan, hogy ültetnem kellene, amikor kedves szomszéd-barátosném homlokára csapott, neki van egy kész "termeld magad konyhai fűszernövény csomagja" és már a kezembe is nyomta azt. 
Ma szépen elültettem, és innentől kezdve már csak a locsolás a feladatom a türelmes várakozás mellett. S majd a lelegelés. 

Addig is, ma főztem egy nagy adag sárgarépa-krémlevest bazsalikommal, amit amúgy nyugodt szívvel lehetne korianderrel is fűszerezni. 

Kattints a nagyobb képért!

1 ek. olíva vagy más étolaj, én újabban szőlőmag olajat használok
1 nagy sárgarépa vagy 3 kicsi
1 fej hagyma
1-2 paradicsom
1 liter víz (vagy zöldséglé, esetleg húsevőknek húsleveslé)
só, bors
fél zöld citrom leve
2 ek. 20 5-os főzőtejszín
1 csokor friss bazsalikom vagy koriander
(koriander esetén 1-3 chili paprika, az én esetemben szigorúan mag nélkül)

Az olajon megdinszteljük, pirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a lereszelt sárgarépát, a felkockázott paradicsomokat és néhány percig együtt pároljuk az olajon, majd felöntjük vízzel/zöldséglével/húsleves alappal. Sózzuk, borsozzuk és összefőzzük. Ha puhára főtt a zöldség, akkor hozzádobjuk a zöld fűszert és botmixerrel összeturmixoljuk, majd a tejszínnel besűrítjük, forralásig keverve összefőzzük. A legvégén belecsorgatjuk a lime-ot, utána sózzuk, borsozzuk, meghintjük a chilivel.

Húsevőknek lehet hozzá pirított bacont adni, vagy pirosra sütött csirkemell kockákat. 

Mazsolás krémtúró házilag

Sokan kérdezik tőlem, mit eszem és mit nem a műtét óta. Nem mondom, hogy mindig minden körülmények között be is tartom a magam állította szabályokat, de azért többnyire igen. Mivel az orvosok és dietetikusok véleménye is megoszlik mit szabad vastagbél rák után fogyasztani és mit nem, ezért lehet valamiben túlontúl óvatos vagyok. Ha tehetem nem használok mikrót melegítésre sem, ezt egészen addig tudtam százszázalékosan tartani, míg nem álltam újra munkába, mert az irodában nincs tűzhely és idehaza meg sokszor rohanok. Ami legfontosabb nem fogyasztok fehér cukrot, legalábbis itthon csak a legritkább esetben használok. Inkább nád vagy nyírfacukrot, mézet, stíviát. Kihagyom a tartósítószereket, ízfokozókat, színezőket egyéb állományjavítókat. Ehhez vagy eleve ilyen mentes készételeket (joghurtokat, pudingporokat, fűszereket, krémeket stb.) vásárolok, vagy magam készítem. Sűrítésnél nem használok fehér lisztet, édességeknél is csak olyan süteményeknél használom részben vagy egészben, ahol teljes kiőrlésű lisztből vagy más lisztből egyszerűen pocséknak nevezhető végeredmények születhetnek. Kerülöm az élesztővel készült pékárukat, de nem jelenti azt, hogy sosem fogyasztom őket. És ami a legfontosabb egyre kevésbé eszem húst...ami azt jelenti, a legritkább esetben használok állati eredeti zsírokat, nem eszem szalonnát, és még csak bele sem sütöm az étel alá. Csak nagyon-nagyon ritkán, amikor "ünnep van". Felvágottakat, szalámikat sem igen fogyasztok.

A mazsolás krémtúró egy rém egyszerű desszert reggelire vagy uzsonnára. Le sem kellene ide írni, de az ember hajlamosabb levenni a boltban a polcról...(A Cserpes-t még én is leveszem, ha nem volt lehetőségem elkészíteni) Tulajdonképpen nem más, mint amit a palacsintába is teszünk. Egy huszonöt dekás túróból egy doboznyit készíthetünk, amit kiadagolva, visszamaradt sajtkrémes, vajas egyéb dobozokba magunkkal is vihetünk munkahelyre, a gyerekek iskolába. 

A lényege, hogy tuti nincs benne semmi adalékanyag, és akár egy hétig, jól lezárt dobozban, a hűtőben is eláll romlás vagy minőségvesztés nélkül.

25 dkg túró

1 fél citrom reszelt héja + 1 ek. citromlé

3 ek. tejföl

2 tk. vaníliás cukor (nekem a vanília benne áll a nyírfacukorban) 

2 ek. nádcukor

1 maroknyi aranymazsola

A túrót,  a mazsola kivételével egy tálba öntjük, és botmixerrel összevegyítjük. Kóstolás után, ha kell igazítunk és beleszórjuk a mazsolát. Lefedett edényben tálaljuk.

Önmagában uzsonárra, vagy kalács, kifli mellé, süteménybe vagy palacsintába töltve fogyasztjuk. 

Folytatódó eperszezon

Hosszú ideje nem írtam a blogomba, aminek számtalan oka van. Az egyik legalaposabb, hogy nem igazán főzök mostanában olyat, amivel "büszkélkedhetem".

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan "unalmas" menü jellemzi a konyhámat, mint amilyet most vezetek. Márpedig egy kiscsoportos óvodás mellett nem lehet nem tudom mire számítani, még úgy sem, hogy az én kisfiam kortársaihoz képest jóval színesebben étkezik. Különösképpen a gyümölcs és zöldség fogyasztását tekintve. Az előbbiből jóformán csak a málna és kivi, az utóbbiból a sóska nem jöhet szóba. Mégis a lehető legegyszerűbb ételeket kell felsorakoztatni és bizony vannak olyan megunhatatlan tételek, amik akár hetente kétszer is szerepelhetnek. Sőt, szerepelniük kell. Ilyen például a mákos tészta, a paradicsomleves, és a tejbegríz. Komolyan írom, hogy, ha egyszer valaki azt mondja nekem, hogy nálam a mákos tészta, mint önálló főétel, és véletlenül sem egy odatévedt desszert szerepel majd az étlapomon, akkor azt finoman szólva is lelükéztem volna...

Arra, hogy a fantáziám enyhén szólva is beszűkült, egy vacsora vendégem hívta fel a figyelmemet. Ugyanis a felkínált krémleves alapanyaga nem volt más, mint a becenevemben is szereplő gyümölcs. 

Amikor éppen ezen filóztam, jött a következő döfés: H. barátnőmtől kaptam egy eperszezonos kulcstartót. Aki meg is jegyezte, hogy mikor a kulcstartó elkészítését megrendelte, még nem gondolta volna, hogy felhagyok annak írásával. Szóval nincs mit tennem, főznöm kell és publikálnom. 

Fűszerek a belső párkányon

Nappal süt a nap, de éjszaka már hideg van, hiába, itt van már az ősz. Így beköltöztettem a lakásba a fűszernövényeket, leszüreteltük az utolsó paradicsomokat és őszi színekkel díszítettem a lakást. A citromfű egy részét lemorzsoltam  isteni tea lesz majd belőle a téli hidegben, amikor kissé depressziós a hangulat. A bazsalikomból ma jócskán leszedtem egy adag paradicsomos tésztához, a többit hagyom még a konyha ablakban, amikor úgy látom kezdenek nagyon sárgulni, leszedem és lefagyasztom. Hasonlóan a többivel: metélőhagyma, oregano, petrezselyem. 

Citromfű-koktél
1 liter víz
1 ek. zöld teafű
1 ek. szárított vagy egy maroknyi friss citromfű
2 ek. méz
fél citrom és fél narancs karikára vágva

A forrásban lévő vízzel leforrázom a zöld tea-, és a citromfüveket. Letakarva hagyom állni 10-15 percig. Ízesítem mézzel, és a karikára szelt citrommal és naranccsal. Nyáron hidegen jégkockával, télen melegen kínálom. Ilyenkor ősszel langyosan iszom. 

Grillezett padlizsán paradicsomos barna rizzsel

Amikor minduntalan érkeznek a kedves érdeklődő levelek egészségem után, vagy éppen segítségért fordulnak hozzám hasonló cipőben járók, akkor mindig arra az elhatározásra jutok, hogy nem tehetem meg nem írok. Mert hogy az egészségemet illetően szerencsére jól vagyok. Tavaszig még havonta, a kemo idejében meg két hetente mentem onkológushoz, most négy hónapig nem kellett mennem. S mivel annyira szépnek tartotta vizsgálati eredményeimet a doktornő, így legközelebb csak félév múlva kell találkoznunk. Igaz közben lesznek ilyen-olyan vizsgálatok, de a kontrollra mindig szükség van. 

Nagyon kevés szabadidőmben néha főzök valami különlegeset, amúgy meg nem is sokat kell a konyhában állnom, mert Zalán jószerivel -most már- az óvodában jól lakik főtétellel, én meg továbbra is inkább kecskeüzemmódban vagyok. 

Grillezett padlizsán paradicsomos barna rizzsel

2 padlizsán
1 bögre barna rizs
1 dl 100 %-os paradicsomlé
só, bors
oregánó vagy éppen bazsalikom, esetleg kakukkfű
olívaolaj vagy napraforgó olaj, de nagyon finom szőlőmagolajjal is

A padlizsánt felszeletelem, besózom, tíz perc állás után leöblítem, konyharuhán leszárítom. Majd borsozom és grillen vagy serpenyőben hirtelen megsütöm. (Ritkán grillezek, nem szereti a műtött pocakom) A rizst megfőzöm, majd összekeverem a paradicsomlével. A kettőt együtt tálalom. Van, hogy csipkedek rá az erkélyen szeretgetett bazsalikomból, oregánóból. Vagy juhtúróval, ilyen-olyan sajttal vagy éppen fokhagymás tejföllel vagy joghurttal nyakon öntöm, mikor mihez van kedvem. Zalánnak e mellé jön valami süt hús is. 

Hétköznapi süti: tészta, puding, gyümölcs

Kriszta barátnőm nyűgözött le ezzel a pofonegyszerű ötlettel: piskóta tészta, rá vaníliás puding, a tetejére eper. Rémlik, hogy kislányként az első sütiim között szerepelhetett. Zalánnak kimondottan tetszett, hogy minden kockán egy-egy szem szamóca csücsült. 
A képen látható alapja, gazdasági okokból (tojás ára) a közismert bögrés-joghurtos kevert süti alap volt. 

1 pohár natúr joghurt (ez nálam a Cserpes-féle)
2 pohár liszt
1 (és fél, de nálam csak egy) pohár nádcukor
2 tojás
1 ek. vaníliás cukor
1 cs. sütőpor
1/2 pohár olaj
1 csipet só


krém:
1 csomag Byodo bio vaníliás pudingpor (ez gluténmentes, és nincs benne se színezőanyag, se ízfokozó) de persze lehet másmilyen is.
1/2 liter tej
2 ek. nádcukor


A tojást külön felvertem a sóval, majd összekevertem az olajjal, a joghurttal, beleszitáltam a lisztet, a sütőport és a cukrot is rászórtam és az egészet jól összekevertem. 180 C fokra előmelegített sütőben kb. légkeverésen 35 perc alatt megsütöttem. 
Elkészítettem a vaníliás pudingot: Feltettem melegedni a tejet, addig egy külön tálban a 6 kanálnyi hideg tejjel elkevertem a pudingport és a cukrot, a felmelegedett tejeslábost lehúztam a tűzről beleöntöttem a kikevert pudingport, visszatettem a tűzhelyre, és folyton kevergetve újra felfőztem). 
A kész pudingot még melegen rákentem a kihűlt sütemény tetejére. Gondolatban megterveztem, mekkora kockákra vágom majd fel a sütit, és minden kocka tetejére egy-egy félbevágott szamóca szemet csücsültettem. 

Piros tészta, azaz klasszikus paradicsomos tészta gyerekeknek

Minden anyukának van egy paradicsomos tészta receptje. Egy egyszerű változat, tészta, ami nem bolognai, nem milánói, egyszerűbb, gyorsabb a húsos szószoknál, azaz a klasszikus paradicsomos. Persze lehet tovább bolondítani sonkával vagy húsgombóccal is. A piros tésztát a legtöbb gyerek, legalább egy kis ideig, szereti. Zalán hol megeszi, hol nem. Ma éppen falta. 

Piros tészta, azaz paradicsomos spagetti


1 vöröshagyma
1 ek. olíva
6 db paradicsom
1 marék bazsalikom
1 tk. nádcukor
2 gerezd fokhagyma
só, bors
tetszés szerint egy marék zöld vagy fekete olívabogyó, vagy semmi, ha a gyerek nem szereti
intenzív pirosság esetére 1-2 ek. bio/adalékanyag mentes paradicsom sűrítmény 
25 dkg spagetti
sajt (Mondanám, ízlés szerint. De talán gyerekeknél, bármilyen szörnyen hangzik, nem parmezánnal, inkább trappistával tálalom, hogy egyszerűbb, otthonosabb ízű legyen. Zalán a parmezánt nem, de a gruyere-t nagyon szereti)


A paradicsomokat forró, majd hideg vízbe mártva megszabadítottam a héjától. A hagymát egészen apróra kockáztam, a paradicsomot felszeleteltem, a fokhagymát összezúztam, a bazsalikomot felaprítottam. 
Az olajon üvegesre pároltam a hagymát, beledobtam a paradicsomokat, megszórtam a cukorral és hagytam, hogy összeessen a paradicsom, már meg is sóztam, borsoztam, hozzáadtam a fokhagymát és a bazsalikomot. Ha nem szokott elég piros lenni, akkor egy-két evőkanálnyi paradicsom sűrítménnyel továbbszínezem, ma nem kellett. Most nem került rá olívabogyó, mert nem volt itthon, pedig Zalán azt is szereti. Ha nagyon húsra éhes akkor sonkát vágok neki bele, vagy húsgombócot készítek neki, ráérősen házilag, sebesen viszont Ikeás formulában. 
A kifőtt tésztával összekeverjük és jó sok sajttal megszórjuk. 

Szamóca-sangria

Ami Zalánnak a cini-őrület (tele vagyunk egerekkel) az nekem az eper (akarom mondani szamóca, azzal is tele vagyunk), igen-igen, végül is volt kitől örökölnie a mániára való hajlamot. Bár ez nem jelenti azt, hogy itthon minden szamócás-epres lenne. Egyébként ez az őrület hasznos is tud lenni. Egyrészt marhára megkönnyítem ezzel a barátaim és rokonaim dolgát egy-egy jeles napon, mert túl sokat nem kell gondolkodniuk milyen legyen bármi is amit vásárolnak, mert ha csak a Google-ba beírják epres ajándék, epres fülbevaló, epres ruha vagy akármi, akkor számtalan variációt találnak. És hát én nagyon is tudok ezeknek örülni! Másrészt, olyan epres kedvem lesz a legrosszabb hangulatomban is amikor a kezembe fogom, felveszem, meglátom őket, hogy már megérte. Akárcsak ettől az egyszerű szamóca-sangriától, akkor is, ha az alkohol mentes változatot készítem:

1 banán

1 narancs

30 szem szamóca

1 liter eperlé vagy szűretlen almalé

1 üveg rosé 

A gyümölcsöket felszeletelem, kivéve az epernek egy kisebb hányadát, amit villával összetörök, a gyümölcslét a borral összekeverem, beledobálom a gyümölcsöket, hűtőbe teszem, és szép lassan megiszogatom. 

Amennyiben alkohol mentes változatot szeretnék, akkor a fent említett kétféle gyümölcslét használom, 1 liter eperlét és 1 liter szűretlen almalét. 

Habos-gyümölcsös muffin

Nem vagyok valami nagy muffin rajongó. Pedig elég sok félét sütöttem már. A nagy szakácsok receptjeit, egy valag Svédországból hozottat, egy másik nagy adagnyit amit Németországban élő ismerőseim adtak. Ez sem hűha, de legalább kicsit más. A tojáshab a tetején, és az alá kent gyümölcs lekvár dob számomra egy pluszt. Igaziból mindegy is, hogy milyen alapreceptet választunk. A lényeg, hogy tegyünk bele gyümölcsöt, ahogy kivettük a sütőből a kész tésztára kenjünk olyan lekvárt, amilyen gyümölcsöt beletettünk, és kenjük meg tojásfehérje+porcukor felvert habjával és toljuk vissza a muffinokat a sütőbe még öt percig. A képen barackos muffin készült. Bio konzerv barackból és baracklekvárból.

Muffin alaprecept  (tizenkettő lesz belőle)


10 dkg puha vaj,
12 dkg cukor,
1 csomag vaníliás cukor,
2 egész tojás,
20 dkg finomliszt,
1/2 csomag sütőpor,
1 dl tej
csipet só
30 dkg darabolt gyümölcs (szamócával-eperrel isteni, barackkal kimondottan édes, almával különleges, meggyessel könnyű)
6 ek. lekvár - ugyanolyan, mint amilyen gyümölcsöt beleraktunk
4 tojás fehérje
10 dkg porcukor


A szoba-hőmérsékletű vajat habosra keverem a cukorral, hozzáadagolom a vaníliáscukrot és addig keverem, míg egyenletesen sűrű masszát nem kapok. Ekkor egyenként hozzákeverem a tojásokat is és hozzáadom a tejet is. Külön keverőtálban a lisztet a sóval és a sütőporral elvegyítem, majd elkeverem a száraz anyag masszával. Óvatosan keverjem bele a megálmodott gyümölcsöt. 170 C fokra előmelegített sütőben, mosogatás kímélően szigorúan papírba töltve készre sütöm. Amikor már látom kezd barnálodni a tetejük, már verem is habbá a tojásfehérjét a porcukorral, hogy a még meleg sütikre gyorsan rákenhessem először, a muffinonként kimért egy teáskanálnyi lekvárt, majd megkenhessem a tetejüket a tojásfehérje habbal is. Gyorsan vissza is tolom a sütőbe az egészet, nem többre mint öt perc. Ezt a változatot ilyen melegben szigorúan hűtőben tárolom! 

Főzött szamócakrémleves, hétköznapi nevén eperkrémleves

Nem, nem beszélek félre. Szinte mindenki epernek nevezi a szamócát. Én is, különben nem értik az emberek mit zagyválok összevissza. Pedig a szamóca tévesen eper. Valójában epernek azt a gyümölcsöt kellene nevezni, ami a fán terem. Ez lehet fekete és fehér színű. És a fekete eper, nem szeder, az már megint egy másik ügy. Az eper, akarom mondani a szamóca, nem csak az, ami az erdőben terem, gondolok itt az erdei szamócára, hanem az is, ami a kertünkben (már ha van) terem, lehet az apró szemű és jó nagy is. De a lényegen nem változtat. Finom. Nagyon is. Úgy magában, és akárhogyan feldolgozva! 


Szeretem a gyorsan, nyersen készített szamócalevest is, amikor csak összepürésítem a gyümölcsöt és felöntöm tejszínnel, tejjel és ízesítem. De azt csak az apró szeműekből, abból, ami nagyon édes. Viszont a most leírt változat se kutya, sőt kimondottan jó akkor, amikor nem akarok nagyon sok gyümölcsöt felhasználni (mert drága) vagy amikor nem túl ízes a gyümölcs, mert primőr, vagy télen, amikor csak mirelit van kéznél. 

60 dkg szamóca (lehet mirelit is)
egy kisebb fahéj darab vagy 2 csipet fahéj
1 ek. citromlé vagy fél citrom reszelt héja
4 dl habtejszín
1 csomag epres ízű főző puding
6-7 ek. nádcukor
1 ek. vaníliás cukor


A megmosott, megtisztított szamócából félreteszek tíz dekányi adagot díszítéshez, és mert Zalán nagyon szereti, ha a krémlevesben van darabos gyümölcs is. Felteszem annyi vízben forrni, ami majdnem ellepi. Ízesítem a kétféle cukorral, beledobom a fahéj darabot, na meg a citrom levét vagy lereszelt héját, mikor milyen kedvem van. Kislángon lassan felfőzöm. Közben nem túl kemény habbá verem a tejszínt, amihez hozzákeverem a főzőpudingport. A meleg leves levéből hozzárakok egy merőkanálnyit a pudingporos habhoz, és besűrítem vele a levest. Óvatosan még felmelegítem, de nem forralom. Majd kihalászom belőle a fahéjat és a citromot, és botmixerrel összetöröm a gyümölcsöt a levesben. Megszokásból (a műtét után sokáig kellett vigyáznom a szamóca magja miatt, és így a fogunk alatt sem ropog) leszűröm a levest. A félretett eperrel és kedvünk szerint tejszínhabbal vagy anélkül tálalom. Nyáron nagyon hidegen mentalevéllel együtt rakom az asztalra. Télen kicsit langyosan.