Zalán "olvas"

Védőnéninkkel ma reggel arra lettünk figyelmesek, hogy Zalánt tökéletesen leköti a tápszeres doboz böngészése, amit azért vittem be a nappaliba, hogy megmutassam milyen tápszert kap Macifül az anyatej mellett, ha abból nincs elég. S Macifül addig helyezkedett a kanapén, míg meg nem kaparintotta azt, majd aprólékosan tanulmányozni kezdte a dobozon felsorolt összetételt. Hiába a gyerekek a szüleiktől tanulnak. "Túlzás nélkül" mondom, az én fiam.

Légzésfigyelő

Zalán nyűgös. Nem kicsit. A fogára gyanakodunk. Ökle a szájában van egyfolytában, és tiszta nyál. Sír, sír és sír. Semmi nem vigasztalja. Ha végre elalszik sem jelent semmit. Jó ideje az ölünkben kell maradnia ahhoz, hogy azonnali ébredés nélkül le tudjuk fektetni. S ha már eljutottunk idáig is résen kell maradnunk. A légzésfigyelőt egészen addig nem szabad bekapcsolni, míg nem halljuk, hogy egyenletesen és mélyen szuszog, mert a bekapcsolást követő ellenőrző síp hangra tuti, hogy felébred.

Kató nagymamám almáspitéje

Isten ments, hogy vérig sértsem a nagymamámat, de hát hat gyerek mellett megtanult spórolni, ami valljuk be, meglátszik a főztjén. De sütni viszont szeret és tud is. Abszolút kedvencem az almás pitéje, ami másoknak lehet, hogy túl "egyszerű" , és nem is túl "magas" nekem viszont a legszebb és a legfinomabb.

Tészta:
Kb. 40-50 dkg liszt (inkább 50 dkg)
1 margarin (25 dkg)
1 ek cukor
1 kk szódabikarbóna vagy sütőpor
1 kis doboz , azaz 2 dl tejföl
1 tojás
1 csipet só

Töltelék:
1 kg alma
kb. 2 ek. fahéjas porcukor
pár csepp citrom leve

Tetejére: 1 tojás és kb. 10 dkg darált dió (jómagam a mandulát is el tudom képzelni), ha nincs akkor prézli, nagyi mesélte, a szegények így szokták.

Először is le kell szögeznem, hogy a hozzávalók mennyisége ízlés illetve meglátás szerint változtathatóak. Kilencven éves nagyim ugyanis, a recept elmondása közben, többször módosította mind magukat az összetevőket, mind azok mennyiségét. A citromlét pl. egy alkalommal említette, míg legközelebb már nem, sőt egyenesen hozzáfűzte, hogy szerinte felesleges.

A hideg hozzávalókból a nagyi intésére gyors mozdulatokkal tésztát gyúrtam. Könnyű, de nem ragadós masszát kaptam, amit fél órára hűtőbe tettem. Ez alatt az idő alatt az almákat megmostam, megpucoltam, és lereszeltem a nagyobb lyukú reszelőn. Pár csepp citromlével meglocsoltam, édesítettem a fahéjas porcukorral. A sütőt előmelegítettem kb. 180 fokra. A tésztát két részre osztottam, majd mind a két adag tésztát kb. fél centi vastagságú téglalap formára nyújtottam. (Ehhez szilikonlapot használtam, ami 30x30 cm-es) Az alsó lapot megszórtam mandulával, amire eloszlattam az almapürét, majd rásimítottam a másik tészta lapot. Megkentem egy felvert tojással a tetejét, és villával megszurkáltam. Kb. 30 perc alatt készre sült. Porcukorral megszórtam a tetejét.

"Most született"

"Most született" Zalán baba, immáron tegnap betöltötte földi élete negyedik hónapját! Napról-napra produkál újakat, nem győzöm írni a naptáramba...az a piszkozat, de hogy mikor lesz átírva a szép kis babanaplójába, félek, sosem.

Én rontottam el, hogy magam akartam írni egy szép füzetbe, és nem akartam készen vásárolható babanaplót (pedig fel is ajánlották ajándékba). Csakhogy annyi minden nehezítette ügybuzgóságomat, hogy jól lemaradtam vele. Például itt-ott nem tetszett a saját kézírásom, vagy felcseréltem időrendben az ultrahang képeket, így téphettem ki a lapokat (még jó, hogy nem az eredetit ragasztottam a könyvbe) és kezdhettem elölről az egészet.

Most nem tudom eldönteni, ragaszkodjak a sajáthoz, és vegyek egy új füzetet, esetleg egy nagyobb fotóalbumot, amihez rögtön a képeket is tehetem, esetleg elégedjek meg azzal a kicsi fotóalbummal, amit kaptam és kezdjem el végre abba írni, hogy s mint. Vagy mondjak le arról, hogy egyedi legyen, a saját szájízem szerint és vásároljak inkább egy gyárit?

"Valódi" paradicsomleves

Mindig túlzásnak véltem, amikor egy újdonsült anyuka azt állította, mióta gyermeke született sokkal jobban odafigyel arra, mit is eszik. S most lássanak csodát, én sem viselkedek másképpen. Ugyan nem rohanok bio piacra, egyrészt, mert itt nincs is (csak bio bolt, nem olyan széles friss termék választékkal) másrészt, mert most különösen drága nekünk.

Ám a hagyományos piacon mindig igyekszem azoktól a néniktől és bácsiktól vásárolni, akiknek portékáján látszik, azok nincsenek se érés előtt leszedve, se felesleges anyagokkal permetezve, kivéve amire szükség van. Így vásárolok kis szemű paradicsomokat, olyanokat amelyek nem teljesen szabályos alakúak, és az is lehet, hogy be van hasadva az oldaluk, nem mű sárga színű, szintén kisebb paprikákat, göcsörtös uborkákat. S amiből csak lehetett, és a két és fél fiókos mélyhűtő el is bírt, le is fagyasztottam.

Így főzött az Anyukám majd minden hétvégén nekünk lecsót, én meg valódi paradicsom levest. Valódi, mert nem sűrítményből, konzervből vagy léből, és mert nem felturbózott zöldségből készült.

70-80 dkg paradicsom
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 ek olíva olaj
1 kk cukor
1 dl 20 %-os tejszín
1 csipet erős chilli
só, bors
a tetejére pecorino sajt

A paradicsomokat megmostam, felcikkeztem, de nem húztam le a héját. Lehet, hogy ettől a profik felszisszenek, de úgy vagyok vele, hogy minek bíbelődjek, az is zöldséghez, akarom mondani a gyümölcshöz tartozik, a bot mixer amúgy is széttöri, és hát abban is lehet némi vitamin. A kockára vágott hagymát olajon megdinsztelem, majd rádobtam a paradicsomokat, kicsit együtt pároltam, majd felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte. Megszórtam cukorral, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön összefőztem. Ezután összetörtem bot mixerrel, besűrítettem a tejszínnel és megbolondítottam egy nagyon kicsi erős chillivel. Tálaláskor ráreszeltem jó sok pecorino-t, ami könnyen elolvadt benne.

Szilvás gombóc

Papa mondta a minap, amit én a fejembe veszek az úgy lesz. A szilvás gombócnál bejött, remélem az életem komolyabb mozzanataimban sem leszek sikertelenebb! A frankfurti leves után megálmodtam a lila belsejű tészta gömböket, és egy nappal a sikertelen próbálkozás után csak összehoztam. Érdemes volt!

3 közepes méretű enyhén sós vízben főtt, áttört helyett, lereszelt burgonyát, 10 dkg vajjal, 1 tojással és kb. 30 dkg rétesliszttel összegyúrtam, kinyújtottam, 5x5 cm-es kockákra vágtam, egy-egy kimagozott szilvát nyomtam a közepeikbe, megszórtam fahéjas őrölt kandírozott cukorral, vizes kézzel gombócokká gyúrtam, forrásba lévő vízben megfőztem. Majd eltúlzott mennyiségű zsemlemorzsát kicsi olajban megpirítottam, megforgattam benne a gombócokat, és azon íziben a tévé előtt, a leves után megettük.