Üdülőövezet

Éppen epret majszoltam, amikor beindult a kerti locsoló, majd' összepisiltem magamat, úgy megijedtem, ahogyan a magányomba beletört a ropogós, recsegős hang. Egyszerűen nem bírom megszokni, pedig minden este/éjszaka ugyanakkor indul be. Az új hűtő is érdekes hangokat hallat. A korgó gyomor és a befalazott Kőmíves Kelemenné tompa jajveszékelése együtt. A csendben mindkettő hátborzongató! Ehhez társult most hozzá, hirtelen a semmiből felívelő rakéták zaja, nem is olyan messze tűzijáték volt. Végre újra nesztelen a város eme szeglete, a távoli sztráda moraját már észre sem veszem. Csak a tücskök ciripelnek, meg az a hülye kutya (elnézést a gazditól) ugat, amelyiknek minden este ez a programja. Nyugi van az "üdülőövezetben" ahogyan én (is) hívom, a lakóparkot és a környékét amiben lakunk. Már csak egy gombóc vaníliás fagyi hiányzik, forró keserű csokiban tocsogva.

Kemo harmadik nekifutásra

A kemo folytatódik, de most nem infúziósan, hanem kapszulában. Ezt muszáj bírnom. Saját megnyugtatásomra kikértem egy Svédországban élő és praktizáló sebész orvos véleményét is, aki szintén elengedhetetlennek tartja a kezelést. Sokan mondták nekem, hogy ez külföldön elavult, és rengeteg cikk olvasható az újságokban, interjú és riport látható a tévében erről, de ki meri felvállalni a leállást, az egyéb alternatív kezelést, ha nem a saját egészségéről van szó? Én nem merem. Remélem, ez a humánusabb megoldás, hogy nem szurkálnak, nem kell utaznom annyit, és nem kell találkoznom más, hasonló, vagy amit nehezen viselek, rosszabb cipőben járóval, es ezek a tények mind segítenek jobban elviselni. Tíz napon át kapszula, majd két vagy három hét szünet, állapottól függően, és ez hatszor.

De az élet szép, csak nyugodtabb lennék már, sokkal. Főleg a gyerekkel.

Trófeás szülinapi játszóház

Gyerekzsúrt rendezni nem is olyan egyszerű feladat, de szerintem, ha nem bonyolítjuk túl a dolgot, azért nem kell meghátrálni előle. Amit nehéz bemérni az a kaja mennyisége, főleg, ha szülők is vannak. Igaz, én szeretem túl pörögni, na de be is lehet csomagolni a maradékokat. Fontos viszont, hogy egy gyerek se érezze magát kirekesztve, szerintem a köszönő ajándékok meglepetést szereznek mindenkinek. Ez nálunk egy-egy buborékfújó és héliumos színes lufi volt. Az egyik legnagyobb elismerést, az egyetlen jelen levő apukától kaptam, miszerint a zsúr egyben volt Trófea étterem és játszóház. Az előbbibe fasírt (kétféle gluténmentes és nem), francia-, és majonézes kukorica saláta, sült húsok, frissen sült krumpli a la tefal actiFry és két féle gluténmentes torta az IKEA fagyasztójából, és néhány túrógombóc dolce vita receptúrája szerint. A gyerekeknek bio kölesgolyó, és kukoricás pufi, több féle ropi, és gyümölcsök, amikre nem is került sor. Üdítőnek víz, limonádé, és rostos gyümöcslevek lettek kínálva. A játszóházhoz a labdaház, az ajándékba kapott új játékok, a sok-sok buborék és a lufik is beletartoztak. De a lényeg az volt, hogy bár elfáradtak kicsik és nagyok, mindenki jól érezte magát, a visszajelzések szerint.

Kiolvastam Ugron Zsolna Erdélyi úrilányok című első könyvét. Nagyon kíváncsian álltam hozzá. Egyrészt, mert kolléga írta, másrészt bennem is érik a gondolat nem is egy témában, harmadszor amúgy is érdekelt az életük története. De most hiányérzetem van. Mintha túl lépte volna a megengedett karakterszámot, és az utolsó pillanatban meg kellett volna húznia a szöveg mennyiségét a szerkesztője kérésére. Befejezetlennek tűnik. Kár érte, mert szerintem kellemes kis könyv volt. Eltekintve a mosogatógéptől és egyéb mai kor szellemét idéző körülménytől, az egészet fekete-fehérben láttam magam előtt, mint egy régi Kabos Gyula vagy Kiss Manyi filmet. Imádtam a nyelvezetét, az ízes székely szóhasználatot és a humorát. Pólika és Ízi nénit és Gábor úrias- raccsolós akcentusát. De mindezek ellenére kíváncsian várom új regényét, korábban gondolkodott valamilyen budapesti történeten. Remélem, abban is lesz egy kis gasztronómia. Sophie kisasszony kedvence, azaz sült libamáj édes tejfelben citrommal és borssal a mi asztalunkra is felkerül.

Pár perces vacsora

Még tavaly vásároltam magamnak - már akkor is aktuális - szakácskönyvet, amit most elővettem. Végre tudok enni és főzni újra a kezelés után pár napppal. Címe: Ínyenc fogások az őrület szélén álló anyukáknak. Nagyon találó! S a szerzők az alcímben ígérik: 50 stresszmentes recept, ami tényleg beválik a gyerekeknél. És tényleg! Hozzáteszem, ezek a receptek nem csak gyerekeknek való, simán besorolhatóak lennének Nigella expressz vagy Stahl Judit gyorsan valami finomat receptjei közé. Tökéletesek elfoglalt üzletasszonyoknak és agglegényeknek is.

Az egyik újdonsült kedvenc ebből a percek alatt elkészíthető sült csemege. Főleg, mert Zalán falja.

* Sült csemege percek alatt *

Alaprecept 1 személyre:
1 tojás
1 jókora evőkanál sűrű tejszín
1 kis kanál evőkanál tetszés szerint bármiből
só


A gázsütőt 7-es fokozatra, az elektromosat 220 fokra előmelegítjük. Helyezzük a hozzávalókat egy kis hőálló edénybe rétegesen, de először egy kis kanálnyi tejszínt tegyünk bele. 6-7 percig süssük.

Variációk a könyvből:
tojás, vaj, só
tojás, tejszín, gruyere sajt, curry
tojás, tejszín, sajt, sonka
tojás, tejszín, sajt és paradicsom
tojás, tejszín, sajt, burgonya, brokkoli és zöldborsó

Zalán kedvencei:
tojás, tejszín, sajt, cukkini vagy zsenge tök, só, bors
tojás, tejszín, sajt és virsli, só

Epres sajttorta két nézőpontból

Heli barátnőmmel régóta kacérkodtunk a gondolattal, kellene sütni egy sajttortát, de egyikünk sem mert nekiállni a bonyolultabbnál bonyolultabb, elrettentőbbnél elrettentőbb receptekhez. A saját (persze azonnal kétféle változatot) vagy tíz másik recept alapján a saját fejünk után menve gyúrtuk össze. A végeredmény arra sarkallt bennünket, hogy ne álljunk meg és folytassuk a sort, ha már itt van ez a blog, és végre nekem is van újra fotómasinám. A saját változatomat "együtt" sütöttük nálam: minden lépést előre megbeszéltünk, s Heli fotózta amit én el is követtem. Heli tortája egy nappal később, már nélkülem, Heli otthonában készült. Mindkét változat nagyon ízlett a közönségnek.

Kendőzetlenül - randa vagyok a kemótól

Nem vagyok valami jó társaság ezekben a napokban. Nem igazán bírom jobban ezt az újfajta kezelést sem. Tükörbe nézni meg egyenesen utálok. Színtelennek és meggyötörnek tűnik az arcbőröm. Szeretnék végre félkiló smink nélkül is igazán egészségesnek látszani.