Mangalica kolbász

Sokaknak rettenetes lehet, szerencsére én csak ritkán gondolok bele, hogy mennyi mindent nem, illetve csak módjában ehetek, hacsak nem akarok nem jól lenni (ritkán, de előfordul. pl. a szalagos fánk nagyon nem jött be) így hát mellőzöm, amit kell. A szénsavas italok kimondottan kerülendők, egy kezemen tudom megszámolni, hányszor ittam, egy-egy decinyi bubis vizet vagy üdítőt, amióta megműtöttek. 
A kolbász is tabu. A zsírtartalma, a füstölés, az erősebb fűszerezés és az egyéb adalékanyagok miatt. 
Viszont, a Kézműves Magyar Ízek vásárán beneveztem egy mangalica csemegére, mert nem vészesen fűszeres, se nem zsíros, és még adalékanyagtól is mentes.

Mangalica kolbász

Arról már nem is beszélve, hogy teljesen felesleges volt azon aggódnom, hogy csak meg ne romoljon a horror áron vásárolt egészségesebb finomság, mert miután ettem is belőle három szeletnyit egy kis kenyéren, a fiam annak háromszorosát befalta pótvacsora gyanánt. Hamarább el fog fogyni, mint terveztem. De remélem, azért fut belőle egy adagnyi kolbászos bundás kenyérnek, mert az minimális olajjal az actifry-ban is kisüthető. Az actifry az én "megmentőm" a benne sült krumplit, rántott húst és egyéb rántott dolgot én is megehetem!


Bundás kenyér actifryban sütve


8 szeletnyi bagett 
2 tojás
8 karika kolbász
csipet só
1/2 mérőkanálnyi olaj


A két tojást a sóval felverem, majd hozzákeverem az olajat is. Két fél bagett közé két szelet kolbász teszek, majd összefogom, és a tojáshabbal bebundázom szendvicsnek a kenyérszeleteket. Az actifryból kiveszem a keverőlapátot, és a négy szendvicset belehelyezem. 4-4 percig sütöm a kenyereket mindkét oldalukon. Ha nem kéne a gyomromra vigyázni a tojásba még sajtot is reszelnék. Vagy megteszem, de a kolbászt kihagyom. Akinek a gyomra teljesen egészséges, tegye bele mindkettőt! 

Egyéves lettem a rák után

Már bő egy év telt el a műtétemtől, és már egy év telt el azóta, hogy az első kemot kaptam,  és fenekestül felfordult az életem. S végre túl vagyok egy teljes PET-CT-én is, ami szerint is teljesen egészséges vagyok, gyógyultnak számítok! Megünnepelhettem az egyéves szülinapomat! Napok óta meg akarom írni ide, s aztán mégsem tettem. (Aki aggódott, attól elnézést kérek, és köszönöm)
Vannak napok, órák és percek, amikor hiányzik a blogírás, és van, hogy pont fordítva érzem. Ezért nem írok. Néha törölném az egészet, és teljesen újat kezdenék, néha egyáltalán nem írnék blogot már.Az éjszakai izzadás posztomat 1891-en nyitották meg. 256-an a műtét előtti búcsú postomat, aminek Viszlát! volt a címe. És 195-en olvasták az első bejelentkezésemet a műtét után. 

Első perctől tudatosan kevertem az énblog műfaját a gasztronómiával, amit a kezdeteknél úgy éreztem pont jónak. Hittem, hogy a főztem, a receptem nehezen elválasztható, vagy slankítható a mindennapjaimtól. Most is így gondolom. Ezért vagyok "bajban". A mindennapokról nem szeretnék írni, vagy ha igen, nem itt. S ha igen, máshol. Ott is, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek alapon. 

Így hát itt, míg nem gondolom másképpen, talán csak a konyhámról írnék.