2009. december 26., szombat

Karácsonyi manó receptje

1 édes manó, pontosan szenteste 7 hónapos
1 fehér body
1 fehér harisnya
1 pici mikulás sapka
1 zöld kanapé
100 darabos karácsonyi égősor

Fogj egy manót! Legszerencsésebb, ha van egy otthon! Öltöztesd fel, ültesd a kanapéra, jól támaszd ki, majd a nevelési elveidet hátrahagyva hagyd, hogy játsszon az égősorral. Fotózd le és közben nyugodtan mosolyogj! Boldog karácsonyt!

2009. december 23., szerda

Sütőtökös padlizsánkrém

Karácsony után mindenképpen, de már előtte is ildomos könnyű ételeket fogyasztani, legalábbis mi igyekszünk így tenni. Az elmúlt napokban könnyű leveseket, egytálételeket ettünk, illetve különféle szendvicskrémeket. A sütőtökös padlizsánkrém úgy született, hogy kevés maradt mind két zöldségből, miután Zalánnak bébiételeket készítettem belőlük. Legutóbb, amikor szokásos módon nekiálltam a padlizsánkrémnek, hozzácsaptam a tököt is, ne legyen annyira kevéske.


Sütötökös padlizsánkrém

1/2 padlizsán
1/2 sütőtök (a két zöldség arányosan fele-fele arányban)
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 fej paradicsom
só, bors
1 ek. majonéz
kedv szerint kakukkfű, vagy bazsalikom
olaj

Fogtam a két fél zöldséget és sütőben puhára sütöttem, a végén még rá is grilleztem a tetejére. A padlizsánról lehúztam a héját, a tököt kikanalaztam a héjából. Egy mély serpenyőben a kockára vágott vöröshagymát olajon megpirítottam, majd kisebbre vettem alatta a hőt, és hozzáadtam a fokhagymát, tekertem rajta kettőt egy fakanállal, majd hozzáadtam a paradicsomot, és az elősütött padlizsán és tök húsát. Sóztam, borsoztam, ezúttal szárított bazsalikommal megszórtam. Fedő alatt összepároltam. A végén botmixerrel összezúztam, és hozzákevertem egy kis majonézt. Friss kiflire kentük, egy-egy szelet sajtot fektettünk a szendvics tetejére.

2009. december 20., vasárnap

Apacica

Az apaság olyan tulajdonságokat hívhat elő emberünkből, hogy mi nők csak állunk és bámulunk. Ez lehet jó vagy rossz is, minden esetre sosem lehet előre tudni, hogy a mi választottunk milyen lesz, ha apa lesz.

Én Zalánomnak piszok szerencséje van , mert az ő Apukája bizony órákig is képes vele le-föl sétálni, és ami a legédesebb az egészben, énekel is neki. Nem is akármit. A Micimackó, Az éjjel az omnibusz tetején, A tavaszi szél vizet áraszt után még Elvis Presley, és Bon Jovi is megihleti. Ilyenkor a legszívesebben én is összekuporodom egy jó könyvvel a kezemben, és miközben olvasok hallgatom őt: Love me tender, love me true....

De azért, elárulom kedves Anya társaimnak, mielőtt még nagyon megirigyelnének engem, bizony neki is volt már olyan éjszakája, amikor az órák óta ordítozó gyerekre ő is rámorgott. A fáradtságtól.

2009. december 18., péntek

Paradicsomos burgonyagratin



Bár közeledik a karácsony, mi diétázunk. Mondhatni pont ezért? A szoptatás gyönyörű időszakának vége lett, Zalán úgy gondolta, köszöni, de nem kér többet belőle. Jó edeig próbáltam tenni ellene, de ő mégis szép lassan leszoktatta magát az anyatejről. Így elkezdődött nálam a regenerálódás ideje, szeretném mihamarabb visszanyerni az alakomat. És Maci is, hiszen ahogy egy Apához illik ő is kissé megpocakosodott. Így kedvenc szakácskönyvem lett újra az Alla Hjärtans Recept, illetve sokat fordítom az Alexandra kiadó zsírszegény ételek sorozatát.

A hét elején főzött egytálételnek előnye, hogy negyed óra alatt össze lehet rakni, a sütőben további félóra alatt készre sül, és egy adag 275 kalóriát nyom. Zsírtartalma 4,5 grammot tesz ki. S ami a legfontosabb némi változtatással 32 hetes Zalánunk is ehetett belőle.

Paradicsomos burgonyagratin (Tomat- och potatisgratäng)

2 vöröshagyma2 gerezd fokhagyma
1 ek. olívaolaj
1 doboz hámozott paradicsom konzerv
1 dl chili szósz (vigyázzunk, ha csípős akkor ne legyen több 2 evőkanálnyinál)
1 tk. cukor
1 babérlevél
1 tk. száraz kakukkfű, vagy néhány szál friss
1 zöldségleves kocka
1/2 l víz
só és bors
kb. 800 gramm- 1 kg főzőburgonya

A sütőt 200 C fokra melegítjük. A fél karikára vágott hagymát olajon megpirítjuk, annyira, hogy szép színe legyen, ennek érdekében meg is sózhatjuk (én kihagytam, mert Zalán is evett belőle, csak magunknak sóztuk meg a végén). Majd hozzáadjuk a fokhagymát, a chiliszószt és a paradicsomot (nálunk a chiliszósz is utóbb került bele). Fűszerezzük a cukorral (szintén utólag került bele), a babérlevéllel és a zöldségleves kockával (én szintén Zalán miatt só mentes "vegetát" használtam) kevergetve tíz perc alatt összerottyantottam. A felkarikázott krumplit jénaiba fektettem, rázuttyintottam a szószt és alufóliával letakarva bő fél óra alatt készre sütöttem.

2009. december 14., hétfő

Kesergés


Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már elegem van az állandó panaszkodás hallgatásából. Sajnos egyre több baráti találkozásnak az a vég kimenetele, hogy többen is nagyokat sóhajtoznak azon mi mennyire drága, milyen alacsonyak a fizetések, mennyire nem telik semmire se. Mi meg csak hallgatunk nagyokat, és ha már végképp nem bírjuk, benyögjük mennyi GYED-et kapok. "Kedvenceink" azok, akik úgy keseregnek, hogy éppen több tízezerért vásároltak koncertjegyet, vagy vásároltak be ruhát, szórakoztató elektronikai készüléket.
Leginkább azért idegesít bennünket ez az egész, mert egyrészt ezzel nem oldódik meg semmi, másrészt, nem kis nyugdíjasok vagyunk, akik már valóban nehezen tudnak tenni mindez ellen, hanem fiatalok, akiknek jóval optimistábban kellene ehhez az egészhez hozzáállni. Nem beszélve arról, az ember társaságba mulatni megy, és nem szomorkodni.
S nem utolsó sorban vannak ennél fontosabb dolgok is, például, hogy a kisfiam igazi buborékokat tud fújni, és hangosan berreg hozzá, mint egy kisautó.

2009. december 8., kedd

Alma sütés


A visszaszámlálás elkezdődött, és biza, ez a nem szeretem, sőt utáááálom esős idő, éppen nem kedvez az ünnepi készülődésnek. Kinézek az ablakon, mintha ősz lenne. Nincs túl hideg se, viszont fúj a szél és ma még az eső is esik. Így nem szívesen indulok el Zalánnal, aminek következménye, hogy semmit sem intézek el, nem nézelődöm, nem vásárolok, és ami a legszörnyűbb még idehaza sincs kedvem semmihez, inkább csak Zalánnal játszom, és bővítem a róla készült fotók, és videók így is végelszámlálhatatlan számát.
Csúsznak ki a kezemből a mindennapok, és egymás után mondok le mindenről. Például a bejgliről is. A végén inkább megkértem kedvenc, és egyetlen Anyósomat, hogy legyen szíves hozzon nekem a konyháról, ahol dolgozik. Így lesz diós, mákos és diós áfonyás is. Amitől aztán úgy elszégyelltem magamat, hogy neki veselkedtem az alma sütésnek, hogy legalább némi télies, karácsonyias, otthon melege illat legyen idehaza.

2009. december 7., hétfő

Záróra

Ma szószerint kidobtak bennünket az egyik DM-ből, mert ők zárni akartak. Éppen a kedvezményt kiadó kupon terminálnál álltam, és éppen átgondolni kívántam melyik kuponfüzetre is használjam fel az összegyűlt pontjaimat, amikor a pénztáros átnyúlt felettem, azzal, hogy amit én választanék (éppen az egyik lehetőség felett állt meg az ujjam) nem jó, és kinyomtatta nekem amit ő gondolt. Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől!

Amikor ilyen történik velem, eljátszom a gondolattal ő mit csinálna akkor, ha az újságból hiányozna két oldal azzal a szöveggel, hogy bocsi, ennyi jött csak össze munkaidőben...akkor persze hívná a szerkesztőségünket!

2009. december 4., péntek

Házi balesetek


Tapasztalt anyuka barátnőim szerint fel kell készülnöm arra, hogy a gyerekeket számtalan baleset érheti, akár a mi hibánkból és amúgy is. Úgy fogalmaztak: nem lehet mindig teljesen százszázalékosan "ott lenni" még akkor sem, ha a gyerekünkről van szó. Egy óvatlan pillanatban legurulhatnak akárhonnan, megkaparinthatnak valamit, amit aztán lenyelhetnek; megcsúszhatnak és elbotohatnak bármin vagy bármiben; el-, le-, és kieshetnek akárhonnan, akármiből stb. Megnyugtattak, mindenkivel előfordul, még akkor is, ha éppen senki nem beszél róla.

S miután Zalán is előre bukott a hordozóból - miközben kezdtem felemelni, mert elfelejtettem bekötni- kiderült nem velem fordult elő ilyen először. Na, nem mintha ettől jobban érezném magamat, de attól igen, hogy semmi baja nem lett! Köszönhetően az ő kis stramp testének, annak, hogy jól be volt bugyolálva és hogy az angyalok vigyáztak rá!

Már eltelt egy éjszaka, de én még most is minden mozdulatát, levegővételét és rezzenését figyelem. Erre senki nem figyelmeztetett, hogy ez ilyen lesz. Hogy az állandó lelkiismeret-furdalás és az aggódás szétfeszíti a lelket, ami csoda, hogy nem pukkad ki ezektől.

2009. november 24., kedd

Félévesen


Kisfiam születésénél figyelmeztettek, hogy innentől kezdve szaladni kezd az idő, és mire kettőt pislogunk, Zalán már érettségire készül. Nem hittem ezt, egészen idáig. Pedig "tegnap volt" hogy a teszt két csíkot prudukált, hogy először hallottuk a szívverését, hogy először éreztem megmozdult a pocakomban, majd jó nagyokat rúgott kifelé. És az is "tegnap volt" azaz fél éve, hogy Zalán szószerint kirepült a világba.

A Sümegi borászat tíz éves Ambrózia jégborával, és Zsuzsi egér mintájára készült túró tortával ünnepeltük ma este a kis hercegünket.

2009. november 22., vasárnap

Vasárnap délelőtt


Vasárnap délelőtt. Hosszú ébredés. Zalán közöttünk a nagy ágyban mosolyog és magyaráz, dumál hangosan. Játszik a hangjával, gurgulázik. Egyre ügyesebben markolássza amit éppen elér, az arcunkat "simogatja", elkapja Apa orrát, Anya haját. Magasba emelgeti a lábacskáit, újra és újra visszatakarjuk, mert lerúgja magáról a takarót.

De aztán fel kell kelni. Holtfáradtan játékokat pakolok a helyükre, cumisüvegeket mosogatok el, pelenkákat vasalok, babaételnek valót reszelek, párolok, passzírozok, keverek-kavarok, reggeli rántottát sütök, szennyes ruhákat válogatok, foltot tisztítok, áztatok, mosógépbe pakolok, teregetek, beágyazok.... s közben azon jár az agyam, hogy mennyire vágytam a Gyerekre, az igazi családi életre, a vasárnapokra. Majd átsuhan a gondolataimban, most aztán jól megkaptad Eperlány, amit akartál!
De ez így van jól - mosolygok magamban. Folyatom, mert Zalán lassan felébred a délelőtti alvásból, és vár bennünket a vasárnapi kirándulás.

2009. november 13., péntek

Generációk


Valószínűleg kisfiam felnőttként nem fog emlékezni arra, hogy mindkét dédnagymamája ölében ülhetett. De bizonyára melegséggel fogja eltölteni a szívét, ha majd a nagy találkozásokról készülő képeket nézegeti majd, és elmeséljük neki, milyen nagy szemekkel figyelte felmenőit, ahogyan beszéltek hozzá. Édes kis szemein tökéletesen látszódott, tudja kik ők. Mintha csak érezné a dédnagyszülei mögött lévő évek számát, mint aki át akarja venni tőlük azt a tapasztalatot és bölcsességet, amivel az idősek bírnak. Tisztelettel itta szavaikat, nagymamáim meg hihetetlen büszkességgel és szeretettel meséltek neki.
Még csak az apai dédivel készült fotó, de igyekszünk megörökíteni a pillanatot anyai dédnagymamával is. S amíg lehet ismételni kell a találkozásokat, hiszen anyai nagymamám már kilencven, apai nagymamám nyolcvan éves. S minden együtt töltött pillanatért hálásnak kell lennünk.

2009. november 10., kedd

Brokkolis quiche és baba ebéd


Nyűgös vagyok, mert ősz van és esik az eső. Külön-külön szeretem őket, de nem egyben. Jöhet az eső a nyári a nagy kánikulában, és külön az ősz, ha süt a nap, mint tegnap, amikor a langyos melegben toltam a babakocsit a színes avarban. De ebben a nyálkás időben nem jó kimozdulni, és abból a legjobb főzni ami éppen itthon van.

Ilyen étel a quiche, mert bármit beletehetünk, ami csak itthon van. A francia konyha hagyományos étele olyan, mint az olasz pizza, ráadásul hidegen és melegen is nagyon finom. S ami különös előnye, hogy így könnyen utaztatható, szívesen pakolom Macinak ebédre.
Kedvenc változatom a brokkolis, amit kedvem szerint vagy "vega módra" csupán a zöldséggel vagy húsos módra, sonkával készítek.

Az étel másik előnye, hogy Zalánnak is lesz belőle ebéd, mert a brokkolit só nélkül főzöm, és a blansírozásból visszamaradt főző vízben a neki szánt adagba krumplit is teszek. Az így megfőtt zöldségeket csak villával kell összetörnöm. 2-3 brokkoli rózsához egy kisebb krumplit főzök. Ugyanez az eljárás a brokkoli levesnél is, azt is só nélkül kezdem el főzni, és ha csak kivettem Zalán adagját akkor ízesítem tovább.

Brokkolis Quiche

A tésztához:
25 dkg liszt
csipetnyi só
12,5 dkg vaj
hideg víz

A töltelékhez:
60 dkg brokkoli
4 tojás
2 dl 20 %-os tejszín
2 dl tej
10 dkg reszelt ementáli
szerecsendió
őrölt bors

kedvem szerint sonka főtt füstölt vagy egyszerűbb, de finom gépsonka úgy 15-20 dkg

A tésztához a lisztet a sóval és a kis darabokra vágott vajjal gyorsan összedolgozom, hozzáadok annyi hideg vizet, amennyit felvesz, majd golyót formálok belőle. Tányérra teszem, liszttel meghintem, letakarom folpackkal és 1 órára hűtőbe teszem.

A brokkolit rózsáira szedem, és lobogó vízben 2 percig főzöm. Lecsöpögtetem, majd hideg vízzel leöblítem. A tojásokat a tejszínnel és a tejjel habosra keverem, sóval, borssal, reszelt szerecsendióval fűszerezem, végül hozzáadom a reszelt sajtot. A tésztát lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom, majd a kivajazott torta formába simítom, és még fél órára vissza teszem a hűtőbe fagyoskodni. a lehűlt tésztát villával megszurkálom, és ha úgy tartja kedvem, akkor kissé elősütöm 190 fokon úgy 5 percig. (Upsz, elárulom, még sosem tettem rá nehezéket, mert egyrészt lusta voltam hozzá, másrészt sajnáltam volna, a nehezéknek használt babot vagy lencsét utána kidobni, hiszen nekem anélkül sem púposodott fel még sosem a tészta)

Ha nincs kedvem, akkor egyszerűen megrakom a tésztát a brokkolirózsákkal, ráöntöm a tojásos keveréket, és meleg sütőben (180-190 fokon) kb. 25-35 perc alatt készre sütöm.
A formából tálra borítom, és melegen vagy langyosan kínálom.

2009. november 9., hétfő

Ördögi kör


Már megint az ördögi kör. Szóval gyűlnek, gyűlnek a ruhák, mert vagyok olyan hülye, hogy nem szeretem a kemény törülközőket, a gyűrött ruhákat, a gyerekre meg amúgy sem adnám fel kivasalatlanul, hisz az is fertőtlenít. Így marad a feketeleves. Már csak egy nagy levegő kell, és egy jó film, úgy elviselhetőbb, s akkor nekiállok. Persze csak ha Zalán hagyja. Mert ebben anyja fia. Ha vasalok, ugyanúgy ordít, mint én tettem kiskoromban, ha Anyukám vasalt. Szerinte, nem értettem miért állt ott, ahelyett, hogy velem lett volna.

2009. november 3., kedd

Időkapszula


Mint minden más gyerek, Zalán is egyszerűen csak sír a fáradtságtól. Mit sír, üvölt szegénykém. Olykor nem csak szimplán felveszem és sétálok vele, hanem az ölembe veszem, magammal szembe "ültetem", mert feküdni már nem szeret. S ilyenkor engedek a csábításnak, és elhessegetem a gerincére vonatkozó intéseket és egyszerűen csak élvezem ahogyan hozzám bújik.
A fejecskéjét a mellemre hajtja és elcsendesedik. Majd egyszer csak elalszik. Gondolom, megnyugtatja a szívverésem. Engem meg a közelsége. S próbálom a szívembe, lelkembe zárni az elvehetetlen perceket.
Kellene már egy illatokat, érzelmeket őrző idő kapszula.

Közért


Na igen, egy magam korabeli (és idősebb) tősgyökeres pestinek az élelmiszerüzlet mindig is közért marad, még akkor is ha már nem a fővárosban lakik (és új lakóhelyén megmosolyogják a szóhasználatért). Jót mosolyogtam Stahl Juditon, amikor a róla elnevezett magazinjában az Italpolc rovatban olvastam tőle, hogy az Omnia Intstant Freere dried beszerezhető a Közértekben 1196Ft/100 g áron. Valóban, a közért, nem csak nekem közért.

Kíváncsi voltam minek a rövidítése, így hát rákerestem a gugliban, ahol persze temérdek választ is találtam rá: Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.

2009. október 19., hétfő

Bolognai-milánói?

Mindenkinek vannak dilijei, nekem a fent említett tészták, amiket ritkán szeretek másoknál enni. Nem akarok senkit se megsérteni, de a bolognai és milánói szósz elég sokaknak egy főleg paradicsomos alapon, húsos-fűszeres masszát jelent, amibe tesznek sonkát, esetleg gombát is. Sőt van ahol kukoricát is. Ami nem baj, csak ne nevezzék azt se bolognainak, se milánóinak. Hiszen a paprikás csirkében sincsen pl. tök, vagy paszternák.
Pedig míg a bolognaiban nem is a paradicsom, sokkal inkább a sárgarépa, a zeller és a kihagyhatatalan máj dominál, némi vagy annál több vörösborral, addig a milánóiban nincs is darált hús, hanem sonka, gomba és persze a paradicsom...na meg a fűszerek adják a hangsúlyt.

Így hát csak ott eszem, ahol biztosan tudom, hogyan készítik, plusz nem porból készül.



Spagetti bolognese

40 dkg darált marhahús
15 dkg csirkemáj
25 deka paradicsom
1 nagy fej hagyma
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 közepes zellergumó
20 dkg bacon
5 dkg vaj
1/2 l erőleves
2 dl vörösbor
1 ek. tejszín
parmezán
só, bors
szerecsendió
50 dkg spagetti


A hagymát felaprítom, a sárgarépát, fehérrépát, zellergumót durvára reszelem. A paradicsomot felkockázom. (Nem szeretek a héjával szórakozni, a konzerv paradicsomért meg nem vagyok oda)
A májat apróra vágom, a szalonnát felkockázom. Felolvasztom a vaj felét, a szalonnát kissé lepirítom benne, és hozzáadom a hagymát, tovább pirítom, majd beleteszem a zöldségeket is. A legalacsonyabb fokozaton párolom, úgy hogy ha elforrja a saját levét, akkor egy kis húslével mindig felöntöm.
Hozzáadom a maradék vajat, majd az előre ledarált marhahúst. Egy villával jól szétnyomkodom, és pirítani kezdem, beleteszem a csirkemájat is, az egészet addig kevergetem, míg kérget nem kap.
Ekkor felöntöm a húslével, tovább párolom. Amikor már erősen nyeldesek a finom illatoktól, akkor aláöntöm a vörösbort, és a paradicsomot is. Fűszerezem sóval, borssal és szerecsendióval.
Egyszer felforralom, és lefedve egy-másfél órát párolom. Egy leheletnyi tejszínt is rakok bele, ha szükséges utána fűszerezem.
A kifőtt tésztára pakolom a szószt, gazdagon megszórom parmezánnal és mindig friss, natúr zöldsalátával kínálom.

2009. október 9., péntek

Aktív/Inaktív

Bármennyire is másképpen gondoltam, be kell látnom, a kismamaság és a karrier sikeres egyeztetése, csak az előbbi rovására mehet. Legalábbis most, az én esetemben, rendszeres segítség nélkül. Állnak a megírandók az anyamban, vagy a jegyzettömbömben, de tovább csak csigalassúsággal jutnak. Ha írok, akkor lelkiismeret-furdalásom van, mert fut a lakás, ha takarítok, akkor fáj a szívem az írás után, amire csak azokban a röpke egy-két félórában jutna idő, amikor Zalán alszik.

De mindez nem jelenti azt, hogy nem lennék aktív. Kikérem magamnak, hogy félresöpör(ne) a társadalom (ha hagynám), csak mert éppen GYÁS-on vagyok. Évek óta töltöm ki az egyik legnagyobb internetes kutató cég felméréseit különböző témákban, de most "nem engedte".
A kérdőív elején jóhiszeműen bejelöltem "új státuszomat", ami után nem a megszokott kérdések jöttek, hanem megköszönték a semennyi segítségemet.

A kismama státusz egyébként egy helyen áll a tanulókkal és a nyugdíjasokkal, kiknek véleménye egyáltalán nem érdekli a piackutatókat. Kéretlenül mondom tehát, a nagy okos marketingeseknek, jó lenne újra átgondolniuk ezt. Hiszen egy nyugdíjas, egy tanuló és egy kismama is olvashat újságot, vezetethet autót, tarthat háziállatot, utazhat belföldre, külföldre, járhat étterembe, beülhet egy moziba, vásárolhat márkás termékeket.

2009. október 2., péntek

Fény pöttyök


Leszögezem a fiam, egy angyal. Ahhoz képest amit másoktól hallok, vagy másoknál látok, valóban az. Legalábbis a maga négy hónapos korával, a 60 centijével és az 5160 grammjával az. Persze, majd beszámolok erről pár hónap múlva is, amikor kúszik-mászik, pakol, és megy, és újra megint csak pakol, hogy akkor hogyan látom, hallom és érzem ezt.

De most valóban az. Gondoltam, kiköltöztettem magammal a konyhában, hogy lássam őt, és ő is engem, mert ha nem lát egy idő után megijed, és sírni kezd. De most nem akart a konyhában lenni, inkább úgy gondolta, kettesben hagy engem a vöröslencsével, hadd főzzem meg egyedül levesnek, így addig nyűglődött, míg inkább letettem a játszószőnyegére, ahol békésen játszott egy ideig, a kezében maradt konyharuhával, majd a lelógó hőlégballonnal, és végül a kis kezeivel mindaddig míg el nem aludt.

Remélem, mire felébred, a kedvenc, és eredetét tekintve ismeretlen helyről érkező fény pöttyök még mindig a szoba falát ékesítik majd, mert azokat, nagyon szereti nézegetni. Már el-, és visszahúztuk a függönyt, le és fel a redőnyt, tükröződő tárgyakat mozgattunk ide és oda, de még nem jöttünk rá, honnan jön, mi okozza.

2009. október 1., csütörtök

Zöld fűszerek

Na jó, kezdem beismerni, hogy ez az anyaság bármilyen gyönyörű, valóban olyan befelé fordulós. Egyre jobban vágyom ki a kertbe, a zöldbe, a levegőre. Tudom, hogy Zalánnak is jobb volna.

Biztosan nem is először írom le, hogy mindig álmodozom egy nagy kertről, benne mindenféle zöldséggel és gyümölccsel, árnyékot adó nagy fákkal és egy kis fűszerkertről. A társasházi kétszobásba a dísznövényeken kívül túl sok lehetőségem nincsen kertészkedni, így be kell érnem egy-egy cserepes zöldfűszerrel a helyi hyper-, és szupermarketből. Amik csak addig élnek, míg van rajtuk felhasználható zöld, mert az átültetésük még sosem bizonyult sikeresnek. Így hát mindig igyekszem egyben, maximum kettőben felhasználni, a maradékot meg egyenesen lefagyasztani, mindaddig, míg egyszer nem lesz saját kertem. Éljen a pozitív hozzáállás!

Legutóbbi szerzeményem a kakukkfű, amiből sajtos tészta készült:




Kakukkfüves sajtos tészta

250 gramm farfalle (pillangótészta)
15 dkg főtt, füstölt császárszalonna
200 g natúr sajtkrém
1 csomag újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 maroknyi kakukkfű
só, bors
olívaolaj

A tészta főzővizét felraktam főni, majd az újhagymát felkarikáztam, a császárszalonnáról eltávolítottam a bőrkét és csíkokra szeleteltem, a fokhagymát apróra vágtam. Az olívaolajon megfutattam az újhagymát, hozzáadtam a császárszalonnát, majd amikor kicsit megpirultak beledobtam a fokhagymát is. Közben a forrásban lévő vízbe beleöntöttem a tésztát. Egy-két gyors keverés után belekerült a hagymás-császárszalonnás-fokhagymás keverékbe a sajtkrém is, s az egészet fűszereztem sóval, borssal, és a zsenge hajtások kivételével a leveleire szedett kakukkfűvel. Kicsit fellazítottam a tészta főzővizével, úgy 2-3 evőkanálnyival, egyet rottyantottam rajta és már kevertem is a kifőtt, leszűrt tésztához. Natúr vegyes salátával tálaltam.

2009. szeptember 30., szerda

Zalán "olvas"


Védőnéninkkel ma reggel arra lettünk figyelmesek, hogy Zalánt tökéletesen leköti a tápszeres doboz böngészése, amit azért vittem be a nappaliba, hogy megmutassam milyen tápszert kap Macifül az anyatej mellett, ha abból nincs elég. S Macifül addig helyezkedett a kanapén, míg meg nem kaparintotta azt, majd aprólékosan tanulmányozni kezdte a dobozon felsorolt összetételt. Hiába a gyerekek a szüleiktől tanulnak. "Túlzás nélkül" mondom, az én fiam.

2009. szeptember 29., kedd

Légzésfigyelő


Zalán nyűgös. Nem kicsit. A fogára gyanakodunk. Ökle a szájában van egyfolytában, és tiszta nyál. Sír, sír és sír. Semmi nem vigasztalja. Ha végre elalszik sem jelent semmit. Jó ideje az ölünkben kell maradnia ahhoz, hogy azonnali ébredés nélkül le tudjuk fektetni. S ha már eljutottunk idáig is résen kell maradnunk. A légzésfigyelőt egészen addig nem szabad bekapcsolni, míg nem halljuk, hogy egyenletesen és mélyen szuszog, mert a bekapcsolást követő ellenőrző síp hangra tuti, hogy felébred.

2009. szeptember 27., vasárnap

Kató nagymamám almáspitéje

Isten ments, hogy vérig sértsem a nagymamámat, de hát hat gyerek mellett megtanult spórolni, ami valljuk be, meglátszik a főztjén. De sütni viszont szeret és tud is. Abszolút kedvencem az almás pitéje, ami másoknak lehet, hogy túl "egyszerű" , és nem is túl "magas" nekem viszont a legszebb és a legfinomabb.


szta:
Kb. 40-50 dkg liszt (inkább 50 dkg)
1 margarin (25 dkg)
1 ek cukor
1 kk szódabikarbóna vagy sütőpor
1 kis doboz , azaz 2 dl tejföl
1 tojás
1 csipet só

Töltelék:
1 kg alma
kb. 2 ek. fahéjas porcukor
pár csepp citrom leve

Tetejére: 1 tojás és kb. 10 dkg darált dió (jómagam a mandulát is el tudom képzelni), ha nincs akkor prézli, nagyi mesélte, a szegények így szokták.

Először is le kell szögeznem, hogy a hozzávalók mennyisége ízlés illetve meglátás szerint változtathatóak. Kilencven éves nagyim ugyanis, a recept elmondása közben, többször módosította mind magukat az összetevőket, mind azok mennyiségét. A citromlét pl. egy alkalommal említette, míg legközelebb már nem, sőt egyenesen hozzáfűzte, hogy szerinte felesleges.

A hideg hozzávalókból a nagyi intésére gyors mozdulatokkal tésztát gyúrtam. Könnyű, de nem ragadós masszát kaptam, amit fél órára hűtőbe tettem. Ez alatt az idő alatt az almákat megmostam, megpucoltam, és lereszeltem a nagyobb lyukú reszelőn. Pár csepp citromlével meglocsoltam, édesítettem a fahéjas porcukorral. A sütőt előmelegítettem kb. 180 fokra. A tésztát két részre osztottam, majd mind a két adag tésztát kb. fél centi vastagságú téglalap formára nyújtottam. (Ehhez szilikonlapot használtam, ami 30x30 cm-es) Az alsó lapot megszórtam mandulával, amire eloszlattam az almapürét, majd rásimítottam a másik tészta lapot. Megkentem egy felvert tojással a tetejét, és villával megszurkáltam. Kb. 30 perc alatt készre sült. Porcukorral megszórtam a tetejét.

2009. szeptember 25., péntek

"Most született"

"Most született" Zalán baba, immáron tegnap betöltötte földi élete negyedik hónapját! Napról-napra produkál újakat, nem győzöm írni a naptáramba...az a piszkozat, de hogy mikor lesz átírva a szép kis babanaplójába, félek, sosem.

Én rontottam el, hogy magam akartam írni egy szép füzetbe, és nem akartam készen vásárolható babanaplót (pedig fel is ajánlották ajándékba). Csakhogy annyi minden nehezítette ügybuzgóságomat, hogy jól lemaradtam vele. Például itt-ott nem tetszett a saját kézírásom, vagy felcseréltem időrendben az ultrahang képeket, így téphettem ki a lapokat (még jó, hogy nem az eredetit ragasztottam a könyvbe) és kezdhettem elölről az egészet.

Most nem tudom eldönteni, ragaszkodjak a sajáthoz, és vegyek egy új füzetet, esetleg egy nagyobb fotóalbumot, amihez rögtön a képeket is tehetem, esetleg elégedjek meg azzal a kicsi fotóalbummal, amit kaptam és kezdjem el végre abba írni, hogy s mint. Vagy mondjak le arról, hogy egyedi legyen, a saját szájízem szerint és vásároljak inkább egy gyárit?

2009. szeptember 23., szerda

"Valódi" paradicsomleves


Mindig túlzásnak véltem, amikor egy újdonsült anyuka azt állította, mióta gyermeke született sokkal jobban odafigyel arra, mit is eszik. S most lássanak csodát, én sem viselkedek másképpen. Ugyan nem rohanok bio piacra, egyrészt, mert itt nincs is (csak bio bolt, nem olyan széles friss termék választékkal) másrészt, mert most különösen drága nekünk.

Ám a hagyományos piacon mindig igyekszem azoktól a néniktől és bácsiktól vásárolni, akiknek portékáján látszik, azok nincsenek se érés előtt leszedve, se felesleges anyagokkal permetezve, kivéve amire szükség van. Így vásárolok kis szemű paradicsomokat, olyanokat amelyek nem teljesen szabályos alakúak, és az is lehet, hogy be van hasadva az oldaluk, nem mű sárga színű, szintén kisebb paprikákat, göcsörtös uborkákat. S amiből csak lehetett, és a két és fél fiókos mélyhűtő el is bírt, le is fagyasztottam.

Így főzött az Anyukám majd minden hétvégén nekünk lecsót, én meg valódi paradicsom levest. Valódi, mert nem sűrítményből, konzervből vagy léből, és mert nem felturbózott zöldségből készült.

70-80 dkg paradicsom
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 ek olíva olaj
1 kk cukor
1 dl 20 %-os tejszín
1 csipet erős chilli
só, bors
a tetejére pecorino sajt

A paradicsomokat megmostam, felcikkeztem, de nem húztam le a héját. Lehet, hogy ettől a profik felszisszenek, de úgy vagyok vele, hogy minek bíbelődjek, az is zöldséghez, akarom mondani a gyümölcshöz tartozik, a bot mixer amúgy is széttöri, és hát abban is lehet némi vitamin. A kockára vágott hagymát olajon megdinsztelem, majd rádobtam a paradicsomokat, kicsit együtt pároltam, majd felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte. Megszórtam cukorral, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön összefőztem. Ezután összetörtem bot mixerrel, besűrítettem a tejszínnel és megbolondítottam egy nagyon kicsi erős chillivel. Tálaláskor ráreszeltem jó sok pecorino-t, ami könnyen elolvadt benne.

2009. szeptember 6., vasárnap

Szilvás gombóc


Papa mondta a minap, amit én a fejembe veszek az úgy lesz. A szilvás gombócnál bejött, remélem az életem komolyabb mozzanataimban sem leszek sikertelenebb! A frankfurti leves után megálmodtam a lila belsejű tészta gömböket, és egy nappal a sikertelen próbálkozás után csak összehoztam. Érdemes volt!
3 közepes méretű enyhén sós vízben főtt, áttört helyett, lereszelt burgonyát, 10 dkg vajjal, 1 tojással és kb. 30 dkg rétesliszttel összegyúrtam, kinyújtottam, 5x5 cm-es kockákra vágtam, egy-egy kimagozott szilvát nyomtam a közepeikbe, megszórtam fahéjas őrölt kandírozott cukorral, vizes kézzel gombócokká gyúrtam, forrásba lévő vízben megfőztem. Majd eltúlzott mennyiségű zsemlemorzsát kicsi olajban megpirítottam, megforgattam benne a gombócokat, és azon íziben a tévé előtt, a leves után megettük.

2009. augusztus 30., vasárnap

Tészta


Be kellett látnom, merészség volt a részemről három hónaposom mellett neki állni a szilvásgombóc készítésnek. Már a szakaszos krumpli főzésénél le kellett volna, hogy essen a két fillér, erre nem lesz elég egybefüggő időm. A burgonyát rendesen, azaz mint máskor, nagy lángon kezdtem el főzni, majd mikor Zalánhusi megint többszöri bealvással volt csak hajlandó tejcizni, biztos, ami biztos, mérsékeltem a főzési hőfokot. Úgy, hatosról egyesre...szóval már akkor tudnom kellett volna, hogy hiába az időben megfőtt, megpucolt és lereszelt krumpli, hiába a többi alapanyag gyors hozzáadása, ha a további feldolgozásig órák telnek el. Abból csak katasztrófa lehet.

2009. augusztus 29., szombat

Első strand


Amikor Mazsola még csak a pocakomban volt folyton két eseményről álmodoztam. Szerettem volna a születése után megpuszilni a nóziját, de amikor odadugták az orrom alá a mindössze 1860 grammos becsomagolt csöppséget, komolyan mondom nem mertem a saját gyermekemet megcsókolni azzal, hogy nagyon kicsi, tán nem kellene még. Na meg alig bírtam betelni vele, s mire átfutott az agyamon, hogy de hát szeretném, már el is vitték a PIC-re. Azóta viszont, hogy hazahoztuk állandóan az orrára nyomom a puszikat, amit Zalánmanó szemlesütve tűr az anyjának, és az apjának is, naponta akár százszor.

A másik vágyam volt, hogy a fiam kis tappancsát a Balatonba lógassam. Ez utóbbit a munkáltatóm egy tollvonással módosította, amikor a fejesek úgy döntöttek mégsem jár nekem a kollektív szerződésben aláírt üdülési csekk. No komment. A nyaralás így ki is merült nálunk abban, hogy időnként kifeküdtünk a tatai Öreg-tó partjára. S hogy az álom teljesüljön belelógattam a kismaszatot a vízbe, aki ugyan egy pillanatra kifejezte nemtetszését, a végén mégis csak élvezte velem együtt a pillanatot.

2009. augusztus 24., hétfő

"Szmötyi"


Abszolút nyári kedvenc, nálunk csak áfonyás "szmötyi" névre hallgat, tiszteséges nevén smoothies, de akár hívhatjuk póriasan turmixnak is. Nem csak hűsít, hanem természetes úton energizál is, ami szoptatós anyukakánál nem egy hátrány.


Smoothies

2 dl sovány natúr joghurt
2 dl sovány tej
10-12 dkg áfonya
1 nem túl érett banán
1 tk porcukor
pár csepp lime

Elkészítés előtt minden alapanyagot alaposan lehűtök a hütőben. Mixerpohárban összetöröm a banánt és az áfonyát, hozzáadom a joghurtot, tovább turmixolom, édesítem a porcukorral, majd felhigítom a tejjel, végül egy pár csepp lime-al még elkeverem. Ha nem volt időm hűteni az alapanyagokat, akkor poharanként 3-3 db összetört jégkockával hűsítem. Finom málnával, földi eperrel, szederrel is.

2009. augusztus 1., szombat

Rendetlenség

49 négyzetméteren egy három fős család aligha tud úgy élni, hogy ne lenne állandóan egyfajta rendetlenség a lakásban. Ha csak körbe nem veszik magukat szekrénysorokkal, ami viszont meg nem a mi műfajunk.

Zalán ugyan még csak most múlt két hónapos, mégis egy teljes komódot, egy konyhaszekrény polcot és még két polcnyi helyet foglalnak el a holmijai az egyik gadrób szekrényünkben. Az egyéb kosarakról, az ágya alatti ruhatartó dobozról, és a falipolcról nem is beszélve.

Állandóan azon töröm a fejem, hogyan tudnám még jobban beosztani a maradék talpalatnyi helyet, az IKEA féle köbméterben való gondolkodáson már rég túl vagyok. Amit csak lehet már lehordtunk a pincébe, vagy szanáltuk, de így is alig férünk el. Az állandó ide-oda pakolás, és elsüllyesztés meg már az agyamra megy. Pedig anélkül meg nincsen rend.

2009. július 23., csütörtök

Koala mamusz


Sosem voltam híve annak, hogy a márkák határozzák meg az életemet. A fiamat sem szeretném erre nevelni, de tény, hogy Zalán egy világfi. Már "járt" Svédországban, igaz, még csak a hasamban. Viszont a svéd rokonait le sem tagadhatja! Szereti az olaszul énekelt operát, s amúgy a babakocsija is olasz. S ha már a márkáknál tartunk, a gardróbjában valódi nemzetközi kavalkád van: farmersapi és napozó Svédországból, cipő Amerikából, body a franciáktól. S most egy pandás papucs is érkezett egyenesen a Kenguruk országából. Maci egy pólót, én egy konyharuhát kaptam.
Az ajándékozó, egy barátunk, aki azért utazott a Föld másik felére, hogy valóra váltsa álmát: szörfözni Ausztráliában! Bízom benne, a fiam is olyan eltökélt fiatalember lesz majd, mint Robi! Aki nevetve, csak annyit fűzött az ajándékhoz, hogy ha majd a sok marha szülő felvág az oviban, hogy az ő gyerekének nike, meg adidas és akármilyen sportcipője van, mi csak rámutatunk majd a koalás mamuszra!
Ennél szerintük sokkal fontosabb, hogy a gyerek minél több nyelvet értsen és beszéljen, ezért hallgat Zalán (a nagypapája tanácsára is) a magyar mellett, angol könnyű zenét és svéd mesét napi rendszerességgel. S bízunk benne, hogy ettől még nem keveri majd össze a hamutartó és a melltartó szavakat három évesen.

2009. július 22., szerda

Áfonyás muffin lime-al



Svédországból - a rokonaimon túl- a blåbär, egy az egyben fordítva, kék bogyó, vagyis az áfonya hiányzik még nagyon. A kissé fanyar, mégis édes gyümölcs, nem csak nagyon ízletes, hanem sokféleképpen fel is dolgozható. Egyetlen egy hibája, hogy itthon ritkán elérhető, és akkor is eléggé drága. Így nem is kell gumikesztyűs óvintézkedésbe fognunk a feldolgozásakor, mert kis mennyiségben még le lehet könnyen mosni a kezünkre és a szánkra ragadt kékes-fekete foltokat.

Áfonyás muffin lime-al (12 darabhoz)

3 dl liszt
2 tk. sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tsk őrölt kardemum
1 dl cukor
1 dl tej
5 dkg olvasztott margarin
1 dl joghurt
2 tojás
kb. 10 dkg áfonya
1 lime


A lisztet, a sütőporral, a kétféle cukorral és a fűszerrel összekevertem egy tálba. Egy másikban ugyanezt tettem a tejjel, a margarinnal, a joghurttal, a tojásokkal és a lime kifacsart levével. Majd ahogy ez a muffin tésztánál szokás a száraz és nedves alapanyagokat vegyítettem egymással. Mindezt a muffin formákba kanalaztam, és mindegyik tetejére szórtam 6-6 szem áfonyát. Mielőtt betettem a 200 C fokra izzított sütőbe, még letakartam a kis sütiket. Így kb. harminc perc alatt készre sütöttem.

Illat és szag


Eme két fogalom közötti különbség nagyon sok embernek gondot okoz. Kicsit hasonlóan ahhoz, hogy az örömet szerezzük, a bánatot viszont okozzuk. Az illat finom, az orrnak kellemes, míg a vele ellentétben álló szag minden olyat jelöl, ami büdös és rossz érzést kelt bennünk.
Azaz, Zalánnak finom baba illata és nem szaga van. Nekem meg jó modorom, hogy nem javítok ki mindenkit, aki rosszul fogalmaz, pedig nagyon bánt.

2009. július 19., vasárnap

Ez itt a reklám helye


Heti rendszerességgel keresik fel ilyen-olyan társaságok, cégek, honlapok blogomat azzal, linkeljem be őket kedvenceim közé, vagy éppen írjak nekik is ezt-azt az oldalukra. Az egyik "versenyző" azzal nyert nálam, hogy megnevetett kedvességével. A belinkelendő oldalon borteszteket találunk, amit a fotó alapján egy jól összeszokott baráti társaság űz hobbi szinten. Ami igazán mosolyt csalt az arcomra, az a kép róluk, ami az oldalukon is megtalálható:


2009. július 15., szerda

Idő


Hányadikát írunk és milyen nap van ma? Csak azért tudom, mert minden szoptatáskor jegyezzük hánykor és mennyit evett a kis Csomag, és hogy aznap mennyinek méri a mérleg. Amúgy nem nagyon tudnám. Összefolynak a hétköznapok a hétvégékkel. Csak a hivatalos elintézni valók emlékeztetnek időnként arra, hogy rend a lelke mindennek.

A port is le kellene törölni, meg jó lenne válaszolni a levelekre, visszahívni a barátokat, mutatkozni a megszokott fórumokon, s mind e közben, a mosni és vasalnivaló kifogyhatatlannak tűnik. Mert mire valamibe belekezde(né)k már szólít is a kis Csomag.

Zalán amúgy túllépte a bűvös három kilót, a védőnénik sorra dicsérnek a kitartó szoptatásért. "Még nem anya"-ként naívan azt hittem, hogy ha egyszer beindul, akkor majd dől a tej. De tévedtem. Ez is olyan, mint a házasság, folyton tenni kell érte, hogy a minősége megmaradjon. Sőt a tej esetében, a mennyiségért is megy a küzdés. Mert ahogy gyarapodik a kis drága, annál többet és annál mohóban követel.

2009. július 7., kedd

Babakocsis előnyök


Állandó riport téma, hogy az emberek nem udvariasak a kismamákkal. A nem túl nagy pocakommal is rácáfolhattam erre, és most babakocsisan sem csalódtam. Tény, hogy a gyalogos utak állapota szörnyű, és hogy sok helyen nem megoldott az átkelés a kereszteződésekben, de ez más tészta. Viszont igenis vannak előzékeny emberek. Tegnap a bankban a biztonsági őr ugrott, hogy kinyissa előttünk az ajtót, a zöldségesnél az éppen árut rendezgető eladó "kikapott" a sorból:
- Lesz más is a kukoricán kívül?
- Egy kiló barackot vennénk még.
S ezzel a slunggal már ki is szolgált úgy, hogy nem zavarta meg az éppen fizető vásárlót és a kollégáját sem. Velem meg csak csökkent a sor. S szerencsére azok sem méltatlankodtak, akik még előttem álltak.



Ugyan Zalán ezalatt édesdeden aludt a kocsijában, még is örültem, hogy nem kell ott állnom.
Ugyanis -ahogy ezt a többi anyuka már tudja, a leendők meg sejtik- ha az a fránya kocsi nem ringatja a babypopeszt, akkor automatikusan beindul(hat) a "sziréna". S igaz nem tartottam ettől, még is csak jobb a békesség!

Amúgy Zalán alapjában véve egy igen nyugodt kisbaba, egyetlen egy ok azért mégis csak van, amiért annyira, de annyira kétségbeesetten el tud kezdeni sírni, hogy nyomban összeszalad a fél utca. Ez a korgó gyomor.
S akkor, ott és azonnal kell a cici. Nincs kecmec, Apa hagyjon békén ne pelenkázzon, méricskéljen, Anya ne vizzel vacakoljon (előtte és utána fél-fél liter víz az adagom, egyébként nyomban kiszáradok). Szóval, jobb komolyan venni a Zalán-sírást, ha ép füllel és szívvel meg akarjuk úszni. Mert amúgy marcangolja a lüktetőnket rendesen.

2009. július 5., vasárnap

Égszakadás, földindulás


Az imént óriási cseppekben kezdett esni az eső. Éppen rápillantottam az édesdeden alvó Zalánra. Végig futott az agyamon, ez most nem fog menni, nincs itt Mamili, hogy vigyázzon rá, és Maci is éppen teniszezni ment, amikor a cseppekből végeláthatatlan csíkok nem lettek. Mielőtt még csalódott lettem volna, hogy a nyári bőrigázásunk ezúton elmarad, az égből ömlő tengernyi víz már eláztatta a hálószobánkat, az ablaktól mérve egy méter szélességben.

A mese vége: A telhetetlen méhecskét a kisfia ébresztette fel. Megijedt a mennydörgéstől.
A mese tanulsága: Ha Zalán fél a zivatari hangoktól, akkor Anyának mellette van a helye.
Anya vágya: Zalán akkora legyen, hogy együtt ázhassanak Anyával. De már a közös tócsábalépés is mulatságos lesz. Persze szigorúan csak nyáron, ha meleg van, és csak gumicsizmában. Mármint Zalánnak. Anyának papucsban.

A nyár íze: Provence-i tökrakottas


Így utólag már nem is értem, miért estem kétségbe azon, hogy nem tudtam milyen nyári ízekre vágyódhatnék. Tán a gyermekágy, tán a piacra járás elvonási tünetei, esetleg a hőguta okozta a hisztit. Végtére mindegy is így már, hogy a végeredménye igen jól sikerült.

A kiinduló pont egy töltött tökre hallgató finom, de tök unalmas (végre egyszer találó ez a nem túl helyesnek mondható jelző) étel volt, amit tovább variáltam. A zöldség már egy hete állt a konyhában, azzal hozattam haza, hogy főzeléket készítek belőle, persze csak szigorúan kapor nélkül.

Tudom, itt meg kell állnom egy percre, mert a kedves blog olvasó esetleg kitér a hitéből. Magyarázat: kapor allergia. Nem, nem arról van szó, hogy kifogást kerestem a nem szeretem ételre, mert ez így nem igaz. Hanem arról, hogy ez a fűszer kisebb mennyiségben kiütést, nagyobb mértékben fulladást okoz(hat) nálam. Amúgy elárulom, az ecet éppúgy kihozza a tök ízét, mint a kapor. És minden más receptben petrezselymet használok helyette.

Visszatérve a töltött tökre, nem csak a kapor maradt ki belőle, hanem a tölteléknek szánt hús massza, a mindenkori fasírt fűszerezés helyett provence-i zöldeket kapott, és csontlé helyett tejszínnel lett turbózva.


1 helyes, közepes nagyságú tök
25 dkg darált pulykahús
1 tojás
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szikkadt zsemle
fél ek. provence fűszerkeverék (rozmaring, bazsalikom, oregánó, kakukkfű és levendulavirág)
2 dl 20 %-os tejszín
vaj
olívaolaj

bors
1 dl tej


A tököt megpucoltam, karikára vágtam, sóztam borsoztam és lefektettem egy kivajazott jénai aljára. A kockára vágott hagymát olívaolajon megpirítottam, majd összekevertem a darált hússal, a tojással, a tejben megáztatott zsemle masszával, a zúzott fokhagymával, majd megszórtam a provence-i fűszerkeverékkel és jól megsóztam. Az így ízesített húsmasszát elkentem a tökön, a tetejére kanalaztam a tejszínt, majd megsütöttem.
Igazi nyári íze volt: könnyű és egyszerű.

2009. július 4., szombat

Vadkörtézni mentem: Süsü


Két hónap kórház után bevallom, nem nagyon vagyok képben, fogalmam sincsen mi történt, történik a nagy világban, de még szűk hazánkban sem. Az első hetekben még nálam volt a kiadó laptopja, töltöttem is az újság honlapjára fel a cikkeket, nézegettem is a hírportálokat, de igazán semmi nem fogott meg. Akkor még nagyon Zalán (illetve születéséig Mazsola) érkezésére koncentráltam. Születése óta meg már ő jelenti nekem a világ közepét.


Még azzal sem vagyok tisztában, hogy milyen idény zöldség-gyümölcs van most a piacon, hogy miből érdemes főzni, egyáltalán milyen nyári ételek vannak. Így hát tanácstalanul nézek Mamilira (Édesanyám) amikor kérdezi: mit is főzzön nekünk.


Volt már töltött karalábé illetve paprika, és lecsó. Ma főztünk kukoricát is. A gyümölcsök közül asztalunkon szerepelt már az eper, a cseresznye, a meggy, a málna, az őszibarack. Ja, és a biokörte. Amit mi csak "vadkörtének hívunk. Ezt a "Köröszték", azaz Zalán keresztszülei hozták nekünk. De mindebből még alig készült valamilyen desszert vagy sütemény.

2009. július 3., péntek

Eső

A meleg nyári zivatarban elázni maga a szabadság. Most, hogy Anyukám nálunk volt, tudván, hogy Zalán jó kezekben van, lementünk Macival a zuhogó esőbe. Az utca közepén sétáltunk kéz a kézben, mosolyogtunk a szomszédokon, akik az ablakból figyelték az ömlő esőt, és bennünket. Még a meleg pocsolyákba is belerobogtunk. Pár percre boldogok voltunk.

2009. július 2., csütörtök

Nyuszi


Az Anyukáknak óriási fejtörést okoz, vajon hogyan lesz tökéletesebb gyermeke cumival vagy anélkül. Ott van a nyugtató hatása az idegrendszerre, a fogak épsége és a bacik kérdése első körben. Bevallom, ezen nem nagyon rágódtam. Vettem, hogy legyen, és bevittem a kórházba, amikor szóltak a nővérek kipróbálhatnánk. A mindenki által legjobb első cuminak ajánlott márka és típus Zalánt nem nagyon érdekelte. Annál inkább az a fajta, ami repi ajándékként került hozzánk, és nem terveztem használatba venni, mindaddig, míg a meglévő nem esett le a földre, amit persze gondos Anyaként utaztattam a sterilizálóba. Így került elő, az azóta abszolút kedvenc Nyuszi névre hallgató darab. Zalán ezzel nyugtatja, akarom mondani "nyuszizza" magát álomba. Cuclizza, mint nyuszi az orrát. Órákig vagyok képes nézni, ahogy mozgatja.

2009. június 28., vasárnap

Szülői nyelv


Pisi, kaki, cici, szopi, cumi és társai szavakra épül mindennapjaink szókincse. Jókat mosolygunk azon, hogy párbeszédünk nagyjából arra épül mennyi tejcit fogyasztott Zalán, van-e kaki a pelusában, és hogy hová tettük a kedvenc cumiját. Hiába, kommunikációs (vissza) fejlődés a kora szülői státusz. Na, de mi ezen nem bánkódunk ám!

2009. június 26., péntek

Kerek világ


A végtelennek tűnő szoptatások alatt a kisfiamat figyelve, másra sem jut időm, mint elmélázni, gondolkodni. Magunkon. Tény: minden házasságot előbb vagy utóbb, tán nem is egyszer, utolér a nagy próba tétel. Aki ezt tagadja, az hazudik, vagy azon szerencsések közé tartozik, akik igen kevesen vannak. Az is lehet, hogy ők csak boldognak hiszik magukat. Tán naivak. Fene tudja.

Egy biztos, amikor egy kis lélek pont a válság közepén érkezik, az mindenképpen egy olyan fordulatot hoz a pár életébe, amely elvehetetlen, és legfőképpen pótolhatatlan. Se egy új érzelem, se egy másik személy léte nem helyettesítheti azt, amit egy gyermek betölt egy pár életében. Nem csak a közösen szerzett, és átélt öröm, hanem mindaz a nehézség, amellyel egy kis újszülött, csecsemő jár. Bár azt tartják, egy kisded nem mentheti meg a szülei házasságát, de tán még az is lehet, hogy mi mentjük meg magunk, és Zalán miatt. Tán úgy, hogy észre sem vesszük.

2009. június 17., szerda

Örömgombóc


Na, most lehet, hogy megtévesztem azon olvasóimat, akik gasztronómia vonatkozása miatt olvassák blogomat, mert most nem egy ízletes tésztára, hanem Zalánra gondolok. A mi kis fiúnk, egy örömgombóc, akire, ha rápillantunk nyomban kívül reked a világ minden bújával-bajával. Nincsenek törtető és bunkó munkatársak, be nem fizetett számlák, rosszindulatú szakdolgozati konzulensek, idióta rokonok. Csak Ő. Nézzük őt, és erőt merítünk belőle a mindennapokhoz. S rájövünk, őt azt sem érdekli, hogy még nincs takarója, kiságya, hogy teljesen mindegy milyen pelenka kerül rá, hogy meg lesz-e tisztítva vagy sem az ablak mire hazahozhatjuk őt a kórházból hogy csak Anya dilije, hogy a konyhát is ki kell takarítani az utolsó csészéig, és hogy Apa államvizsgája sokkal fontosabb, mint hogy kicseréljük-e időben az ajándékba kapott babakocsit vagy sem. Minden lényegtelen, kivéve, hogy a pocija akkor és ott amikor jelez azonnal tömve legyen a spéci 2009-es Anya Tejcivel. És hogy Anya és Apa még ott álljanak az inkubátora mellett míg ő álomba nem merül. Mert minden csak velünk biztonságos neki.

2009. június 11., csütörtök

Téli zöldborsós virsli - nyáron

Most már aztán tényleg itt van, a gyorsan, egyszerűen, finomat- Stahl, illetve a pár perc alatt vacsora a la Nigella, és még sorolhatnám televíziós szakácsok és szakácsnők jelmondatának időszaka. Hiszen, enni kell, viszont idő kevés marad a főzésre, még akkor is, ha éppen ez az egyik kedvenc fáradtság-, és stressz űző foglalatosságom. Bár ez valamivel macerásabb étel, Maci kívánságára elkészítettem. Közben sterilizálta a mikró a tejfejőt, és a laktoherb tea meg tette a hatását, mert közben-közben kortyolgattam. Mert amúgy meg elfelejtem inni.

Amit meg érdemes tudni a kajáról, gyermekkorom első kedvenc gasztro próbálkozásainak egyike, amit egy kicsiknek szóló szakácskönyvből vettem. A recept úgy változott, ahogy fejlődtem, vagy ahogy emlékeztem a receptre, ugyanis a szakácskönyvemnek menetközben lába kélt. Ma is síratom.





S hogyan készül a téli kaja, nyáron? Íme:
Jó nagy fej hagymát olajon megdinsztelünk, rádobunk 4-5 szál karikára vágott virslit kicsit együtt pirítjuk, megszórjuk fél teáskanál pirospaprikával, só, bors, 2 gerezd zúzott fokhagyma, hozzáöntünk fél csomag friss vagy mélyhűtött zöldborsót, aláöntünk egy kis vizet, fedő alatt pároljuk. Közben kisütünk egy nagyobb adag krumplit, amit megsózva hozzáadunk a virslis zöldborsóhoz, de előtte még borssal, sóval utána ízesíthetünk.

Én savanyúsággal eszem, Maci ketchuppel. Szoktam hozzá egy öntetet is készíteni: ugyanannyi ketchup és mustár, bele sok-sok feketebors.

2009. június 6., szombat

Gyermekágy


Éjjel fél egy elmúlt, amikor áttolt a szülésznő a szülő szobából a kórterembe. Egész éjjel szinte semmit se aludtam, mert újra és újra átéltem Zalán születését. Egyszerűen nem bírtam betelni az élménnyel. Reggel hamar felkeltem, bár fájtam mindenhol. Elsőként pár lépést tettem az ablakig, emlékszem egy óra múlva már a zuhany alatt álltam, és bár megszédültem hajmosás közben, mégis kellett a tisztaság. Hisz Anya lettem. Délelőtt az ügyeletes szülésznő az ágyam alatt fekvő sporttáskámat pakoltatta ki velem, mondván, rend legyen a nagy vizitre. Ötödik megkezdett kórházi hét után volt rendesen cuccom. Azóta sincs megállás, a gyermekágy meghittségét csak a könyvekből ismerem. Bár "csak" négyszer járok be szoptatni egy nap, és az elsőre bevisz, és az utolsóról hazahoz Maci, így is hatszor teszem meg naponta a 20 perces utat. Otthon csak szinte fejni van időm, és enni vagy némit molyolni. Valóban holtfáradt vagyok. Édesen, de nagyon.

2009. június 4., csütörtök

Zalán


Egy hét és öt nap telt el azóta, hogy a Csoda megérkezett közénk. Május 24-én 21:55 perckor emelte fel a szülésznő Zalánt, hogy megmutassa nekünk. 1860 grammal és 43 cm-el örvendeztett meg bennünket. Csúcsfej kisfiúnk azóta aranyozza be az életünket. A vártnál egy hónappal korábban, a 35-ik héten született. Adott nekünk még egy kis "szabadságot" , míg a kórház koraszülött osztályán vigyáznak rá, addig mi még kicsit "kettesben lehetünk". Napközben három óránként járok be hozzá szoptatni, és esténként igyekszünk felkészülni arra, hogy három-négy hét múlva "a tökéletes kis babasarkába" hazahozzuk.

Hihetetlen, de szülök lettünk!


2009. május 8., péntek

Kórház

Egy Anyukának amit elsőként meg kell tanulnia a gyermekéért, az a saját vágyainak háttérbe szorítása. Hiszen már a kis jövevény az első. Lassan két hete vagyok kórházban, mert kis Mazsolám túl kicsinek bizonyult egymást követő két ultrahangon, és a doktor nénik és bácsik úgy tartották biztonságosabbnak, ha a fejlődését nap mint nap figyelemmel kísérhetik. Bár már az első hétvégére hazaengedtek eltávozásra, s tudom, hogy a kisfiam egészsége miatt így a legjobb, mégis nehezen viselem a tudatott, hogy születéséig bent kell maradnom. Ami jó esetben még hét-nyolc hét minimum.

Nap mint nap újabb és újabb betegek érkeznek mellém, hihetetlen emberi sorsokat ismerek meg. Például a 32 éves Anyuka, amit pont ma hozza programozott császármetszéssel világra farfekvéses gyermekét. Mint kiderült, párjával ugyan már évek óta együtt vannak, csak a baba érkezésére költöztek össze, és külön hálószobában alszanak, mert az Apuka jelölt nem bírja Anyuka horkolását, a baba meg úgyis Anyuka mellett lesz majd. Aki ezt a külön hálószoba megoldást nem is bánja, mert önmaga bevallása szerint úgyis "magának való".

Aztán itt van az a 42 éves nő, aki már lemondott arról, hogy gyermeke legyen, s bármennyire nem szeretnék senkit se elítélni, mégis csak elkeserítőnek tartom, hogy miután elfolyt a magzatvize még elszívott két száll cigarettát, mielőtt még befáradt volna a szülőszobára. S most "csodálkozik azon" hogy alig pár napos gyermekének tüdőgyulladása van, s még egy bő héttel a szülés után sem mehetnek haza. Szomorú.

Érdekes az a házaspár is, ahol a harmadik megjelenése után, és két év különélést követően, a próbáljuk meg "újrakezdeni" -ből érkezik a késői gyermek. Drukkolok nekik, hogy sikerüljön rendbe jönniük és boldog családként élniük!

Pár nap alatt megtanultam, egy kismamának sem szabad elkeserednie, ha úgy érzi, körülötte nem tökéletes és happy minden. S azt, hogy csak akkor nézhetünk szemlesütés nélkül önmagunkkal szembe a tükörben, ha valóban elmondhatjuk, mi mindent megtettünk azért, hogy magzatunk egészséges legyen.

2009. április 24., péntek

Dinnye


Gyakran kérdezik meg tőlem, kívánós vagyok? Ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy alapjában véve nem, tulajdonképpen nem is értem azokat a kismamákat, akik kibírhatatlan kívánóságukról számolnak be. Még a terhességem elején, a 12. hét környékén, amikor örültem, ha bármi bennem maradt, amikor megláttam a CBA-ban a ruszlit, amit viszont világ életemben utáltam. Egy kis üveggel "azonnal vennem is kellett", amit aztán egy ültő helyemben meg is ettem, majd' a teljes üveggel. Három napig olyan rosszul voltam tőle, hogy elmondani sem tudom.

Azóta egyszer láttam meg a házi cseresznye befőttet, az egyik anyai nagynénémnél, amit felbontattam. És van még valami, ami után meg csak vágyódom, vágyódom....a dinnye. Tegnap láttam meg a Vas utcai zöldségesnél. Mézédes 650 Ft. A paradicsom 990 Ft volt ugyanott. De végül is nem vettem a dinnyéből. Viszont lefényképeztem.

2009. április 20., hétfő

Lábacska

A kisfiammal állandó kontaktusban vagyunk egymással. Az első perctől fejjel lefelé helyezkedik el a pocakomban, s ahogy egyre nagyobb, úgy egyre feljebb kerülnek a kis lábai. Az egyiket vagy tán mindkettőt felváltva a jobb oldalon szereti elhelyezni a bordám alatt közvetlenül. Folyamatosan nyújtózkodik, rugdos odabent, olykor olyan erővel, hogy egy pillanatra levegőt sem kapok. Így viszont szinte egész nap ott a kezem, és simogatom, amire ő válaszképpen újabbakat rúg. Látni is lehet ilyenkor, ahogy kidudorodik a hasam. Apukájával ilyenkor olvadtan mosolygunk egymásra, és felváltva tapizzuk, hogy milyen kemény is a pocak, ott ahol a lábacskája van.

2009. április 19., vasárnap

Fagyi és séta


Lehetőség szerint minden nap sétálok és fagyizok. Így a harmincadik héten már folyamatosan ég a gyomrom, és a hideg fagylalt tűnik a legjobb megoldásnak rá. Se a B6 vitamin, se a magneB6, se a homeopáthiás szerek, se a gyömbér, se a kóla, se a sima buborékos-citromos ásványvíz nem segít, maximum csak kicsit enyhíti az állandó nyomás érzetet.
A legjobb a fagyit a sétával összekötni. Az Öreg-tónál nem csak sétálni szoktunk, hanem pihenni is. A kék kockás pokrócon elfeküdve igazi élmény olvasni, tanulni. Még akkor is, ha néha el-elbújik a napocska a felhők mögé, mint ahogy ma is tette.

2009. április 7., kedd

Karalábés csirkeraguleves

Itt a tavasz, pocakomban Mazsola, és folyamatosan friss ízekre vágyom. A narancs mellett, mert abból továbbra is be tudnék termelni akár napi fél kilót is, ha tehetném, reggelire inkább elhagyom a felvágottat, de a paradicsom, a retek, és a kígyóuborka elengedhetetlen. Paprikából még mindig a kaliforniai változat kerül hamarabb a kosárba, de hát a hagyományos tv féle dupla annyiba kerül. Az ebédnél is igyekszem kerülni a "téli recepteket", vagy legalább uborkasalátával tálalni az olyan nehézkes, de olcsó fogásokat mint a paprikás krumpli és társai.

Ám ehhez a leveshez, túl sok drága dolog nem szükségeltetik, így bátran ajánlom! Hiába, egy kismamának muszáj megtanulnia spórolni, a kis Vacakja kényelméért. Ha nem érti kedves olvasóm miről beszélek, bátran nézzen körül egy baba üzletben!



4 csirkeszárny
3 kisebb karalábé
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1-2 evőkanál olaj
1 púpozott evőkanál liszt
1 csokor petrezselyem
só, bors

A csirkeszárnyakat 1/2 liter vízzel felöntöm és felteszem főzni. Az eredeti recept azt javasolja, hogy forraljuk fel, ekkor sózzuk és borsozzuk, majd negyed óráig főzzük csendesen. Nem tudom miért, de nem bírom a látványát a vízben úszkáló húsnak, ezért én rögtön beleteszem a felaprított zöldségeket is, ahogy felforrt a víz, de persze csak azután, hogy lekanalaztam a tetejéről a keletkezett habot. Tehát sózom, borsozom is, és így puhára főzöm a húst és a zöldségeket is. Ha ezzel megvagyok, világos rántást készítek az olajból és a lisztből a petrezselyemmel fűszerezve. Ezzel sűrítem be a levest. Friss, tavaszi íze van. Ha franciásra szerezném venni a figurát, akkor a rántásnál olaj helyett vajat használok. Nem margarint, hanem vajat.

2009. április 4., szombat

Szuper melegszendvics a la Papa

Ezt a szendvicset még a Papa készítette nekünk három éve Stockholmban. Pofon egyszerű, nekem még sem jutott volna magamtól az eszembe. Hideg téli estéken éppúgy jól esik forró teával, mint a meleg nyári éjszakában hütő hideg limonádéval. Házi ketcuppel a tetején vagy majonézzel abbahagyhatatlan.

2 személynek:
6 szelet kenyér
6 szelet sonka
12 szelet egyszerű sajt pl. trappista
2 nagy gomba
3 szem paradicsom
vaj

A kenyereket megvajazzuk, a gombát és a paradicsomot felszeleteljük. A vajas kenyerekre egy-egy szelet sonkát fektettünk, erre jön rá a gomba, majd a sajt szeletek, s a tetejére a paradicsom. Meg lehet szórni snidlinggel vagy bazsalikommal. 10-12 perc alatt készre sütjük.

2009. április 3., péntek

Babaholmi vásárlás

Úgy gondoltam, legalább a hatodik hónap végéig várok a baba holmi vásárlással. Tudom, hogy sokan nem bírnának eddig várni, ha másért nem azért, mert láttak valami kihagyhatatlan ajánlatot. Ám én annyira féltem, hogy inkább nem is nézelődtem.
Ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem jártam volna eddig baba boltban, vagy nem bújtam volna a netet, de nem úgy ahogy tegnap kezdtem el. Idáig nem tudatosan nézelődtem.
Talán mert idáig nem éreztem magamat felkészülve rá, nem éreztem úgy, hogy már nyugodt szívvel megtehetem. Nem mertem elsietni a dolgot! Idegesített is, hogy mindenki azt kérdezi, mi van már meg, mire van szükségünk? s miután meglepődtek, hogy még semmi, már jött a következő kérdés: mégis mikor vásárolunk már? De a héten beért az érzés, elérkezett az ideje a felkészülésnek!
Macival meg is beszéltük, hogy szombaton elmegyünk és közösen megvásároljuk az első babaholmit! :) És a húsvét után elkezdjük átrendezni a hálót, berendezni a baba sarkot! :) Szóval végre lefixálom a listát, hogy mik kellenek a Manónak.

2009. március 27., péntek

Űrlapok törlése

Minden ember életében van olyan, amikor egy-egy pillanatot, órát, napot, hetet, de akár hosszú hónapokat szíve szerint kitörölne nem csak a saját, hanem mások emlékezetéből is. Meg nem történté nyilvánítaná. Ha lehetséges lenne, persze egyetlen egy gomb megnyomásával. Egyik percről a másikra.
De vajon, valóban megtisztulnánk attól, hogy a velünk történt rosszat, negatívat örökre eltüntetnénk?
A Feng shui állítja, csak a tiszta, rendezett közegben áramlik megfelelően a chi, a pozitív energia. Ezért kell inkább szembenézni a problémával.
Kétségtelen, hogy az egyik legnehezebb, hogy megtanuljunk minden ilyenből pozitívan kikerülni, tanulni, és bármilyen furcsa táplálkozni, erőt meríteni ahhoz, hogy többé ne fordulhasson elő velünk, ami.
Szerencsére azért vannak olyan dolgok, amiket könnyedén kitörölhetünk, a nélkül, hogy komolyan beavatkoznánk a világ rendjébe. Egy nem működő telefonszámot a mobilunkból, egy kevésbé szükséges hozzávalót a receptből.
Legutóbb a számítógépemen tettem rendet. Végre megszüntettem, hogy minden egyes információt felhasználónevet, e-mail címeket, beírásokat egy-egy állandóan használt oldalon megjelenítsen. Elfelejtettem vele olyan személyeket, akikre gondolni sem szeretnék a jövőben. Már csak az agyamat kell megtanítanom arra, hogy csak a szépre és a jóra emlékezzen.

2009. március 19., csütörtök

Póker

Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy állandó társaság akivel összejárunk társasjátékozni, kártyázni, jókat zabálni, a fiúk meccset nézni, a lányok dumcsizni. Most, hogy Mazsola hamarosan megszületik meg is találtuk. Szerdánként találkozunk, mindig másnál. Rajtam kívül persze mindenki borozgat, névnapokat és születésnapokat ülünk meg és pókerezünk.
Na nem azért, mert ez most divat. Hanem mert szórakoztató. Persze szigorúan csak zsetonban játszunk.
Furcsa, de elméláztam azon, hogy erről is le kell mondanom majd egy időre. Persze édes lemondás, na de még mennyi mindenről kell egy anyának lemondani? Vajon gondolnak erre az apák, amikor kikövetelik maguknak a heti, két heti egy pasi napot? Válasz: nem. Talán csak az elején.
Persze, éri őket megtorlás, mert a kis trónörökös akkor mosolyog először, emeli fel a kis buksiját, fordul át a másik oldalára, ül fel, teszi meg az első lépést, és ejti ki az első szavát, amikor nincsenek ott. Vagy éppen akkor, amikor az anyukák végre eljutnak a fürdőszobába, vagy egy fodrászhoz.
Legyen bárhogy is, már alig várom!

2009. március 14., szombat

Szomszédok


Ha nem pénz kérdése lenne, akkor pocak ide vagy oda, még ma elkezdenék csomagolni. Csak el innen. Hat év alatt a második hangos szomszédot fogjuk ki. Az első albérlő bűne a fülsiketítően hallgatott tüm-tüm zene volt, amivel egyik lakó ízlését sem nyerte el hosszútávon. A sorozatos, megfelelő szerveknél tett panaszáradat következtében egy idő után el is tűnt a színről.
Ám nem lett csend ezután sem. Beköltözött ugyanoda egy új szomszéd, aki viszont ordibál. Nem egyszerű eset, szerencsétlennek alapban is repedtfazék hangja van, amit nem tud és nem is akar megfelelő hangszinten használni. Ijesztő. Normál hangon hallgatott rádió, tévé mellett is simán átszűrődik. Nem csak idegesítő, valóban rémisztő is. Három-négy hónapom van lekezelni valahogy, mert mellette nem fog tudni aludni Mazsola az holtziher. Nem beszélve arról, hogy most már olyan belső feszültséget érzek amikor meghallom, hogy simán kupán tudnám vágni valamivel, ha nem tudnám, hogy „rendes emberért is ennyit kapnék”.
Ja, pechünkre, ő lakás tulajdonos, így fogalmam nincsen mit is tehetek ellene.