Égszakadás, földindulás

Az imént óriási cseppekben kezdett esni az eső. Éppen rápillantottam az édesdeden alvó Zalánra. Végig futott az agyamon, ez most nem fog menni, nincs itt Mamili, hogy vigyázzon rá, és Maci is éppen teniszezni ment, amikor a cseppekből végeláthatatlan csíkok nem lettek. Mielőtt még csalódott lettem volna, hogy a nyári bőrigázásunk ezúton elmarad, az égből ömlő tengernyi víz már eláztatta a hálószobánkat, az ablaktól mérve egy méter szélességben.

A mese vége: A telhetetlen méhecskét a kisfia ébresztette fel. Megijedt a mennydörgéstől.
A mese tanulsága: Ha Zalán fél a zivatari hangoktól, akkor Anyának mellette van a helye.
Anya vágya: Zalán akkora legyen, hogy együtt ázhassanak Anyával. De már a közös tócsábalépés is mulatságos lesz. Persze szigorúan csak nyáron, ha meleg van, és csak gumicsizmában. Mármint Zalánnak. Anyának papucsban.