2009. március 27., péntek

Űrlapok törlése

Minden ember életében van olyan, amikor egy-egy pillanatot, órát, napot, hetet, de akár hosszú hónapokat szíve szerint kitörölne nem csak a saját, hanem mások emlékezetéből is. Meg nem történté nyilvánítaná. Ha lehetséges lenne, persze egyetlen egy gomb megnyomásával. Egyik percről a másikra.
De vajon, valóban megtisztulnánk attól, hogy a velünk történt rosszat, negatívat örökre eltüntetnénk?
A Feng shui állítja, csak a tiszta, rendezett közegben áramlik megfelelően a chi, a pozitív energia. Ezért kell inkább szembenézni a problémával.
Kétségtelen, hogy az egyik legnehezebb, hogy megtanuljunk minden ilyenből pozitívan kikerülni, tanulni, és bármilyen furcsa táplálkozni, erőt meríteni ahhoz, hogy többé ne fordulhasson elő velünk, ami.
Szerencsére azért vannak olyan dolgok, amiket könnyedén kitörölhetünk, a nélkül, hogy komolyan beavatkoznánk a világ rendjébe. Egy nem működő telefonszámot a mobilunkból, egy kevésbé szükséges hozzávalót a receptből.
Legutóbb a számítógépemen tettem rendet. Végre megszüntettem, hogy minden egyes információt felhasználónevet, e-mail címeket, beírásokat egy-egy állandóan használt oldalon megjelenítsen. Elfelejtettem vele olyan személyeket, akikre gondolni sem szeretnék a jövőben. Már csak az agyamat kell megtanítanom arra, hogy csak a szépre és a jóra emlékezzen.

2009. március 19., csütörtök

Póker

Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy állandó társaság akivel összejárunk társasjátékozni, kártyázni, jókat zabálni, a fiúk meccset nézni, a lányok dumcsizni. Most, hogy Mazsola hamarosan megszületik meg is találtuk. Szerdánként találkozunk, mindig másnál. Rajtam kívül persze mindenki borozgat, névnapokat és születésnapokat ülünk meg és pókerezünk.
Na nem azért, mert ez most divat. Hanem mert szórakoztató. Persze szigorúan csak zsetonban játszunk.
Furcsa, de elméláztam azon, hogy erről is le kell mondanom majd egy időre. Persze édes lemondás, na de még mennyi mindenről kell egy anyának lemondani? Vajon gondolnak erre az apák, amikor kikövetelik maguknak a heti, két heti egy pasi napot? Válasz: nem. Talán csak az elején.
Persze, éri őket megtorlás, mert a kis trónörökös akkor mosolyog először, emeli fel a kis buksiját, fordul át a másik oldalára, ül fel, teszi meg az első lépést, és ejti ki az első szavát, amikor nincsenek ott. Vagy éppen akkor, amikor az anyukák végre eljutnak a fürdőszobába, vagy egy fodrászhoz.
Legyen bárhogy is, már alig várom!

2009. március 14., szombat

Szomszédok


Ha nem pénz kérdése lenne, akkor pocak ide vagy oda, még ma elkezdenék csomagolni. Csak el innen. Hat év alatt a második hangos szomszédot fogjuk ki. Az első albérlő bűne a fülsiketítően hallgatott tüm-tüm zene volt, amivel egyik lakó ízlését sem nyerte el hosszútávon. A sorozatos, megfelelő szerveknél tett panaszáradat következtében egy idő után el is tűnt a színről.
Ám nem lett csend ezután sem. Beköltözött ugyanoda egy új szomszéd, aki viszont ordibál. Nem egyszerű eset, szerencsétlennek alapban is repedtfazék hangja van, amit nem tud és nem is akar megfelelő hangszinten használni. Ijesztő. Normál hangon hallgatott rádió, tévé mellett is simán átszűrődik. Nem csak idegesítő, valóban rémisztő is. Három-négy hónapom van lekezelni valahogy, mert mellette nem fog tudni aludni Mazsola az holtziher. Nem beszélve arról, hogy most már olyan belső feszültséget érzek amikor meghallom, hogy simán kupán tudnám vágni valamivel, ha nem tudnám, hogy „rendes emberért is ennyit kapnék”.
Ja, pechünkre, ő lakás tulajdonos, így fogalmam nincsen mit is tehetek ellene.

2009. március 13., péntek

Blog a blogban



Nem vagyok egy könnyű eset, mint ahogy anyai nagymamám sem az. Szerintem, tőle örököltem a kibírhatatlan állhatatosságomat. Naponta küzdök meg azzal, hogy ne akarjam másokra erőltetni a véleményemet, és befogjam a számat. Ám ha vele harcolok, ott kő kövön nem marad. Ha nem muszáj nem is megyek bele vele semmilyen vitába. Mert hiába szeretem, és tisztelem a korát, tény két dudás egy csárdában nehezen maradhat meg együtt villámok nélkül. Ám míg én még fiatal vagyok ahhoz, hogy rossz tulajdonságomat felismerjem és több-kevesebb sikerrel tegyek ellene valamit, addig még sem kívánhatom meg tőle, hogy megváltozzon. Kilencven éves lett a minap.

A születésnapi ebéd kellős közepén feltette nekem a költői kérdést, írok-e könyvet a terhességemről? A határozott nemleges válaszomat hosszú percekig tartó vitában folytattuk. Mert mindent szabadott volna válaszolnom, csak ezt nem.

Egyrészt jóval érzékenyebb vagyok most. Másrészt nehezen dolgozom fel, hogy vele a másállapotomról beszéljek. Miután ő öt gyermeket hozott a világra, és természetesen az eltelt évek megszépítették emlékeit, minden egyes találkozásunkkor, legalább tízszer hallgatom végig egy óra alatt, milyen szép a magyar nyelv, mert úgy fejezi ki, másállapot, azaz a terhesség nem betegség.

Most mit mondjak neki erre, hiszen én érzem hogyan is vagyok? Már a terhességem elején nehezen tudtam egyetérteni ebben vele két hányás között... S ahogy haladok előre, egyre jobban érzem úgy, bizony a másállapotra nem véletlenül használjuk a terhesség kifejezést is. De a béke kedvéért ezt inkább fel sem merem hozni neki.

A másik amiért próbálnám kerülni a témát, az az, hogy ha harminckét évig nem beszélt velem a szexről, dédunokáját várva miért lett ez téma? Komolyan mondom, döbbenetemben köpni-nyelni nem tudtam, amikor előkerült a téma, a fogamzás és szülés kapcsán.

Az ünnepi ebéden ez utóbbi szerencsére nem került fel a listára, mégis zengett a ház, mert ellenkezni mertem vele, én ugyan nem akarok könyvet írni a baba várásról. Jöttek az "
érvei: de hát újságíró vagy, neked kutyakötelességed! És ha húsz év múlva kérdőre von a fiad miért nem tetted, mit mondasz neki? Soha ne mondd, hogy soha!....

A tény, hogy blogot írok a kismamaságomról sem hatotta meg, szerinte ez kevés. Észérvem, hogy húsz év múlva lehet, hogy már ezért is kérdőre von majd a fiam, miért írtam le az ő érkezését, sem győzte meg a nagymamám. Tehetetlen dühömben nem tudtam mást tenni, felálltam az ünnepi asztaltól és a konyhában sírtam magamat nyugodtra. Mégis csak a születésnapja volt.

2009. március 12., csütörtök

Citromos kalács


Újabban reggelire házi joghurttal müzlit eszünk vagy magam sütötte süteményt tejeskávéval, kakaóval esetleg tejjel. Legutóbb citromos kalács került az asztalunkra. Mióta Mazsola a pocakomban van szívesen eszem fagylaltban vagy süteményben a citromot. Sőt tésztában is. A nagyon citromos teáról és a limonádéról nem is beszélve.
16 ek. liszt
9 ek. kukorica keményítő
1/2 csomag sütőpor
1 citrom
12 dkg cukor
12 dkg vaj
fél vanília
2 tojás
20 dkg porcukor
A lisztet, a kukoricakeményítőt és a sütőport összekevertem, hozzáreszeltem a citrom héját és belecsavartam a gyümölcs levét, amiből két evőkanálnyit megspóroltam a mázhoz. Hozzáadtam a cukrot, a felolvasztott vajat, a kikapart vaníliát és a tojásokat. A jól elkevert tésztát beleöntöttem egy kivajazott, kilisztezett formába és 180 fokra előmelegített sütőben bő fél óra alatt készre sütöttem. A kihűlt sütemény tetejét bevontam a félretett citromlevéből és porcukorból készített mázzal.

2009. március 6., péntek

Barátság tündérek, tündéri barátok


A kedves meglepetést Latsiától kaptam. Tovább küldöm Lachynak, Fűszeres Eszternek, Myreillenek, Annának és Melissának.


"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

2009. március 3., kedd

Recept a szívnek

Vöröslencseleves kakukkfűvel és fetával
(Röd linssoppa med timjan och feta)


Ez a recept is a már sokszor emlegetett Alla Hjärtans Recept című svéd gyógyszertári könyvből van. Amiben az ételek mellett életmód receptek is vannak az egészséges szívért.
Sűrű laktató leves, szinte már főzelék állagú.

1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 mk. olaj
4 dl vöröslencse
1-1,5 l víz
2 zöldséges leveskocka
2 babérlevél
1 tsk száraz kakukkfű
só és feketebors
10 dkg feta
néhány ág friss kakukkfű

A vöröshagymát kockára vágjuk, a sárgarépát felszeleteljük, a fokhagymát felaprítjuk. Olajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a répát és a fokhagymát kicsit átfuttatjuk az olajon, majd hozzáadjuk a leöblített lencsét. Felöntjük a vízzel, beledobjuk a zöldségleves kockát, és felforraljuk. Ha hab keletkezik leszedjük. Fűszerezzük a szárított kakukkfűvel és babérlevéllel, és még 15 percig gyenge lángon főzzük, míg be nem sűrűsödik. Kevergetni kell, hogy ne égjen le.
Mikor a lencse puha, és a leves besűrűsödött ízesítjük sóval és borssal.
Tálaláskor fetát morzsolunk rá, és friss kakukkfüvet morzsolunk rá.
Kenyeret kínálunk mellé.