Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy állandó társaság akivel összejárunk társasjátékozni, kártyázni, jókat zabálni, a fiúk meccset nézni, a lányok dumcsizni. Most, hogy Mazsola hamarosan megszületik meg is találtuk. Szerdánként találkozunk, mindig másnál. Rajtam kívül persze mindenki borozgat, névnapokat és születésnapokat ülünk meg és pókerezünk.
Na nem azért, mert ez most divat. Hanem mert szórakoztató. Persze szigorúan csak zsetonban játszunk.
Furcsa, de elméláztam azon, hogy erről is le kell mondanom majd egy időre. Persze édes lemondás, na de még mennyi mindenről kell egy anyának lemondani? Vajon gondolnak erre az apák, amikor kikövetelik maguknak a heti, két heti egy pasi napot? Válasz: nem. Talán csak az elején.
Persze, éri őket megtorlás, mert a kis trónörökös akkor mosolyog először, emeli fel a kis buksiját, fordul át a másik oldalára, ül fel, teszi meg az első lépést, és ejti ki az első szavát, amikor nincsenek ott. Vagy éppen akkor, amikor az anyukák végre eljutnak a fürdőszobába, vagy egy fodrászhoz.
Legyen bárhogy is, már alig várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése