2008. december 31., szerda

Szilveszter



Eltelt a karácsony. Az első két nap nagyon szépre sikeredett, az utolsót beárnyékolta a családi veszekedés. S mára Maci is rájött, hogy nagyon nem szépen viselkedett, a bocsánatkérés mégsem elég. Vannak helyzetek, amikor különösen oda kellene figyelni egymásra. A love storyban mondja Jenny Olivernek: a szeretet azt jelenti, hogy ne kelljen sohasem bocsánatot kérni a másiktól.


Viszont volt egy nagyon kedves meglepetés szenteste. Talán négy óra felé, amikor már sötét volt, kopogtak az ajtón. Gondoltam, az egyik szomszédnak fogyott el valami nagyon fontos alkatrész a családi vacsorához. Kinyitottam az ajtót, ám sehol senki nem volt. Már éppen csuktam volna le, amikor valamiért lenéztem a küszöbre. Egy ajándék csomag csücsült rajta. Félhangosan kérdeztem, de hát ki tette ide, amikor Mariann és Gergő, kedves barátaink, kuncogva bukkantak fel a lépcsőn fél emelettel feljebb....


Holnap új év, új nap, s mi utazunk Stockholmba. Azt mondják, amit csinálsz első nap, azt csinálod egész évben...na nem hiném, hogy egész évben utaznék, kizárt....bár nagyon szeretek jönni-menni. De az év első fele a pihenésről szól majd, és a felkészülésről.


Boldog új évet kívánok!

2008. december 20., szombat

Epres karácsony


Nagyon szeretem az ünnepekben, hogy a szereteim mindig becsempésznek valami "epreset" az ajándékok közé. Születésnapomra a munkatársnőimtől kaptam egy epres láncot, ami pont illik ahhoz ez epres fülbevalóhoz, amit a harmincadik születésnapomra küldtek a testvéremék.

Most Sziszotól kaptam kis figyelmességet, mint pl. az epres orbit rágó és az ötven százalékos epres milka csokoládé.

A legjobb az egészben, hogy megunhatatlan, és sosem kapok két ugyanolyat :)


2008. december 19., péntek

Sütemények, beigli

Annyira irigylem azokat, akiknek volt erejük és idejük arra, hogy már az adventi vasárnapokra külön-külön sütöttek süteményt, netalántán többfélét is. S már dobozokban gyűlnek otthon a finomságok karácsonyra.

Bár hétvégén is a vizsgákra kell készülnöm, azért belefér némi szorgoskodás. A bejgli kimaradhatatlan, a pozsonyi patkóval együtt. Ami nem is nagy kunszt, hiszen tulajdonképpen egy a tésztája, és a tölteléke is. Azt hiszem Macikonyha receptje szimpatikus nekem.

Meglepetésképpen felbontom a marcipánt, amit még tavaly vettem Stockholmban, hogy néhány semmla-t és apró golyókat készítsek belőle. Előbbit már egy éve ígérem a kollégáimnak, s ennél ötletesebb (évvégi) búcsú ajándékot nem tudok kitalálni.

2008. december 8., hétfő

Karácsonyra készülve

Sosem voltam híve annak, hogy előre megbeszéljük mi legyen a karácsonyi ajándék. Még a lista írást úgy-ahogy elfogadom, na de azt is inkább menetközben, nem három héttel az ünnep előtt. Nekem ez túlságosan is hideg. Sokkal jobban szeretem kitalálni a másik igényét, vágyát. Persze ez nehéz, ha kilométerekre vagyunk egymástól. Mégis betette a kaput, hogy az anyósom szó szerint megmondta, na akkor mit is kér. S azt várta tőlünk, írjunk mi is listát. Ebből az lett, hogy mondtuk egy-egy dolgot. Csakhogy ezért teljesen felesleges odatenni a fa alá, mint ahogy becsomagolni is, mert hogy meglepetés az nulla. Korábban sem volt másképpen, de minden évben reménykedem, hogy most másképpen lesz.
A szerencse az, hogy Maci még sosem kérdezett rá konkrétan, mint ahogy én sem arra, mi is legyen az ajándék.