2011. december 26., hétfő

Piskótakorong narancsmártással


Egyszerű, gyors, és ami nem hátulütő, könnyű karácsonyi desszert. A szaggatásból visszamaradt tésztát a reggeli kakaóhoz is kínálhatjuk. 
A tészta:
18 dkg finomliszt
18 dkg nádcukor
6 tojás
9 dkg vaj
1 csipet só
A narancskrém:
2 dl hideg tejszín
1 csomag habfixáló
2 dl hideg tejföl
10 dkg nádcukor
1 narancs reszelt héja és leve
fél citrom leve
Díszítésnek: 2 narancs szeletekre vágva
Piskótakorong narancsmártással


A piskótához a vajat megolvasztottam. Míg hűlt, a tojásokat a cukorral jó sokáig verve habosra kevertem. A sóval elkevertem a lisztet, amit kanalanként a cukros tojáshabhoz adagoltam. a legvégén a kihűlt vajat kevertem hozzá. Egy sütőpapírral kibélelt, 20x30-as téglalap alakú jénaiban egyenletesen eloszlatva 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöttem. A csaknem kihűlt tésztalapból pogácsaszaggatóval különböző méretű köröket szaggattam.
A krémhez a tejszínt felvertem a cukorral és a habfixálóval. Óvatosan hozzákeverten a citromlét, a narancshéját és levét, majd az egészet fellazítottam a tejföllel, s tálalásig hűtőben tartottam. Kínáláskor -étvágytól függően- egy-két korongot tányérra tettem, nyakon öntöttem a krémmel, és narancskarikákkal díszítettem. 

Aszalt sárgabarackkal és gesztenyével tekert csirkemell


Karácsonyi menü

Hernádi tárkonyos csirkeraguleves
Aszalt sárgabarackkal és gesztenyével tekert csirkemell
Mandulás bundában rántott harcsa és csirkemell
Tejszínnel kevert krumplipüré és majonézes saláták
Piskótakorong narancsmártással

Boldog karácsonyt kívánok!

Aszalt sárgabarackkal és gesztenyével tekert csirkemell

2011. december 21., szerda

Mustáros kelbimbó Actifryban sült krumplival

A karácsonyi menü fejben már összeállt, a friss hal-, és húsárun, illetve a gombán kívül minden beszerezve. A mézeskalács tészta két napja pihen a hűtőben, és egy túrós-sajtos rúd tészta is mellé ült ma, a holnapi szomszédos forralt-borozgatásra. Utána, remélem, nem leszek annyira pityókás, hogy a mézeskalács házikó is megállja a telkét. Az ajándékok 90 százalékban be vannak csomagolva. Az ünnep előtti nagytakarítás Flylady módra is egész jól alakul. Már csak a karácsony várat magára. 
S hogy addig se koplaljunk, viszont ne is terheljük túlságosan a gyomrot, íme egy könnyű recept:


Mustáros kelbimbó (Actifryban sült) krumplival
40 dkg kelbimbó
50 dkg krumpli
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 Actifry kanálnyi olívaolaj vagy kb. 3-4 ek. olaj 
1 ek. IKEA mustár 
só, bors


Ha nincs Actifry-unk, akkor sem kell elkeseredni. Ebben az esetben a burgonyát tepsiben süssük meg a felcikkezett hagymával együtt meglocsolva az olajjal, egy kis víz hozzáadásával. Akár csak úgy, mintha tepsis burgonyát készítenénk. Ha van gépünk, akkor a felkockázott burgonyát 2 Actifry mérő kanálnyi olajon süssük meg, a sütési idő felénél, amikor már kezd színe lenni a zöldségnek, adjuk hozzá a cikkekre vágott vöröshagymát is. Míg a gép forgatja a krumplit (vagy sül a sütőben) a kelbimbót a két összezúzott fokhagymagerezddel, és annyi vízzel sem, ami ellepné, fedő alatt, közepes lángon, pároljuk meg. Majdnem puhára. Mikor készen van a krumpli adjuk hozzá a leszűrt kelbimbót, keverjük hozzá óvatosan a mustárt, sózzuk és borsozzuk meg.
Nem kell az IKEA mustárhoz ragaszkodni, én szeretem az egyszerre édes és csípős ízét a kardemummal és fahéjjal. El tudom képzelni egy más jellegű, jóval minőségibb Clovis vagy Tamaris mustárral is. Pl. egy Tamaris fügés mustárral.

2011. november 21., hétfő

Három lisztes-almás-rozmaringos sütemény, ínyenceknek

 A hétvégén sütött, megunhatatlan barackos túrós rácsost Zalán ma reggel már hiába kereste. Így neki álltam fahéjas csigát sütni, de liszt már akkor hibádzott, amikor még csak a kimérésénél tartottam. Viszont, rám kacsintott egy tál frissen szedett rozmaring, amit tegnap arattam le az erkélyemen, mielőtt még megfagyott volna. Az osztásból-szorzásból, s a házi készletből, a következő sütemény született:


Három lisztes-almás-rozmaringos sütemény

20 dkg bio búzaliszt
10 dkg bio tönkölybúza liszt
15 dkg nio rizsliszt
5 dkg cukor
1 ek. vaníliáscukor
1/2 tasak instant élesztő
5 dkg vaj
2 dl tej
1 tojás


Töltelék: 
3 durvára reszelt alma
1 ek. citromlé, 
2 ek. fahéj
2 ág rozmaring
10 dkg vaj


A vajat és a cukrot a tejjel langyosra melegítettem. A háromféle lisztet az élesztőporral és a vaníliáscukorral egy nagy keverő tálban összekevertem. A tojást lazán felvertem. A liszthez hozzáadagoltam a cukros-vajas tejet úgy, hogy a késes robotgép már dolgozott, s közben a tojást is hozzáadagoltam. Az így elkészült tésztát lefedtem, és hagytam fél óra alatt felfutni.


Bekapcsoltam a sütőt 200 C fokra. Egy nem túl nagy tepsit kivajaztam, s a tészta felét elsimítottam benne. Erre rámorzsoltam a vajat, belesimítottam az almát, meglocsoltam a citromlével, megszórtam bőven fahéjjal, és az apróra vágott friss rozmaringgal. A tölteléket befedtem a maradék tésztával. Lefedtem, és mintegy fél óra alatt készre sütöttem. 


Még melegen, cukros tejföllel ettük. 


Friss rozmaring az erkélyről
Töltelékre még egy adag tészta
Készre sülve

2011. november 16., szerda

Fehérrépa-krémleves

Lassan az ősznek is már vége van, s nyakunkon a tél. A hidegről beérve a legmelengetőbb egy tál forró leves tud lenni. A fehérrépában az a legjobb, hogy sosem kapkodják el előlünk a polcokról, azon túl, hogy amúgy is pénztárcakímélő.                                                                     

4-5 szál kisebb vagy 2 nagyobb fehérrépa
2 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk. natúr vega mix ételízesítő (vagy egyéb más pl. vegeta)
só, bors, szerecsendió
1/2 liter víz
1 dl sűrű tejszín
1 ek. barna rizsliszt
1. tk. vaj és 1 tk. olívaolaj
fél csomag petrezselyem 
gruyére vagy más olvadós sajt
A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk, felkarikázzuk, a fokhagymát zúzzuk. A vaj és olaj keverékén átfuttatjuk őket, majd felöntjük a vízzel. A fűszerekkel izésítjük. Lassan puhára főzzük. Majd behabarjuk a lisztes tejszínnel. 
Mély tálkákba, a felkockázott pirítós kenyeret rakunk, jól megszórjuk reszelt sajttal, s erre merjük a levest, a tetejét friss petrezselyemmel hintjük.

2011. október 11., kedd

Almás zellerkrémleves majdnem Váncsától


Az eredeti recept Váncsa István újságírót dicséri. Korábban a zellerkrémlevest mindig krumplival készítettem, de most lapozgatva Ezeregy recept című könyvét, kipróbáltam almával. Szerencsére Zalánnak is bejött. Bár a kedvéért nem petrezselyemmel megszórt mandulára, hanem színes gyöngyökkel tálaltam.
1 ek vaj és 1 ek. olaj
Kisebb zellergumó
4 kicsi alma
1 ek. 22 százalékos tejszín
1 1/2 l szárnyas alaplé

Vajon (én vaj és olaj keverékén) két fej hagymát megdinsztelünk. Rádobunk egy fej kockázott a zöldjével együtt (már ha volt a zöldségnek, nekem most nem volt), és belereszelünk három-négy almát, ha nagyok akkor persze kevesebbet (a gyomrom miatt pucolt almával dolgoztam). Tíz percig lassú tűzön kevergetve pároljuk, majd só, bors jön és felöntjük másfél-két liter szárnyasaalpléval (ez nálam most bio szárnyashús-leves kockából készült) ) főzzük  harminc pecig, majd mixeljük és ízlés szerint tejszínnel még besűrítjük. Alá enyhén pirított mandula és finomra aprított petrezselyem dukál(na). 

2011. október 9., vasárnap

Kolbászos bundás kenyér


Nem tartozik éppen a gyomromat kímélő receptek közé, de nagy ritkán (több havonta egyszer) megengedem magamnak. Az ötlet nem saját kútfőből pattant ki, még tatabányai emlék. Semmi különös ördöngösség nincs benne, csak a kissé vastagabbra szelt fél karéjnyi kenyérbe lyukakat kell késsel szúrni, három-négy karika kolbászt belenyomkodni, majd a szokásos módon felvert tojásba forgatni és kisütni. S mindenképpen citromos fekete teával kínálni. 

2011. szeptember 21., szerda

Adalékanyag nélkül

Az egyik legfontosabb alapszabály a módosított étkezésemben hogy igyekszem adalékanyag- mentesebben étkezni. Amennyire csak lehet. Nem könnyű, és nem olcsó. Ugyanúgy figyelek erre a péksüteményeknél, kenyereknél, annál a kevés hús terméknél amit fogyasztunk, a tejtermékeknél és igen, a fűszereknél is. Lassan mindenre megtalálom a megfelelő gyártót, a megfelelő termékeket. Ezért sem könnyű és olcsó így étkezni, mert mindent máshol lehet és/vagy érdemes beszerezni.
A joghurtot például újra elkezdtem házilag készíteni, de pechemre Zalán elég rapszodikus evés ügyileg, így nem egyszer a wc-ben landolt a megromlott tejtermék. Így, inkább vásárolom  a készet a Cserpes Sajtműhelyből. Mint ahogy a túró rudit, a sajtokat és a sajtkrémeket is. Nem mondom, hogy időnként nem vásárolok mást, inkább Zalánnak, mert ő szereti az egyebeket is. Megszokta a bölcsiben, a nagyiknál, s hát erre korábban így nem figyeltem. De igyekszem őt is átállítani. 


A példának okáért miért teszem ezt, íme egy összehasonlítás, ami szerintem, önmagáért beszél. S nem csak így, ízre is. Aki már készített önmaga otthon joghurtot, a Cserpesnél ugyanazzal a kissé nyálkás, nyúlós állaggal találkozhat, mint a magunk készítettnél. Mert nincs benne sűrítőanyag sem. 


Íme a Cserpes erdei gyümölcsös joghurt összetétele: passztőrözött tej, erdei gyümölcs (8 %), cukor, joghurt kultúra


A Danone erdei gyümölcsízű, élőforrás joghurt összetétele: tej, erdei gyümölcsízű készítmény (6,5 %) /cukor, folyékony cukor, szeder 11,9%, eper 11,5 %, málna 5 %, eperpüré 4,5 %, stabilizátor (módosított kukoricakeményítő) szederpüré 3,6 %, áfonya 3,5 %, bodza-, fekete répa-, cékla-, hibiszkusz koncentrátum, savanyúságot szabályozók (citromsav, trinátrium-citrát), aroma/ cukor, víz, módosított kukoricakeményítő, sűrítő anyag (pektin), élő joghurtkultúra Gyümölcstartalom: 2,6 százalék

2011. szeptember 20., kedd

Reggeli csokoládétorta

Éppen postoltam volna, amikor egyszer csak elment az áram az egész környéken. Pedig mielőtt a gyerek felébred, szeretek egymagam kiülni az erkélyre, s csendben ébredezni, vagy álmodozni? Na, nem riasztók hangzavarában. Megszólalt az összes ahogy nem kaptak naftát. Az álmodozásból így egyértelműleg ébredezés lett, amire az eső is csak rásegített. Még jó, hogy derítőnek maradt még egy szelet csokitorta.  




Csokoládés torta


170 g vaj
11/2 bögre nádcukor
1 tk vaníliás nádcukor
3 tojás
2 bögre fehér finomliszt
1 bögre tönkölybúza liszt
másfél tk sütőpor
3 ek cukrozatlan kakaópor
másfél bögre tej

A tojásokat lágyan felvertem. A vajat a két féle cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojásokat is. Egy másik tálba elszitáltam a kétféle lisztet, hozzákevertem a sütőport és a kakóport. Óvatosan hozzáadagoltam a tojásos masszához. Az egészet kivajazott tortaformába öntöttem és 190 foko tűpróbáig sütöttem. (50-55 perc) Még tíz percig a formában hagytam állni, majd rácsra raktam. Míg hűlt elkészítettem rá a csokoládémázat:

1 tábla tejcsokoládé
80 gramm vaj
3 ek nádcukor
fél bögre tejföl

Gőz fölött megolvasztottam a hozzávalókat, majd rákentem a tortára. A tetejére fehér csokoládéforgácsot szórtam.

2011. szeptember 7., szerda

Pités este

Lassan haladnak a dolgok körülöttem, de azért vannak apró örömeim. Kiderült, hogy már nincs négy kemo kezelés hátra, annál jóval kevesebb. Hogy pontosan mennyire van még szükség, azt a legközelebbi végére kiszámítja a doktornő, lehet, hogy a következő lesz az utolsó, vagy már csak egy rövidebb követi. Most vagyok a pihenő időben, szeptember 26-án kell újra kezdenem a tablettaszedést.
A számítógépem hosszú ideig nem lehetett nálam, de újra birtokba vehettem, sosem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lehet, hogy a sajátomat használhassam.
A környezetemben született két kisbaba is. Mindketten különösen puha fészekbe érkeztek. Kristóf baba különösen fontos nekem, mert eljövetelét megjósolhattam a kisbabámmal, aki sajnos két hónapja nem születhetett meg közénk. Ezen egy kicsit többet rágódtam mostanában. De az onkológus néni bíztat, két-három év múlva vállalhatok még gyermeket.
Ma sütöttem egy nagyi féle almáspitét, ami meghittebbé varázsolta az esténket. Ránk fért, mert az elmúlt pár napban mindketten Zalánnal igen feszültek voltunk. Hiányzik nekünk Valaki. A vacsoránk zöldséges tortellini volt cukkinis paradicsomszósszal. A cukkiniket Zalán kiválogatta, de a "tésztazsákokat" megette.

2011. augusztus 26., péntek

Dinnye, dinnye

Levélírás közben jöttem rá, idén mindössze csak négyszer ettem görögdinnyét. Zalánnak tavaly nagyon bejött a zöld labda, de idén már nem. Magamnak meg a negyedbe szabottak is túl nagyok. Viszont nagyon tetszett a kísérlet a dinnyék kopogtatásáról, amin legalább ma mosolyogtam egy jót: http://index.hu/tudomany/2011/08/26/erdemes_a_dinnyet_kopogtatni/

2011. augusztus 23., kedd

Túl a nyolcadik kemon

Ma lezárult a nyolcadik kemom, már csak négy kezelés van hátra. Összegezve, a harminc nap tablettaszedést, ez volt idáig a legemberibb, legelviselhetőbb az összes kezelés közül amit kaptam. Most három hét szünet, és kezdődik a kilencedik. Közben megünnepelhettem a szülinapomat, és elmondhattam, több mint nyolc hónap telt el a műtétem óta. Hátbaveregtés jár magamnak: jó voltál csajszi, így tovább!

Meditáció

Azt olvastam a Szőke Zoltán interjúban az e heti nőci lapban (előfizető vagyok, így egy nappal hamarabb érkezik az újság) hogy a napi kétszer fél óra meditáció meghatározza a napjait. Helyeseltem, s közben irigyeltem, de jó lenne csak napi egyszer fél óra. Aminek a fele elment azzal, hogy elolvastam pár oldalt az újságból. De most örülök annak, hogy legalább ennyi jutott. Megyek ablakot mosni. S ha marad idő (Zalán míg alszik)vasalni.

2011. augusztus 16., kedd

Gumikesztyű

Legutóbbi konyhai ténykedésemből (fejtett bableves) csak a bibi maradt meg bennem. Nem tudom miért esett a választásom a recés késre a paradicsomhoz, a rossz döntésemet a hüvelykujjam bánja. Mióta jól elvágtam, gumikesztyűben mosogatok, és Zalán mindig rámszól: Aja, a másik kezedre is....jó lenne, ha meggyógyulna, mert békítő kiflire vágyom, és nekem az akkor igazán finom, ha magam gyúrom, s nem a gép.

2011. augusztus 11., csütörtök

Apró szépségek

Gasztronómiai csúcsot nálam ma a bécsi perec adta. Az első 3D mozimhoz, amit Harry Potter irányított. Nagyon finom volt. Már mint a perec. Ha panaszkodtam is mostanság visszaszívom, mert még is csak kicsit szórakozhattam ma is, meg már a hét elején is, amikor lazacos hamburgert ehettem a Gusto Burger & Cafe-ban, és sétálhattam késő este a Duna-korzón. Egy kicsit újra nyaraltam.

2011. augusztus 7., vasárnap

Megfelelési kényszer

Míg ma felmostam azon morfondíroztam, hogy vajon mire gondol az a szomszédom, aki éppen benéz az ablakon, és figyeli mit is csinálok. Az amerikai konyha takarítás szempontjából maga a tökély, egy egész felület konyhának, ebédlőnek és nappalinak, gyorsan és szépen tisztán tartható, ám tény, hogy hamarabb koszolódik a teljes egész, mert könnyebb küszöbök, falak híján körbevinni a koszt. A konyha felőli oldalon csak egy kis, igaz nem átlátszó kávéházi függöny van, de felül szabad ki-, és így belátással. Nem látja be a szembe szomszéd az egész helyiséget, csak, ha direktbe kihajol az ablakon, vagy az erkélyen. De mivel egymás szemébe néztünk, emeletek magasságából is, egyértelmű volt, hogy figyelt. Talán csak önmaga is ábrándozott, mint én, de az is lehet, hogy magában helytelenítette vagy éppen helyeselte a felmosási technikámat. A házitündérek című sorozatban, a Zone Club tévén, Anthea Turner a műsor lelke szerint, nyolcas köröket kell leírni a felmosó fejjel a kiváló eredmény eléréséért. A szállodákban, kórházakban -megfigyeltem- sávokat szoktak húzni. Jómagam a nagy felületeknél maradok a nyolcasoknál, amúgy meg, sávról sávra haladok. De különben is, mit szenvedek ezen? Istenem, olyan jó lenne valahol olyan helyen lakni, ahol (a papa fogalmazásában) "pont telecsinálhatnám" mit is gondol a szomszéd, az eladó, a kolléga, a másik anyuka s a frász tudja még ki, hogy mit hogyan is csinálok. Mert az állandó megfelelési kényszer nem csak nekem rontja el a mindennapjaimat, hanem sokan másokét is. S különben is a lényeg az, hogy míg a gyerek alszik nem csak elmosogattam, felmostam és felfújtam a medencéjét, hanem arra is, hogy megtegyem ezt a bejegyzést és megigyak egy jó feketét, egy kókuszos tejszelet társaságában. De még "nem dühöngtem ki magamat" a szülőséggel kapcsolatos hasonló érzéseimet, Zalán blogomban este folytatom.

2011. augusztus 6., szombat

Saját vagy bérelt lakás

Mióta albérletben lakom, a saját lakásunk meg ki van adva, gyakran töprengek el azon, s közben számolok, vajon mi éri meg jobban? Saját lakásban lakni vagy bérelni? Finanszírozni egy saját ingatlant, főleg úgy, hogy azon hitel van, ráadásul svájci frank alapú. Ami ráadásul nem is biztos, hogy megfelelő az adott életszakasznak, csak azért, hogy "sajátom legyen"? Vagy anyagilag jobban megéri, hogy bár fizetek az ingatlanért, másét amortizálom, jó esetben minden új vagy alig használt benne, ha elromlik benne valami, akkor fizeti a tulaj, de igaz, nem a sajátom, és benne van a pakliban, hogy a tulaj is bármikor megszüntetheti a szerződést. Bár miért tenné, ha jobban vigyázok a lakására, mint a sajátomra, és rendesen fizetek neki. Ugyanakkor meg nem keveset fizetek neki, s ennyi erővel fizethetném egy olyanra ami az enyém. Mivel marad több pénz a zsebemben? Ha nyögök hosszú évekig egy olyan hitelt, amivel annyit fizetek ki, amennyit az adott ingatlan sosem ért, csak, hogy az enyém legyen. Vagy maradjon abból valamennyi a zsebemben, amit be is tehetek a bankba, és inkább nekem fial, s közben fizessek valamit, ami nem az enyém, de használom? Mondják sokan, itthon nincs ennek kultúrája, ugyanakkor, meg vannak olyanok is akik hosszú évek óta élnek albérletben, s nincs bajuk a rendszerrel. Kíváncsi vagyok a különböző véleményekre is, ezért kérdezem erről a barátokat, ismerősöket. Valahol borzongok attól, hogy gürizzek egy olyan otthonért, ami most már nem is megfelelő, csak volt, míg Macival ketten voltunk, de már nem jó, azért sem lakunk már benne. Ami meg most jó lenne, például elég nagy, és gyerek mellett praktikus, annak árát mire kinyögjük már kényelmetlen, mert már nem arra, és nem úgy használnánk, ahogyan most. Hinném, hogy ahány életszakasz, annyi és olyan ingatlan. Mert minden más csak felesleges pénzkidobás. Viszont a saját, meg valahol egyfajta biztonságot jelent. De megéri az a biztonság, amiért az ember meg annyit, de annyit, azaz egy életen át idegeskedik?

S miközben ezen filozgattam, magam elé vettem egy nagy tál áfonyát, mert attól még is csak szebb az élet.

2011. augusztus 1., hétfő

Currys zöldségleves

Currys levest főzni nem nagy kunszt, még sem jutott mostanság az eszembe. Pedig nagyon szeretem. Igaza van Helinek, a curry-t vagy szeretik, vagy nem. Ha meg igen, akkor meg végtelenül egyszerű vele főzni. Mert bármit megbolondít. Visszatérve az egyszerűségre valahogy az agyam mostanában (öt hónapja) képtelen arra, hogy főzzön. Már mint fejben nem megy. Dekoncentrált vagyok. Valahogy nem megy az, ami korábban kisujjból, hogy három-öt alapanyagból valami, gyorsat és finomat avagy Stahl, s mindezt egyszerűen kihozzam. Márpedig egy baba-kisgyermek mellett ez elengedhetetlen. Sokszor kérdezem is a barátnőimet, mit főztek. Hogy ötletet kapjak.


A currys zöldségleves receptje (van vagy másik hat itthon, meg amúgy is fejből mennie kéne) a Hot cross buns felett volt, valamelyik baba újságban, ami miatt az egész oldalt lemásolta nekem Kriszta. Csakhogy addig néztem ezt az édességet, míg meg nem akadt a szemem a levesen. Az ász benne számomra az, hogy végre megint találtam valami hús nélkülit.


2 póréhagyma (nálam három nagyon duci újhagyma)
5 nagy krumpli
5 szál sárgarépa
10 dkg vaj (ami nálam felesben volt egy-egy tk. olívával)
2 dl tejszín (helyett a 20 %-os-ból 1 evőkanálnyi)
2 dl húsleves (helyett egy bio csirkehús-leveskocka)

1 tk. curry


Vaj (-olajon) a hagymát, majd a krumplit és sárgarépát megpároltam, dinszteltem fedő alatt alacsony lángon. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte, és beledobtam a bio húsleves kockát. Sóztam és fedő alatt puhára főztem. Befűszereztem a curryvel és besűrítettem a tejszínnel. A recepttel ellentétesen nem mixeltem össze. Ha tettem volna, akkor gyöngyökkel vagy pirított zsemlekockákkal tálaltam volna.

2011. július 31., vasárnap

Átrendezés alatt, avagy a piros polc

Tegnap este, egyik percről a másikra rám tört egy fejfájás roham, ahogy begörcsölt a fejem, úgy öntött el a hányinger, Zalánt végszóra fektettem le. Még a zuhany alatt is hánytam. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, kit rángassak ide, ha már négykézláb sem bírok menni. Aztán amikor már nem maradt semmi a gyomromban, a fejemet is be tudtam kenni vietnami balzsammal, a hideg vízsugár a gerincemen végig folyva valahogy megálljt parancsolt ennek az egész szörnyűségnek, na akkor szépen lassan jobban lettem, és már este fél tízkor aludtam. Reggelre szerencsére, mintha elvágták volna. A kemo egyszerűen nem kompatibilis a menstruációval. Pedig a kettő valahogy mindig egyidőre esik, s ezzel a harminc napos tablettaszedéssel nem is nagyon elkerülhető. Az új felállás napi két tabletta, reggel és este, harminc napon át, ma tartok a hetedik napnál. S ezen kívül még hátra van négy kezelés.

A nap fénypontja egy régi/új piros polc Helitől. Amitől színesebb lett az itthon. S ami ad nekem egy kis feladatot, s addig sem figyelek arra, mi fáj, s esetleg mi kellemetlen.

2011. július 24., vasárnap

Üditők



Vízpárti vagyok. A hideg, tiszta, szénsavmentes, esetleg pár csepp citromlével megbolondított víz számomra az igazi. Szénsavasat csak mértékkel ihatok, így ha valami üdítők kívánok meg, akkor az valamilyen rostos, cukormentes gyümölcslé, vagy adalékmentes szörp. A sört nem szeretem, mégis most nagy kedvencem lett az alkoholmentes citromos sör. A sör kedvelők, most biztosan felszisszenek, de pont azért ízlik, mert a sör íze csak kis mértékben, annyira érezhető, hogy ettől nem maga a sör jellegzetes keserű íze jut az eszembe elsőnek, hanem inkább valami plusz, ami pikáns. Nem vág fejbe, mert nem tartalmaz alkoholt, a citrom meg nyugtatja - a kezelés alatt- sajgó, gyomromat, és hát finom is. Kár, hogy szénsavas, és, hogy egy sor olyan összetevő van benne, ami nem igazán egészségbarát. De néha jól felváltja a jéghidegre lehűtött vizet, és a házi citromos-lime-os-mentás limonádét. Főleg, ha nincs időm vacakolni, vagy arra várni, hogy az lehűljön. Állítólag a nővérek ajánlani szokták a cola-gyömbér keveréket, a kezelések előtt közvetlenül, de a kóla nálam valahogy jóval nagyobb bűnnek számítana, mint egy-két ilyen sör hetente, míg tart a nyár és a kezelés. Meg amúgy is már leszoktam róla, sőt, érdekes módon, már nem is ízlik.

2011. július 10., vasárnap

Kemo tabletta, bevállalhatóbb

A naptáramban minduntalan találok olyan előre lebeszélt eseményeket, amiket még a műtét előtt egyfajta "biztosítékként" jegyeztem be. Vásárlás anyóssal, mozi unokatesóval, múzeum anyukámmal, csajos este barátnővel. Ez utóbbit tegnap sikerült is összehozni, miután Zalán már aludt, mert anyukám vigyázott rá.
S bár a kapszulás megoldás sem volt zökkenőmentes (úgy tűnik, kisebb adagban kell szednem), pedig eleinte ez is annak tűnt, azt mondom, a gyomorfájás, az émelygés, az ólmos fáradtság és a gyengeség bevállalható, csak legyek így is "bebiztosítva" még vagy ötven-hatvan évre...kibírom ahogy kell, még ötször! Csak lehessenek olyan jó hétvégéim a családommal, mint most volt. S még legyen ennél kerekebb is, legyen velem mindenki, aki most nagyon hiányzott! Vi ses snart!

2011. július 8., péntek

Hideg nektarinkrémleves fagylalttal

A krémleveseket télen-nyáron nagyon szeretem. Az őszibarackosat főzöm, s nehezen bírom ki addig míg jó hidegre kihűl. Ma olyannyira nem bírtam magammal, hogy félidőben belepottyantottam egy gombóc Bourbon vaníliafagylaltot, csak végre ehessem. Annyira finom lett a savanykás leves az édes fűszeres fagylalttal, hogy ezentúl nem is készítem már másképpen.


7 közepes nagyságú nektarin
3 evőkanálnyi nádcukor
csipetnyi só
1 darabka citromhéj
4 szem szegfűszeg
fél mokkáskanál őrölt fahéj
annyi víz amennyi ellepi
2 evőkanál 20 %-os zsírtartalmú tejszín
tányéronként egy gombóc Bourbon vaníliafagylalt
s néhány mentalevél

A gyümölcsöt megmostam, megpucoltam, kis szeletekre vágtam és annyi vízben amennyi ellepte feltettem főzni lassú tűzön lefedve. Hozzádobtam a fűszereket, a cukrot, a sót és a citromhéjt. Miután felforrt, levettem róla a fedőt még pár percig még főztem, majd lehúztam a tűzről és elkevertem benne a tejszínt. Mikor kezdett kihűlni (félidőben) összetörtem botmixerrel, annyira, hogy néhány barack szelet egészben megmaradjon benne, az íze kedvéért. Tálba mertem, egy gombóc fagylaltot belekanalaztam, s hozzá raktam néhány friss mentalevelet, és már falatoztam is.

Egy nagyon várt levél után, ez volt a nap második fénypontja.

2011. július 7., csütörtök

Vékony tésztás szilvás sütemény kerestetik

Szóval van olyan, hogy az emberlánya végül máshoz megy feleségül, de a korábbi anyósjelölt süteményének felejthetetlen íze az asszonyka szájában marad. Én gondolkodás nélkül felhívnám a volt anyóst, de nem mindenki annyira "elhivatott recept-ügyben" mint én. S mivel nekem is felborzolta a kedélyemet, hogy milyen is lehet az a nagyon-nagyon vékony tésztájú sütemény, ami nem piskóta, nem is igazán pite, mert hogy ezeknél jóval, sokkal vékonyabb, s ráadásul kissé roppanós, na de nem rétes, s nem is hiszi az az ízlelőbimbó, hogy az valamiféle kelt tészta lett volna, az omlós is kétes, na de akkor mi a csuda lehetett az? Vékony tészta, sok szilvával, mi az? A helyes megfejtőnek még nem tudom mit is ajándékozhatnánk, de hogy nem marad jutalom nélkül az egyszer, epresen biztos! Várom, várjuk a recepteket!

2011. július 4., hétfő

Kapszulás megoldás

Ez eddig ez a leghumánusabb. Bár a csillapítók segítenek, de nincs komolyabb hányingerem. Csak ólmos fáradtság, továbbá összetapadt haj, és negyedik napra szürkébb arc. De ez legyen a legtöbb!

A kisfiam közben itthon, egy hét bölcsi, egy hét nátha a felállás. Így várakoznak a hétre betervelt elintéznivalók, könyvek. Befejeztem a Zahirt, nem mondom hogy nagyon tetszett. Nekem túl sok benne a spirituális beszélgetés, az okfejtés, a gondolatok, szinte eltörpül mellette a történet, a mondanivaló. De jó. Mindenesetre aki nem hajlik annyira sem erre a műfajra, az neki se kezdjen, mert ha nem teljesen a mi esetünk, akkor kell hozzá türelem.

2011. június 23., csütörtök

Üdülőövezet

Éppen epret majszoltam, amikor beindult a kerti locsoló, majd' összepisiltem magamat, úgy megijedtem, ahogyan a magányomba beletört a ropogós, recsegős hang. Egyszerűen nem bírom megszokni, pedig minden este/éjszaka ugyanakkor indul be. Az új hűtő is érdekes hangokat hallat. A korgó gyomor és a befalazott Kőmíves Kelemenné tompa jajveszékelése együtt. A csendben mindkettő hátborzongató! Ehhez társult most hozzá, hirtelen a semmiből felívelő rakéták zaja, nem is olyan messze tűzijáték volt. Végre újra nesztelen a város eme szeglete, a távoli sztráda moraját már észre sem veszem. Csak a tücskök ciripelnek, meg az a hülye kutya (elnézést a gazditól) ugat, amelyiknek minden este ez a programja. Nyugi van az "üdülőövezetben" ahogyan én (is) hívom, a lakóparkot és a környékét amiben lakunk. Már csak egy gombóc vaníliás fagyi hiányzik, forró keserű csokiban tocsogva.

2011. június 21., kedd

Kemo harmadik nekifutásra

A kemo folytatódik, de most nem infúziósan, hanem kapszulában. Ezt muszáj bírnom. Saját megnyugtatásomra kikértem egy Svédországban élő és praktizáló sebész orvos véleményét is, aki szintén elengedhetetlennek tartja a kezelést. Sokan mondták nekem, hogy ez külföldön elavult, és rengeteg cikk olvasható az újságokban, interjú és riport látható a tévében erről, de ki meri felvállalni a leállást, az egyéb alternatív kezelést, ha nem a saját egészségéről van szó? Én nem merem. Remélem, ez a humánusabb megoldás, hogy nem szurkálnak, nem kell utaznom annyit, és nem kell találkoznom más, hasonló, vagy amit nehezen viselek, rosszabb cipőben járóval, es ezek a tények mind segítenek jobban elviselni. Tíz napon át kapszula, majd két vagy három hét szünet, állapottól függően, és ez hatszor.

De az élet szép, csak nyugodtabb lennék már, sokkal. Főleg a gyerekkel.

2011. június 20., hétfő

Trófeás szülinapi játszóház




























Gyerekzsúrt rendezni nem is olyan egyszerű feladat, de szerintem, ha nem bonyolítjuk túl a dolgot, azért nem kell meghátrálni előle. Amit nehéz bemérni az a kaja mennyisége, főleg, ha szülők is vannak. Igaz, én szeretem túl pörögni, na de be is lehet csomagolni a maradékokat. Fontos viszont, hogy egy gyerek se érezze magát kirekesztve, szerintem a köszönő ajándékok meglepetést szereznek mindenkinek. Ez nálunk egy-egy buborékfújó és héliumos színes lufi volt. Az egyik legnagyobb elismerést, az egyetlen jelen levő apukától kaptam, miszerint a zsúr egyben volt Trófea étterem és játszóház. Az előbbibe fasírt (kétféle gluténmentes és nem), francia-, és majonézes kukorica saláta, sült húsok, frissen sült krumpli a la tefal actiFry és két féle gluténmentes torta az IKEA fagyasztójából, és néhány túrógombóc dolce vita receptúrája szerint. A gyerekeknek bio kölesgolyó, és kukoricás pufi, több féle ropi, és gyümölcsök, amikre nem is került sor. Üdítőnek víz, limonádé, és rostos gyümöcslevek lettek kínálva. A játszóházhoz a labdaház, az ajándékba kapott új játékok, a sok-sok buborék és a lufik is beletartoztak. De a lényeg az volt, hogy bár elfáradtak kicsik és nagyok, mindenki jól érezte magát, a visszajelzések szerint.

2011. június 12., vasárnap




Kiolvastam Ugron Zsolna Erdélyi úrilányok című első könyvét. Nagyon kíváncsian álltam hozzá. Egyrészt, mert kolléga írta, másrészt bennem is érik a gondolat nem is egy témában, harmadszor amúgy is érdekelt az életük története. De most hiányérzetem van. Mintha túl lépte volna a megengedett karakterszámot, és az utolsó pillanatban meg kellett volna húznia a szöveg mennyiségét a szerkesztője kérésére. Befejezetlennek tűnik. Kár érte, mert szerintem kellemes kis könyv volt. Eltekintve a mosogatógéptől és egyéb mai kor szellemét idéző körülménytől, az egészet fekete-fehérben láttam magam előtt, mint egy régi Kabos Gyula vagy Kiss Manyi filmet. Imádtam a nyelvezetét, az ízes székely szóhasználatot és a humorát. Pólika és Ízi nénit és Gábor úrias- raccsolós akcentusát. De mindezek ellenére kíváncsian várom új regényét, korábban gondolkodott valamilyen budapesti történeten. Remélem, abban is lesz egy kis gasztronómia. Sophie kisasszony kedvence, azaz sült libamáj édes tejfelben citrommal és borssal a mi asztalunkra is felkerül.

2011. június 9., csütörtök

Pár perces vacsora

Még tavaly vásároltam magamnak - már akkor is aktuális - szakácskönyvet, amit most elővettem. Végre tudok enni és főzni újra a kezelés után pár napppal. Címe: Ínyenc fogások az őrület szélén álló anyukáknak. Nagyon találó! S a szerzők az alcímben ígérik: 50 stresszmentes recept, ami tényleg beválik a gyerekeknél. És tényleg! Hozzáteszem, ezek a receptek nem csak gyerekeknek való, simán besorolhatóak lennének Nigella expressz vagy Stahl Judit gyorsan valami finomat receptjei közé. Tökéletesek elfoglalt üzletasszonyoknak és agglegényeknek is.


Az egyik újdonsült kedvenc ebből a percek alatt elkészíthető sült csemege. Főleg, mert Zalán falja.

* Sült csemege percek alatt *


Alaprecept 1 személyre:
1 tojás
1 jókora evőkanál sűrű tejszín
1 kis kanál evőkanál tetszés szerint bármiből



A gázsütőt 7-es fokozatra, az elektromosat 220 fokra előmelegítjük. Helyezzük a hozzávalókat egy kis hőálló edénybe rétegesen, de először egy kis kanálnyi tejszínt tegyünk bele. 6-7 percig süssük.

Variációk a könyvből:
tojás, vaj, só
tojás, tejszín, gruyere sajt, curry
tojás, tejszín, sajt, sonka
tojás, tejszín, sajt és paradicsom
tojás, tejszín, sajt, burgonya, brokkoli és zöldborsó

Zalán kedvencei:
tojás, tejszín, sajt, cukkini vagy zsenge tök, só, bors
tojás, tejszín, sajt és virsli, só

2011. június 8., szerda

Epres sajttorta két nézőpontból









Heli barátnőmmel régóta kacérkodtunk a gondolattal, kellene sütni egy sajttortát, de egyikünk sem mert nekiállni a bonyolultabbnál bonyolultabb, elrettentőbbnél elrettentőbb receptekhez. A saját (persze azonnal kétféle változatot) vagy tíz másik recept alapján a saját fejünk után menve gyúrtuk össze. A végeredmény arra sarkallt bennünket, hogy ne álljunk meg és folytassuk a sort, ha már itt van ez a blog, és végre nekem is van újra fotómasinám. A saját változatomat "együtt" sütöttük nálam: minden lépést előre megbeszéltünk, s Heli fotózta amit én el is követtem. Heli tortája egy nappal később, már nélkülem, Heli otthonában készült. Mindkét változat nagyon ízlett a közönségnek.


















































2011. június 2., csütörtök

Kendőzetlenül - randa vagyok a kemótól

Nem vagyok valami jó társaság ezekben a napokban. Nem igazán bírom jobban ezt az újfajta kezelést sem. Tükörbe nézni meg egyenesen utálok. Színtelennek és meggyötörnek tűnik az arcbőröm. Szeretnék végre félkiló smink nélkül is igazán egészségesnek látszani.

2011. május 5., csütörtök

Bodza fagyi szörpből

A kemo ideje alatt egyszerűen képtelen vagyok a főzésre gondolni. Effektíve úgy érzem magam, mint egy kismama az első trimeszterben, csak éppen az a jótékony illúzió hiányzik, hogy a sok szenvedés egy kisbabáért van. Mivel éhes vagyok eszem, de aztán nem köszönöm meg magamnak, és ezen semmilyen hányinger csillapító nem segít. Semmilyen erős gyógyszer, speciális tea, borogatás miegymás. Legfeljebb a jéghideg bodza fagylalt. Házilag. Nagyon lassan, némi babapiskótával.

10 dkg porcukor
3 tojássárgája
4 dl tej
1 dl házi vagy bio bodzaszörp
2 dl tejszín
fél citrom reszelt héja

Reggel a cukrot, a tojások sárgájával és a bodzaszörppel összekeverem, majd nagyon lassú tűzön sűrűre főzöm. Majd hozzákeverem a fél citrom reszelt héját. Hogy gyorsabban hűljön, jéghideg vízzel teli tálba állítom a lábost, többször átkavarom. Ha kihűlt a mélyhűtőbe teszem. E közben a tejszínt kemény habbá verem, és a félig megfagyott krémhez keverem. Visszateszem a mélyhűtőbe, de óránként még átkeverem. Délben ebéd gyanánt már el is kezdem enni. Persze normál esetben ezt ebéd után tálalom desszertként.

2011. május 2., hétfő

Utolsó előtti kezelés

Ez az utolsó előtti kezelés. A doktornő úgy döntött, és remélem, hogy az eredményeim is majd alátámasztják, a hatodiknál befejezzük. Mert nem bírom, és a doktor nénim úgy látja jónak, ha nem gyötör tovább. De ehhez persze tiszta képet kell kapnia az állapotomról, így pár vizsgálatnak elébe kell néznem.

Ma azért próbált segíteni. Új gyógyszert kaptam, kétfélét is, de alig értem ki a kórházból negyed óra múlva már üres volt a gyomrom. Ez az új szer annyiban hat, hogy ezután tudtam enni, de émelygek tovább. És húst ettem, rántottat. Azt kívántam, amit nem ehetek, de most megadtam magamnak, túl gyenge vagyok, lehet, hogy ez a hús hiány sem túl jó hirtelen.

Megérkeztek Zalán első hivatalos intézményi képei, a bölcsiben készültek. Imádnivaló rajtuk! Egy kész vagyonba került, de hát nagy a rokonság...és a képeknek még repülniük is kell, kb. 1500 kilométert.


2011. április 30., szombat

Vacsora két személyre

Lassan csak meg tanulok főzni két személyre, már mint másfélre. Mert kettőre főztem Zalán születése előtt is, na de Zalán étvágya és pillanatnyi kedve kiszámíthatatlan. Van hogy hetekig nem eszik banánt, aztán most két hete napi egyet. Így inkább kicsivel több mint egy személyre főzök, és lehetőleg egy ételt maximum csak kétszer eszünk, illetve eszek én, ha neki nem kell. Így elég jól sikerült a muszaka is, egy padlizsánból, egy cukkiniből, három krumpliból és 26 dkg-os húsból. Most nem a saját receptem, hanem a Stahl könyvtára féle Volt egyszer egy tavernám, Tom muszakája alapján.

Így készült ma a ribizli leves és a lencsefőzelék is. S így készül holnap a görög csirke is. Ha már van itthon friss bazsalikomom. Végre, végre nekem is van itthon, egy karnyújtásnyira friss fűszernövényem! S már nem is csak bazsalikom és rozmaring, hanem már petrezselymem is van! Régi barátoktól kaptam ez utóbbit ma délelőtt! El vagyok kényeztetve! A kedves új szomszédok a virágföldről gondoskodtak, autóval leszállították a tíz kilót, így a növények már ládában illetve szép cserépben, kaspóban díszitik az erkélyünket.

Tom muszakája 2 személyre (az eredeti recept 12 főre szólt)

1 padlizsán, 1 cukkíni, 3 közepes burgonya,

a húsmártáshoz: 1 kis fej hagyma, 1 tk. olívaolaj, 25-30 dkg darált marhahús, 1 paradicsom, 1 kk őrölt fahéj, 1/2 tk. tört szegfűbors, 1dl paradicsomlé, 1/2 dl vörösbor (nálunk Zalán miatt víz), 1 kk. szárított oregánó, 1 ek. apróra vágott petrezselyem, só, és bors

besamelhez: 2 ek. vaj, 2 ek. liszt, 2,5 dl forró tej, só, bors, őrölt szerecsendió, 1 tojás, 1 ek. sajt, 1-1 csipetnyi őrölt fahéj és szerecsendió, só, bors

A padlizsánt és a cukkinit besóztam, állni hagytam, majd lecsöpögtettem és teflonban némi olíván megsütöttem. A burgonyát karikákra vágtam és olajban kisütöttem. Papírra szedtem, megsóztam, félretettem. A húsmártáshoz a hagymát előző este olajon megpirítottam, hozzáadtam a húst, a recept szerint szürkésbarnára pirítottam, hozzáadtam a többi hozzávalót és fedő alatt 30 percig főztem. És ahogy javasolta Tom, egy éjszakára állni hagytam.

A besamelt a szokásos módon elkészítettem, és mivel nem tudok eltérni megszokottól a jénait nem csak kiolajoztam, hanem zsemlemorzsával le is szórtam. Egy sor padlizsán, rá a burgonya, rá a húsmártás, rá a besamel fel, amire rácsücsültetem a cukkini karikákat és végezetül leöntöttem a maradék besamelel, amire szórtam még sajtot. Most cheddart, mert se kefalottíri, se parmezán nem volt otthon. Forró sütőben három negyed óra alatt megsütöttem. Madársalátával és reszelt céklával (készen kapható) tálaltam magamnak.

2011. április 29., péntek

Fűszernövény föld nélkül

A nap jól kezdődött, nem fájt, amikor vért vettek. Már meg sem érzem a tűszúrást. Voltak vendégeink délelőtt, így mozgalmasan telt a napunk. Délután elmentünk viárgföldet és ládát venni az ajándékba kapott fűszernövényknek, de nem vállaltam be a tízkilós zacskó hazacigölését. Láda van, föld nincs. Remélem, lesz aki hazaszállítja nekem, mert egyébként bazsalikomot eszünk rozmaringgal egy hétig. Na, nem mintha az olyan rossz lenne.

2011. április 28., csütörtök

Kilenctől-kilencig?

Hiába, nem csak nekünk, hanem még vagy a fél világnak jokkmokk ebédlősztala van. A szomszédéknak is. Nézem a Seherezádét a tévében (rákaptam a török sorozatra, szigorúan eltekerve a lelassított jeleneteket) és csupa ikea bútort látok benne. Míg Zalán a bölcsiben volt, és én éppen nem kaptam kezelést, bementem az áruházba, hétköznap reggel. Kevesen voltak bent, és kedvemre nézelődhettem. Zalán kapott egy fél új függönyt a szobájába, a másik felére a következő hónapban futja majd. Komótosan megettem egy rénszarvas húsos szendvicset, és megittam egy ingyen kávét a family klub kártyám ellenében. Bár nem élveztem úgy, mint korábban feleségként, családosan a nézelődést, tény, hogy át tudtam gondolatban tervezni a nappalit. De pihentem, és kikapcsolódtam. Aztán itthon kitöltöttem az áruház kérdőívétm igen nekem jobb lenne, ha már kilenckor nyitva lennének, de miattam nem kell....istenem, a kérdések szerint sokan panaszkodhatnak a késő nyitás miatt (tíz óra) és gondolkodhatnak, hogy nem maradnak tízig nyitva, csak kilencig.

2011. április 27., szerda

Egér, kisegér

A kis drága, szürke példány az Auchenben futott el előttem, két sor között. Éppen a wc-tisztítókat tanulmányoztam, nem találtam azt a típust amit eddig használtam. Úgy meglepődtem, hogy nem bírtam szó nélkül hagyni. De az eladó és a pénztáros is csak a vállát vonogatta, sőt egyikük megjegyezte, hogy verebek is vannak az áruházban.

Jó, jó....tudom, mint ahogy azt is, hogy az éttermek is küzdenek a csótányok ellen, na de akkor is. Ne' már....

2011. április 26., kedd

Alvás helyett

Megint egy hét telt, s nem írtam ide. Egyszerűen nincs időm blogot írni, meg másra sincs. A kemo első napja jól ment, de estére már öklendzetem, kb. azután fél órával, hogy itt elkiabáltam jól vagyok. Effektíve még ma is émelyegtem időnként. Nem bírom a kezelést, nem tudok két kezelés között rendbe jönni, alig van rá egy hetem. Egy csomó mellékhatása van, ami nem veszélyes, de együttesen teljesen leszedálnak. A hányás csak egy, mellette van szédülés, gyengeség, gyomorfájás, garat és nyelőcső égés érzés, szájzsibbadás, a számat belülről kimarja az anyag, és a legrosszabb, hogy mindettől annyira szarul érzem magamat, hogy mindentől el megy a kedvem.

Most csak azért vagyok fent ilyen későn, ahelyett, hogy aludnék, mert Zalán ma este megint hányt. A teljes ruházata, ágyneműje bánja, még a falra is jutott belőle. Így dolgozik a mosógép, amit meg kell várnom. Én nem tudom mitől van ez. Hányt három hete, az előző kemómnál. Akkor láza és hasmenése is volt. Akkor mindketten betegek lettünk. Aztán meggyógyultunk. De hétvégén, pénteken megint elkezdett hányni, és aztán rendbe jött. De ma este, nem sokkal azután, hogy kilenckor elaludt, felébredt és hányt. Nem értem miért. Vinnem kell holnap az orvoshoz. Aggódom. Alvás helyett.

2011. április 18., hétfő

Na, lassan vége ennek a napnak. Ma kezdődött el a negyedik kezelés. Lekopogom, egész jól vagyok. Nem mondom, hogy nem émelyegtem. Érezhetően csökkentett az adagom. Hála a doktornőnek. A szemem bírja a kontaktlencsét, nem folyik ki a monitor látványától. A hajam a nap végére összeesett, mint aki nem is ma reggel, hanem egy hete mosta meg. A vér eredményeim jók, a hemoglobin még kicsit alacsony. De rendben van.

Ahogy hazaértem elindultunk Zalánnal és a Nagyikával, ahogy ő szólítja az Anyukámat, sétálni a parkba. Imádtam, hogy jó az idő, s hogy a fiam nagyokat kacag! S el is felejtettem a kemot a nyakamban. Amikor már itthon lekapcsoltuk a szobájában a nagy villanyt, és fel a sólámpát, amit ő csak só-nak hív, és gyönyörködtünk a fényében, mondtam neki, hogy Zalán mi most romantikázunk, ez az Anya-fia szerelem, és most boldogok vagyunk. S ő egyre csak mondta: Só, Anya szép!

2011. április 12., kedd

Csokoládés piskótatekercs a la Zalán

A végén nem bírtam magammal és tegnap este felraktam Zalánt a konyhapultra szitálni a lisztet, majd míg én vertem a tojásfehérjét, ő sikongatva keverte a cukrot a tojássárgájával, és adagolta hozzá, és gyakran a tál mellé az általa átszitált lisztet. 180 fokra elő is melegítettük a sütőt, és a négy tojásnyi tésztát, Zalán kezét fogva elegyengettem a sütőpapírral bevont tepsin. Az alatt a tíz perc alatt míg megsült, Zalán többször a kis sámlira telepedve figyelte a művünket, én meg megfőztem hozzá a csokoládé krémet. 2 dl tejjel, fél csomag csokoládés pudingporral, két evőkanál tejszínnel, egy evőkanál vajjal, és két evőkanál 99,9 százalékos cukrozatlan kakaóporral, na meg két és fél evőkanál porcukorral. Ezt maszatoltuk el később a tekercsen, és még ki sem hűlt szinte a süti már faltuk is befelé.

2011. április 11., hétfő

Nem akarok klubtag lenni

A kemoval kapcsolatban el kell, hogy mondjak valamit ahhoz, hogy ne sértsek meg senkit aki segíteni próbál nekem nyilvánosan vagy privát. A kezelés nem csak fizikailag visel meg, hanem lelkileg is, sőt mondhatni inkább úgy, ami hozza magával az egyéb tüneteket is. Egyszerűen kiborulok már attól, hogy kórházba kell mennem, aztán attól, hogy a tű három napig a karomban van, az infúzió meg lóg a nyakamban. Így ellátni a Manót, aludni, mosakodni, öltözködni, egyszerűen "csak" lenni mintha mi sem történne éppen, lehetséges, kibírható, de nagyon lehangoló és feszültséget, pánikot keltő olykor. Például aludni szinte egyáltalán nem tudok, mert állandóan felébredek arra, hogy nem záródott el az infúzió, nem tört -e meg a vezeték, és jaj, azok a bugyborékok előbb is ott voltak? A másik az, hogy míg bent kell lennem a nappali ellátóba egyszerűen nem bírom hallgatni a többi beteg panaszait, esetleges elborzasztó történeteit és nézni a gyötrődésüket. Így hát nem vagyok hajlandó semmilyen klubba, alapítványhoz, csoportosulás stb-be elmenni, ahol más pácienssel találkozhatok. Már csak azért sem, mert én már egészséges vagyok. Volt egy tumorom, kivették és most jól vagyok, a kezelésre a biztonságom miatt van szükség. És kész. Elviselem, mert el kell, de remélem, hogy akkor sem lesz több kezelés még háromnál. Mert már szeretnék úgy élni tovább, ahogy korábban. Mert tudom, hogy egészséges vagyok és leszek!!!!

De valóban köszönöm mindenkinek az újabb és újabb ajánlatokat, de csak olyanokkal élek, ahol nem kell más sorstárssal találkoznom.

Nagyon csokis

Kezdem a környéket felfedezni gasztronómiai szempontból is. A kék-sárga áruházba járok kétszersültért, kész vaníliaszószért és sajtos-füstölt kaviárkrémért. Ez utóbbit a füstölés miatt csak ritkán ehetem. Az Ikea mellé az Auchenbe hetente egyszer vagy kétszer megyek, már megtanultam olyan gyorsan bevásárolni benne, mintha csak egy kis bolt és nem egy hypermarket volna. Találtam a közelben egy jó cukrászdát is, a Royal tortájuk annyira, de annyira csokis, hogy egy szeletet inkább két napig eszem, hogy tovább maradjon belőle. S a Duna-hullámuk sem kutya. Egy bajuk van, illetve nem nekik, hanem az én babakocsimnak, hogy a három kerekes járgányt, nem tudom feltolni a középen lépcsős emelkedőn. Tojást házit tudok venni egy kis öregnél, s a panelek között megbújó zöldségesnél még friss medvehagymát is felfedeztem, így abból pestó lesz a héten. Amúgy annyira, de annyira sütnék újra, de nincs aki megegye, mi ketten kevesek vagyunk egy pitéhez is. Jó lenne hozzá a vaníliaszósz. De ha érkezik vendégünk, boldogan!

2011. április 10., vasárnap

Valaki


Sok, nagyon sok ismerősöm jár pszichológushoz, kineziológushoz, coach-hoz vagy éppen életvezetési tanácsadóhoz, valakihez. Úgy érzem, jó, jó, hogy néhány dolgot kiírok ide magamról, és köszönöm a sok-sok visszajelzést, jót vagy rosszat, de kéne valaki, valaki szakértő. Akinek olyanról is szólhatok, amiről ide nem írhatok. Csak most éppen nem tehetem meg. Így hát továbbra is marad a nem gondolkodom túl sokat státusz, és a hajamnál fogva magamat kell kirángatnom a nem jóból stratégia. Aztán, ha összejön az amiben reménykedem, és nem kiabálom el, akkor talán futja majd valami "trénerre" is. Csak hogy véletlenül se kiabáljak a gyerekkel, ha nem muszáj. Szóval maradjak türelmes, mert hát ő a világ legédesebbe. Nekem. Aki ma megevett egy gombóc, na milyen, természetesen, eper fagyit!

2011. április 6., szerda

Cipő, kiscipő


Kifogytam a ruháimból. Lógnak rajtam, mint tehénen a gatya. Így reggelente legtöbbnyire csak tanácstalanul ácsorgok a szekrény előtt, hogy még is mit vegyek fel. A legnagyobb bajban akkor vagyok, ha valahová el kell mennem. Például amikor a MUOSZ-ban előadást tartottam, vagy amikor állásinterjúra mentem.

Mivel nem tehetem meg per pillanat, hogy az egész gardróbomat lecseréljem, ebben a hónapban cipőre áldoztam. Idáig 35-öst hordtam, de most, mint mondani szokás ahogy még lánykoromban volt, újra 34-est. Még jó, hogy a gyerekosztályon vásárolt lábbelik jóval olcsóbbak, mint a felnőteknek szántak, s szerencse, hogy a kiskamaszok is úgy öltözködnek, mint a nagyok, mert így legalább elég helyes cipőt találtam magamnak, mindössze ötezerért. De feketében. Azért tetszett me, mert nadrágho, szoknyához, a homokozóba, vásárolni, de akár egy állásinterjúra is el lehet benne menni. Vagy moziba valamelyik barátnőmmel, már ha marad rá miből, és van ki vigyázzon a Zalánra.

2011. április 5., kedd

Lélegzetvételnyi szünet és kék szőlő

Most, hogy átestünk Zalánnal egy hányás-hasmenéses víruson, és amúgy is rosszul viseltem a kezelést, a doktornőm úgy döntött két hétre szüneteltetjük a kemot, hogy megerősödjek. S mivel én a gyengét is ilyen rosszul bírtam, most majd csökkentett adagot kapok. Továbbá, ha elégségesnek tűnik a hat kezelés, akkor nem kapom meg az előlegezett tizenkettőt. Ez amúgy is benne volt a pakliban, jó eredmények mellett felezik az előírt kezelések mennyiségét. Remélem, így lesz. Mert bármennyire is vérteztem fel magamat, és magyaráztam meg, hogy ez jó, ha egyszer nem annak tűnik, nehéz elviselnem, sport, relax és mi egyéb ide vagy oda mellett, az csak jelent valamit.... ahogy fentebb írtam, ezzel szerencsémre a kezelőorvosom is egyetért. S így leaglább arra is marad időm, hogy Zalánt tisztességesen beszoktassam a bölcsibe. A kék szőlő jel alatt.



2011. március 27., vasárnap

Elvágva a külvilágtól

Már két hete lakunk Budaörsön, szépen berendezkedtünk. Persze még hiányoznak dolgok, pl. függönyök, de leginkább a "külvilág". Még nincs vezetékes telefon, tévé, internet. Ezekre még egy hetet várni kell. Van viszont kézi mixerünk, amit ajándékba kaptunk, be is kevertünk már Zalánnal egy kuglóf tésztát a segítségével. Nagyon finom lett a kakaósan márványos sütemény. A kemót nehezen viselem, beszélnem is kell a doktornővel erről. Kisgyerek mellett lehetetlenség ezt túl élni. Nem tudok két hányás és totál kimerülés mellett Zalánnal foglalkozni. Le szeretnék állni vele. Úgy érzem, több kárt okoz, mint hasznot.

2011. március 6., vasárnap

Munkakeresés

Bármennyire graformán egy blogger, vagy önkifejező, magamutogató stb. akadhatnak az életében olyan dolgok, amikről még sem írhat. Amiről hallgat.
Én nem szeretek hazudni, s számomra az elhallgatás is az. Mégis hallgatni fogok ezentúl az életem egy részéről. A többiről meg írok továbbra is.
Most például arról, hogy munkát keresek. Sürgősen! Azt sem bánom, ha nem újságíróként dolgozhatok tovább, mert a fejem úgy is szétrobban a rengeteg gondtól. De persze jó lenne írni továbbra is. Most keresek, nézelődök, szólok mindenkinek. Neked is kedves olvasó! Dolgoztam már ingatlanforgalmazóként, rendezvényszervezőként, lennék én akár titkárnő is, vagy eladó. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy munkám legyen. Boldog amúgy sem attól voltam, hogy újságíró lehettem. Hanem, hogy valaha egy család része lehettem. Feleség, anya. Most meg csak Anya vagyok. Akinek el kell tudnia tartani a kisfiát, és önmagát.

2011. február 21., hétfő

Első kemo a nyakamban

A első kemo már lóg a nyakamban, 48 órán át kapom folyamatosan. Az első infúzió a "jó" maga a folsav kb. háromnegyed óra alatt lement, majd elkezdték adagolni a "rosszat" magát a kemo gyógyszerét. Az első kisadag fél óra alatt lefolyt, s mivel jól reagáltam rá, nyakamba akasztották a többit, és haza bocsájtottak. Holnap még be kell mennem még egy adag folsavra (ha jól értettem) majd jöhetek haza, harmadik nap meg ki húzzák a tűt, leakasztják a nyakamból a "szalámit". Ez a becsomagolt infúzió úgy néz ki, mint egy kis rúd téliszalámi.

Jól vagyok, nincs semmi mellékhatás, és lekopogom, hogy így is maradjon!!! Főleg, hogy kiderült, nem is olyan egyszerű ez a mobil kemo sem, igaz, legalább nem kell két napot kórházban feküdnöm.

Ugyanis kiderült, hogy a kezelés mindennapján be kell menni a kórházba, egymás követő három nap, és én csak kettőről tudtam. Az első és a harmadik napról. Ez azért nem túl jól, mert továbbra is ide Tatabányára járnék kezelésre, na de Budaörsről. Busszal és vonattal. Korán reggeli indulással, hogy nyolcra be is érjek. Így a költözést egy héttel már csúsztathatjuk is, ugyanis pénteken kezdenénk a költözést, aznap eleve vérvételre kell jönnöm reggel, de ez a legkevesebb, viszont a hétvégei költözés után már hétfőn a kezelésre kell jönnöm, s kedden és szerdán is. Így egyszerűbb, ha még itt maradunk. De hogy utána hogy oldom meg, még rejtély. Illetve megoldom, csak félek, jó fáradt leszek ennyi utazástól.

2011. február 20., vasárnap

Enyém, tiéd...de hát minden a miénk

Mindenből kettő. Igen, még is csak annak a barátnőmnek van igaza, aki mindenből két darabot vásárol. Persze nem mindenből, de a legtöbb apróságból. Jó lenne, ha nekünk is lenne több két darabos, nem csak apróságunk. Lenne most két porszívónk, két vasalónk két vasalódeszkával, két burgonya hámozónk, két konzervnyitónk, két botmixerünk, két teás kancsónk/kannánk, két állólámpánk, két számítógépünk, két kanapénk, két íróasztalunk, két lázmérőnk, két garnitúra étkészletünk, evőeszközünk, poharaink stb. stb. De nincs. Így minden ami ezekből fontosabbnak tűnik gyerek mellett hozzám kerülnek, amit meg lehet elfelezünk. Na de akkor is. Kegyetlen érzés pakolni, csomagolni, dobozolni, meg-megállva elmerengni múltan, jelenen és jövőn. Hol sírva, hol nevetve. Hol bizakodva, hol reménytelenül tekintve a jövőbe.

Az emlékdobozunk kettéosztásán már túl vagyunk, a mozi-, színház-, és múzeum jegyeket eleve párosával tettük el. Képeslapok rokonoktól egy ide, egy oda. Levelek, képeslapok, üzenetek, fecnik egymásnak. Fotók. Baráti házaspárok esküvői meghívó. Az ő barátainak meghívói hozzá, az enyémek hozzám kerültek. Csak reméljük, hogy a barátokat nem kell kettévágnunk. Nem vághatunk ketté olyan barátokat akiket megszerettünk, és viszont, akiknek gyerekei szeretik a miénket és viszont.

Igazságosan el lettek osztva és dobozba kerültek cd-ék, videó- és dvd kazetták, társasjátékok, játékok, lakásdíszek egy részei. Fényképek, digitális képek, videók. Dobozban vannak a személyes iratok és céges holmik, a napokban következnek Zalán kinőtt ruhái, félretett holmijai, a nem szezonális ruhák és tárgyak, pl. a karácsonyi és húsvéti díszek. S még annyi minden. Enyém, tiéd, de hát, hogy is van ez? Eddig minden a miénk volt....

Holnap kemo, ha csak nem okoz túl nagy gondot, hogy pénteken elfelejtettem elmenni a kezelés előtti vérvételre. Kicsit meg vagyok kavarodva. De legalább már nem izgulok.

Utóbbi napok gasztronómiája: almaleves, zöldségleves, frankfurti saláta nem káposztával, hanem fejessalátával, kínai zöldséges tészta, zöldséges tükörtojás, mézes-citromos csirke krumplipürével.

2011. február 16., szerda

Néha azért elbizonytalanodom

A jó hír, hogy a kemo nem három, hanem két hetente lesz, így gyorsabban lemegy. Az onkológus doktor nénim szerint nem leszek tőle rosszul, a hajam sem hullik ki, mert csak könnyűt kapok. Úgy fogalmazott: a páciensek nem szoktak panaszkodni. Remélem, én velem is így lesz. Az elsőt jövő héten hétfőn kapom.
A folytatás, hogy rossz hír lenne, nincsen. Maximum csak időnként elbizonytalanodom. Hogy valóban jó, hogy most költözöm, és nem vártam meg a kemo végét. Mentségemre szóljon, akkor még nyolc és fél hónapról volt szó, a három heti adagok miatt, és nem félévről. Sokszor aggódom, ez valóban jó-e nekem, és hogyan fogok tudni mindent fizetni, meg, hogy itt kell hagynom az otthonom. Tartok attól, hogy ott nem leszek-e túl magányos, mint itt voltam az elején, és nem rossz lépés-e, mert bár azt mondom nem szeretek itt lenni, de legalább már egy csomó embert ismerek. Néha azon is mélázom, hogy valóban nem szeretek-e itt lenni, vagy csak bemagyaráztam magamnak. Mert már nem félek itt, mint ahogy féltem korábban. Zavar az is, hogy a saját lakásomat itt hagyom, ami az én tulajdonom (is) és megyek olyanba, ami nem az enyém. Hogy majd jönnek a számlákkal, meg amúgy is ellenőrizni stb. Hogy jobban kell figyelnem, vigyáznom, mert nem az enyém, ami benne van. Zavar. Persze, lehet, hogy hülyeség.
Ugyanakkor meg várom már, és tervezem, bújom a netet, lassan már fejből ismerem Budaörs térképét, és azt hogy mi hol van, milyen programok vannak a városban, milyen óvodák és bölcsődék, üzletek és cégek vannak, ki a polgármester, vagy az építési hatóság vezetője (mintha bármi szükségem lenne ez utóbbira) stb. Mint egy igazi újságíró, akár írhatnék is a településről...

Mai gasztronómia: Almaleves, karfiol pörkölt és Fűszeres Eszter mai sütije.

2011. február 12., szombat

Irány Budaörs!

Ma még megnéztünk két lakást, aztán újra azt, amit kinéztem magamnak. Mivel ez tetszett a legjobban, lefoglalóztam. Elsejétől átvehetem. Mivel az keddre esik, majd azon a hétvégén lesz a költözés.
Most minden nyugodt körülöttünk. Ez a búcsú, a gyász ideje. Megélünk mindent, amit két embernek ilyenkor még meg kell. Aztán elengedjük egymást. Persze a kapocs örökre megmarad, mert jó szülei akarunk maradni, még külön is Zalánnak. Azt hiszem, ez csak intelligencia kérdése. És remélem, mint Apában sosem kell csalódnom az exben.

2011. február 11., péntek

Jácint


Az első fiú, akivel csókolóztam a Jácint nevet viseli. De nem csak ezért a kedves emlékért szeretem ezt a virágot. Azért is, mert jelzi a tavaszt, és az illata betölti az egész szobát. Tegnap vettem. Egyébként egy barátnőmnek szántam a születésnapjára utólag, de itt hagyta, miután meglátogatott. Amikor újra találkozunk kap egy másik virágot, ha hamar sikerül összehozni az új randevút, akkor talán éppen egy jácintot.

2011. február 8., kedd

12 kemo

Szóval csak mézesmadzag volt. Kell kemot kapnom. 12-szer. Február 21-én először, majd három hetente. Eltart kb. november közepéig.
Ennyit az új életről. Vagy hát fene tudja mihez lesz erőm. Állítólag ez gyenge változat, a hajam nem fog kihullani, és tán dolgozni is tudok mellette.
Itthon maradok Zalánnal, szeptemberig semmiképpen nem megyek vissza dolgozni, aztán meglátjuk. Lehet, hogy jobb is, ha nem megy bölcsibe, csak jövő ilyenkor, vagy akkor már kihúzzuk 2012 szeptemberig. Nem tudom.
Költözni akartam. Budaörsre.
Menjek, maradjak. Mi a jobb? Mihez lesz erőm, pénzem, lehetőségem. Mi jobb a kisfiamnak? Ezer kérdés. Arról nem is beszélve, hogy én annyira egészségesnek tartom magamat, tudom majd így is? Miért pont én? Miért nem a rossz emberek kapnak ilyet? Kár ezen gondolkodni. Erősnek kell lenni. Majd újra megrázom magamat. De olyan jó volna, ha lenne valaki, valaki, aki itt lenne....

2011. február 6., vasárnap

Kétemeletnyi gríz

Ennyit, pontosan két emeletnyit repült le ma este nálunk a gríz. Apa megfőzte a tejbegrízt, kitette az ablakba hűlni, majd bejött a nappaliba, később Zalán kiment a konyhába, egyetlen egy jól sikerült mozdulattal becsukta az ablakot, azaz kirepítette a grízt az ablakon. Lábostul, fakanalastul. Még jó, hogy pont senki nem állt, nem ment el az ablakunk alatt akkor. A lábos berepedt, a gríz kiömlött. Legalább ma este volt min nevetnünk.

2011. február 5., szombat

Telefonálásra alkalmas mobilok?

Mindenkinek mást jelent az új élet. Van olyan barátnőm, aki miután elvált az első férjétől, angyalokat vásárolt, hogy vigyázzanak rá, és mindenből két darabot vett, hogy bevonzza az új szerelmet. Sikerült is neki, már újra férjnél van, és már hetek óta elsőszülött kisfiát ölelgetheti. Amikor ez a barátnőm elköltözött az első férjétől, annyira vibrált az ingatlan kereséstől, majd a felújítástól, és berendezéstől, hogy az az energia amit akkor belém szabadított ezzel, azóta is bennem maradt. Alig várom, hogy felakaszthassam az új lakásba a gyönyörű keleti lámpámat (nem teljesen ilyen az enyém, de még sosem fotóztam le, mert csak felakasztva akartam, most még a pincében van, a kis tévé dobozában) és készülhessek a lakásavatóra. (pozitív hozzáállás)

A másik, amit mindenképpen megakarok változtatni, az a mobilszámom. Valahogy mindig úgy hozta az élet, hogy vagy költözés (Svédországba ki, és vissza) számlatartozás, vagy éppen zaklatás miatt mobilszámot, sőt mobil előfizetést kellett cserélnem. Szeretnék végre egy saját, független mobil előfizetést. Miután külön költöztünk. Megőrülök attól, hogy mindig valamelyik megszűnik. Szeretném, ha végre legalább tíz évig, vagy inkább sosem változna már a számom. Így hát elkezdtem nézegetni a szolgáltatók ajánlatait, mobilokkal együtt. Mert hogy az enyém amúgy meg önmagától állandóan kikapcsol. Na de, nem hogy nehéz összehasonlítani az árakat, a készülékeken sem könnyű kiigazodni. Nálam alapban csak Nokia jöhet szóba, így a kör már eléggé leszűkült. De mégsem. Nézem, böngészem a fórumokat, leírásokat. A kedvencem, hogy az ajánlókban írnak arról, hogy az adott készülék alkalmas nőknek vagy férfiaknak, alkalmas fotózni, vagy netezni és van benne gps, na de, hogy telefonálni mennyire egyszerű vagy sem, az lassan már nem érdekel senkit. Az exem céges mobiljával egy hívást elindítani több, mint fél percbe kerül, ami nálam csak egy gombnyomás. Pedig az egy hyper-szuper mobil, az enyém meg valami vacak, egyszerű kis nokia.


Mai gasztronómia: ebéd az Ikeában, nekem egészségesebb gyerekmenü sok salátával, a fiúknak húsgombóc, mert imádják.