Lassan haladnak a dolgok körülöttem, de azért vannak apró örömeim. Kiderült, hogy már nincs négy kemo kezelés hátra, annál jóval kevesebb. Hogy pontosan mennyire van még szükség, azt a legközelebbi végére kiszámítja a doktornő, lehet, hogy a következő lesz az utolsó, vagy már csak egy rövidebb követi. Most vagyok a pihenő időben, szeptember 26-án kell újra kezdenem a tablettaszedést.
A számítógépem hosszú ideig nem lehetett nálam, de újra birtokba vehettem, sosem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lehet, hogy a sajátomat használhassam.
A környezetemben született két kisbaba is. Mindketten különösen puha fészekbe érkeztek. Kristóf baba különösen fontos nekem, mert eljövetelét megjósolhattam a kisbabámmal, aki sajnos két hónapja nem születhetett meg közénk. Ezen egy kicsit többet rágódtam mostanában. De az onkológus néni bíztat, két-három év múlva vállalhatok még gyermeket.
Ma sütöttem egy nagyi féle almáspitét, ami meghittebbé varázsolta az esténket. Ránk fért, mert az elmúlt pár napban mindketten Zalánnal igen feszültek voltunk. Hiányzik nekünk Valaki. A vacsoránk zöldséges tortellini volt cukkinis paradicsomszósszal. A cukkiniket Zalán kiválogatta, de a "tésztazsákokat" megette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése