2011. április 26., kedd

Alvás helyett

Megint egy hét telt, s nem írtam ide. Egyszerűen nincs időm blogot írni, meg másra sincs. A kemo első napja jól ment, de estére már öklendzetem, kb. azután fél órával, hogy itt elkiabáltam jól vagyok. Effektíve még ma is émelyegtem időnként. Nem bírom a kezelést, nem tudok két kezelés között rendbe jönni, alig van rá egy hetem. Egy csomó mellékhatása van, ami nem veszélyes, de együttesen teljesen leszedálnak. A hányás csak egy, mellette van szédülés, gyengeség, gyomorfájás, garat és nyelőcső égés érzés, szájzsibbadás, a számat belülről kimarja az anyag, és a legrosszabb, hogy mindettől annyira szarul érzem magamat, hogy mindentől el megy a kedvem.

Most csak azért vagyok fent ilyen későn, ahelyett, hogy aludnék, mert Zalán ma este megint hányt. A teljes ruházata, ágyneműje bánja, még a falra is jutott belőle. Így dolgozik a mosógép, amit meg kell várnom. Én nem tudom mitől van ez. Hányt három hete, az előző kemómnál. Akkor láza és hasmenése is volt. Akkor mindketten betegek lettünk. Aztán meggyógyultunk. De hétvégén, pénteken megint elkezdett hányni, és aztán rendbe jött. De ma este, nem sokkal azután, hogy kilenckor elaludt, felébredt és hányt. Nem értem miért. Vinnem kell holnap az orvoshoz. Aggódom. Alvás helyett.

7 megjegyzés:

Daisy írta...

Sajnálom, hogy ennyi nehézséggel kell szembe nézned és nem tudok sem okosat mondani, sem segíteni.
Csak remélni tudom, hogy azért van valaki a közeledben, aki melléd áll, ha már nagyon elkeseredtél.
A fiad sok erőt ad, de újra és újra fel kellene töltődnöd.
Nagyon-nagyon drukkolok Neked!

Burkoló írta...

Nagyon igazságtalan, hogy ilyesmit kell átélned, amikor éppen életed legboldogabb pillanatait kellene megélned az anyaság révén. Sok erőt és kitartást kívánok, remélem, hamarosan jobban bírod majd a kezeléseket és teljesen felépülsz! Drukkolunk mi is!

Eperlány írta...

Köszönöm az együttérzést...néha már szégyellem magam, hogy nem bírok ezen felülkerekedni, és így kiborulok.

Daisy írta...

Sose szégyelld!
Aki nem éli át ezeket a dolgokat, az nehezen tudja elképzelni, mit csinálna hasonló helyzetben?
Amit Te véghez viszel, amellet az én problémáim eltörpülnek, mégis én is panaszkodom.
Nekem kellene szégyellnem magam.
Biztosan hosszú és keserves lesz az út a gyógyulásig, de meg fogod csinálni!

Eperlány írta...

Köszönöm a biztatást. Igyekszem.

Névtelen írta...

Teljesen emberi, amit írsz. Azt hiszem, sosem mernék ilyen őszinte lenni egy blogban, ehhez (is) bátorság kell, ahogy ahhoz is, hogy egy ilyen nehéz élethelyzettel egyedül, férj nélkül nézz szembe. Nagyon erős nő vagyok, és megérdemled, hogy boldog legyél!

Eperlány írta...

Kedves Névtelen,

néha nagyon nehéz őszintének lenni - bevallom. Vannak dolgok, amikről azért én is hallgatok. De nem őszintén nem is menne, és szerintem, értelme sincsen. Vagy megmutatod magadat, vagy magadból egy darabot, vagy ne is írj...és teljesen miről ír az ember, már egy lakberendező blog is személyes.

Köszönöm a kedves szavaidat!
Eper