2011. április 11., hétfő

Nem akarok klubtag lenni

A kemoval kapcsolatban el kell, hogy mondjak valamit ahhoz, hogy ne sértsek meg senkit aki segíteni próbál nekem nyilvánosan vagy privát. A kezelés nem csak fizikailag visel meg, hanem lelkileg is, sőt mondhatni inkább úgy, ami hozza magával az egyéb tüneteket is. Egyszerűen kiborulok már attól, hogy kórházba kell mennem, aztán attól, hogy a tű három napig a karomban van, az infúzió meg lóg a nyakamban. Így ellátni a Manót, aludni, mosakodni, öltözködni, egyszerűen "csak" lenni mintha mi sem történne éppen, lehetséges, kibírható, de nagyon lehangoló és feszültséget, pánikot keltő olykor. Például aludni szinte egyáltalán nem tudok, mert állandóan felébredek arra, hogy nem záródott el az infúzió, nem tört -e meg a vezeték, és jaj, azok a bugyborékok előbb is ott voltak? A másik az, hogy míg bent kell lennem a nappali ellátóba egyszerűen nem bírom hallgatni a többi beteg panaszait, esetleges elborzasztó történeteit és nézni a gyötrődésüket. Így hát nem vagyok hajlandó semmilyen klubba, alapítványhoz, csoportosulás stb-be elmenni, ahol más pácienssel találkozhatok. Már csak azért sem, mert én már egészséges vagyok. Volt egy tumorom, kivették és most jól vagyok, a kezelésre a biztonságom miatt van szükség. És kész. Elviselem, mert el kell, de remélem, hogy akkor sem lesz több kezelés még háromnál. Mert már szeretnék úgy élni tovább, ahogy korábban. Mert tudom, hogy egészséges vagyok és leszek!!!!

De valóban köszönöm mindenkinek az újabb és újabb ajánlatokat, de csak olyanokkal élek, ahol nem kell más sorstárssal találkoznom.

7 megjegyzés:

Maria írta...

Igazad van, ha az életre, a jövőre koncentrálsz! A pozitív gondolkodás nagyon sokat segít! (Agykontroll?)

Eperlány írta...

Szia Mária,

Köszönöm, hogy megértesz. Igazából, az sem hülyeség, csak ne akarna mindenki a betegségre fókuszálni...

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Eperke!
Mindent úgy csinálj, ahogy magadnak és a kisfiadnak a legjobb!!!!
Örülök, hogy pozitívan gondolkodsz, ezt kell továbbra is erősítened. A kisfiad tündéri, vigyázzatok magatokra!
Ölellek.

Hobbychef írta...

Helyes. A pozitív gondolkodás a legfontosabb. Remélem, rövidesen elfelejted az egészet, mint egy rossz álmot. Csak arra gondolj, mennyi szép minden vár még rád és kisfiadra.

Névtelen írta...

Teljesen érthetőek az érzéseid. Persze, hogy gyógyult vagy, és egészséges. És az is maradsz!
Mi tartunk kéthetente GYÓGYULT betegek csoportját, ahol azokkal az emberekkel lehet találkozni, akik már (rég) meggyógyultak. És az egészségre, az egészség megőrzésére koncentrálunk. Sajnos egyelőre a te lakókörnyezetedben nem tartunk ilyet, de biztos tartanak mások. Szerintem max. egy ilyenbe lehetne eljárnod.
Amit az egészséged megőrzéséért tehetsz (a pszichológus szempontjából), az két dolog:
1. életmódot váltasz (vagy ha most váltottál, akkor arról nem csúszol vissza az előzőbe, ami megbetegített). Ez jelenthet étkezéssel kapcsolatos változtatást, mozgásforma bevezetést, de legfőképpen lelki változásokat (az egészséges önzés kialakítását, azaz az önmagadra való odafigyelést, igényeid kielégítését, megbocsátást).
2. belső erőforrásaidat felhasználva serkented az immunrendszeredet arra, hogy az egészségedet fenntartsa, tehát teljes mértékben az egészségre koncentrálsz. Ez történhet agykontrollal is, de a leginkább javaslom Simontonék Őrjárat programját, ami a szervezetünkben nap mint nap keletkező selejt, daganatos sejtek felkutatását és ártalmatlanná tevését célozza az immunrendszer helyes működésre serkentésével. Ezt minden egészséges ember végezheti megelőzésként, de mi a gyógyult pácienseinkkel szoktuk végeztetni, akik olyan cipőben vannak, mint te: nemrég gyógyultak (műtéttel esetleg) és kezelést kapnak, vagy nem, de fontos, hogy az immunrendszerük felébredjen "téli álmából" és teljes erővel irtsa a nem odavaló sejteket.
Már régebben küldtem a linkünket, de beírom újra, hátha kell: www.raknelkul.blog.hu
További sok sikert és egészséget kívánok: Ildi

Névtelen írta...

szia!Én is érintett vagyok,juliusban lesz 5 éve az operációmnak.Részemről semmi okoskodás,fatalista vagyok!!!Soha nem mentem semilyen társaságba,rosszúl vagyok az un.csodaszerektől,meg a különböző fontoskodó tanácsoktól.Semmi "egészségvédő"dolgot nem teszek,főleg görcsösen nem!!A testem jelez,hogy mit szeressek,s mit ne.Nem vagyok hajlandó foglalkozni az egésszel,s ez nekem nagyon jó.Az összes betegtársat leépitettem,mert elegem volt az állandó hisztériájukból a kontrollvizsgálatok előtt!Remekül látod a dolgokat,igy folytasd!Ja,azért egy agykontroll tanfolyamot elvégeztem,azóta mindég találok parkolót!Ez nem vicc,megtanitották a trükköt,már ezért megérte.Ha a közösdség hiányzik,bárthova menj,csak "sorstársak"közé ne!!!!!Hallgass rám!!!Sok fontoskodó liba!
Üdvözöllek:Ildikó

Ani írta...

Szia Eperke!

Nagyon szeretem ezt a bejegyzést és örülök, hogy meggyógyultál.

Mi az Anyukámmal már túl vagyunk ezen az időszakon és Ő is pontosan ezeket a mondatokat fogalmazta meg, amiket Te. Mintha csak Őt hallottam volna vissza!

Minden jót Nektek!