2011. április 10., vasárnap

Valaki


Sok, nagyon sok ismerősöm jár pszichológushoz, kineziológushoz, coach-hoz vagy éppen életvezetési tanácsadóhoz, valakihez. Úgy érzem, jó, jó, hogy néhány dolgot kiírok ide magamról, és köszönöm a sok-sok visszajelzést, jót vagy rosszat, de kéne valaki, valaki szakértő. Akinek olyanról is szólhatok, amiről ide nem írhatok. Csak most éppen nem tehetem meg. Így hát továbbra is marad a nem gondolkodom túl sokat státusz, és a hajamnál fogva magamat kell kirángatnom a nem jóból stratégia. Aztán, ha összejön az amiben reménykedem, és nem kiabálom el, akkor talán futja majd valami "trénerre" is. Csak hogy véletlenül se kiabáljak a gyerekkel, ha nem muszáj. Szóval maradjak türelmes, mert hát ő a világ legédesebbe. Nekem. Aki ma megevett egy gombóc, na milyen, természetesen, eper fagyit!

2 megjegyzés:

Maria írta...

Tündéri a kicsi! Érdemes érte mindent kibírni. Nagyon szorítok Neked, hogy sikerüljön átvészelni ezt a borzasztó időszakot.

Icus írta...

Eperke, nagyon szorítok, hogy összejöjjön minden, amit szeretnél.
Nagyon helyes kisfiad van, érte ki kell bírnod mindent, belőle kell erőt merítened. Szerintem érdemes.
Lélekben veletek vagyok, és drukkolok, hogy mihamarabb túlessetek a nehezén.