Na, lassan vége ennek a napnak. Ma kezdődött el a negyedik kezelés. Lekopogom, egész jól vagyok. Nem mondom, hogy nem émelyegtem. Érezhetően csökkentett az adagom. Hála a doktornőnek. A szemem bírja a kontaktlencsét, nem folyik ki a monitor látványától. A hajam a nap végére összeesett, mint aki nem is ma reggel, hanem egy hete mosta meg. A vér eredményeim jók, a hemoglobin még kicsit alacsony. De rendben van.
Ahogy hazaértem elindultunk Zalánnal és a Nagyikával, ahogy ő szólítja az Anyukámat, sétálni a parkba. Imádtam, hogy jó az idő, s hogy a fiam nagyokat kacag! S el is felejtettem a kemot a nyakamban. Amikor már itthon lekapcsoltuk a szobájában a nagy villanyt, és fel a sólámpát, amit ő csak só-nak hív, és gyönyörködtünk a fényében, mondtam neki, hogy Zalán mi most romantikázunk, ez az Anya-fia szerelem, és most boldogok vagyunk. S ő egyre csak mondta: Só, Anya szép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése