Tegnap este, egyik percről a másikra rám tört egy fejfájás roham, ahogy begörcsölt a fejem, úgy öntött el a hányinger, Zalánt végszóra fektettem le. Még a zuhany alatt is hánytam. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, kit rángassak ide, ha már négykézláb sem bírok menni. Aztán amikor már nem maradt semmi a gyomromban, a fejemet is be tudtam kenni vietnami balzsammal, a hideg vízsugár a gerincemen végig folyva valahogy megálljt parancsolt ennek az egész szörnyűségnek, na akkor szépen lassan jobban lettem, és már este fél tízkor aludtam. Reggelre szerencsére, mintha elvágták volna. A kemo egyszerűen nem kompatibilis a menstruációval. Pedig a kettő valahogy mindig egyidőre esik, s ezzel a harminc napos tablettaszedéssel nem is nagyon elkerülhető. Az új felállás napi két tabletta, reggel és este, harminc napon át, ma tartok a hetedik napnál. S ezen kívül még hátra van négy kezelés. A nap fénypontja egy régi/új piros polc Helitől. Amitől színesebb lett az itthon. S ami ad nekem egy kis feladatot, s addig sem figyelek arra, mi fáj, s esetleg mi kellemetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése