2011. február 20., vasárnap

Enyém, tiéd...de hát minden a miénk

Mindenből kettő. Igen, még is csak annak a barátnőmnek van igaza, aki mindenből két darabot vásárol. Persze nem mindenből, de a legtöbb apróságból. Jó lenne, ha nekünk is lenne több két darabos, nem csak apróságunk. Lenne most két porszívónk, két vasalónk két vasalódeszkával, két burgonya hámozónk, két konzervnyitónk, két botmixerünk, két teás kancsónk/kannánk, két állólámpánk, két számítógépünk, két kanapénk, két íróasztalunk, két lázmérőnk, két garnitúra étkészletünk, evőeszközünk, poharaink stb. stb. De nincs. Így minden ami ezekből fontosabbnak tűnik gyerek mellett hozzám kerülnek, amit meg lehet elfelezünk. Na de akkor is. Kegyetlen érzés pakolni, csomagolni, dobozolni, meg-megállva elmerengni múltan, jelenen és jövőn. Hol sírva, hol nevetve. Hol bizakodva, hol reménytelenül tekintve a jövőbe.

Az emlékdobozunk kettéosztásán már túl vagyunk, a mozi-, színház-, és múzeum jegyeket eleve párosával tettük el. Képeslapok rokonoktól egy ide, egy oda. Levelek, képeslapok, üzenetek, fecnik egymásnak. Fotók. Baráti házaspárok esküvői meghívó. Az ő barátainak meghívói hozzá, az enyémek hozzám kerültek. Csak reméljük, hogy a barátokat nem kell kettévágnunk. Nem vághatunk ketté olyan barátokat akiket megszerettünk, és viszont, akiknek gyerekei szeretik a miénket és viszont.

Igazságosan el lettek osztva és dobozba kerültek cd-ék, videó- és dvd kazetták, társasjátékok, játékok, lakásdíszek egy részei. Fényképek, digitális képek, videók. Dobozban vannak a személyes iratok és céges holmik, a napokban következnek Zalán kinőtt ruhái, félretett holmijai, a nem szezonális ruhák és tárgyak, pl. a karácsonyi és húsvéti díszek. S még annyi minden. Enyém, tiéd, de hát, hogy is van ez? Eddig minden a miénk volt....

Holnap kemo, ha csak nem okoz túl nagy gondot, hogy pénteken elfelejtettem elmenni a kezelés előtti vérvételre. Kicsit meg vagyok kavarodva. De legalább már nem izgulok.

Utóbbi napok gasztronómiája: almaleves, zöldségleves, frankfurti saláta nem káposztával, hanem fejessalátával, kínai zöldséges tészta, zöldséges tükörtojás, mézes-citromos csirke krumplipürével.

5 megjegyzés:

Latsia írta...

Ágikám nagyon nehéz lehet...
De arra gondolj, hogy nemsokára már nem lesz ennek a "kettősségnek" jelentősége!
Sem a tárgyak megfelezésének, sem az "emlékjegyeknek,- lapoknak".
Új élet kezdődik Mindannyiotok számára és ami marad a régiből, az úgysem kézzel fogható.
Sok-sok új és boldog élményt kívánok Neked, drukkolok!
Puszillak!

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Eperke!
Szorítok ma a kemo miatt!
Bizony egy új életkezdés szomorúság és remény is egyben.
Próbálj meg magaddal is törődni, vigyázz magadra és a picurra!!!
Ölellek!

Eperlány írta...

Latsia!
igazad van, én is igyekszem erre gondolni, és ezért sem bánt, ha valami nem hozzám kerül, és sok mindent nem is viszek el pont ezért. Hiszen, ami fontos maradt számomra ebből a tíz évből, az a szívemben marad!
Inkább csak az aggaszt, hogy mi mindent kell megvennünk neki vagy nekem, mert hiányzik, mer abból ahogy írtam csak egy van. Mert, míg kapom a kezeléseket és nem dolgozok, még valahol egy pénztárcán leszünk, és most sok kiadásunk lesz amiatt, hogy több mindenből csak egy van, olyanokból, ami minden háztartásba kell.
Meg amúgy is szomorú, hogy vannak dolgok, amikről tudjuk, hpgy ő vagy én hoztuk, pl. egy angol szótár vagy egy megszeretett kép, de mindig olyan is volt ebben a tíz évben, mint ha a z a miénk lenne....
Na, de majd túl leszünk ezen is!
Eper

Eperlány írta...

Köszönöm Gesztenye, szerencsére jól is vagyok, úgy látszik "jól szorítasz" :-)

Latsia írta...

Eperke, tudod, hogy én meg most számolom fel a 2 háztartást, mert lassan visszamegyünk végleg Ciprusra...:-)
Úgyhogy ha valamire szükséged van, és nekem van, szívesen odaadom neked ingyen és bérmentve!:-)
Ha az emailemre írnál egy kis kis listát, március 20-án szállítenám Neked Budapestig, mert akkor megyek épp vissza Ciprusra és megállok Bp-en egy pár napra, csak fel kellene jönnöd érte..
Mit szólsz?