2011. február 5., szombat

Mézesmadzag?

Az onkológus néni azt mondta tegnap, hogy nem is biztos, hogy kell kapnom kemot. Most nagyon-nagyon bizakodok!!! Remélem, nem csak mézesmadzag!!! Kaptam tőle kölcsön egy könyvet, Dr. Csiszár Miklós- Juhász Zsolt: Egészség-Igazság! címmel. Lehet vele vitatkozni, de vannak benen jó ötletek. Most ezt bújom. Már amikor van időm, és nem éppen Bárdos András:Vágó István - Kinyitom a számat! olvasom.

Megmértem magamat két helyen is, mérlegfüggően a testsúlyom 50-52 kg. Ma jártam fodrásznál, hogy bubisabb legyen a hajam. Ha nem kapok kemot, a hajamnak új színe lesz. Már régóta szeretnék újra sötét szőke lenni.

Ma sütöttem túrós batyut, de túrós papucsok lettek belőlük, mert szétnyíltak. Ugyanebből a kelt tésztából, aminek alapja Limara túrós batyu receptje, készültek mini kakaós csigák is. Limara receptjét annyiban változtattam meg, hogy az ajánlott 60 dkg lisztet, 40 dekányi fehér, és 20 dekányi teljes kiörlésű búzalisztből kevertem. Így egy lépést tettem a műtét utáni diéta elhagyásában, a végén már nem ehetek majd fehér lisztből készült péksüteményeket, kenyereket. Továbbá, a túró töltelékből kimaradt a tojások fehérje, mert nem volt kedvem kézzel habot verni, elég volt a gyúrás, mert még mindig nincs robotgépem. Szóval jár a dicséret, mert a héten így már másodszorra gyúrtam! Ja, és a legfontosabb, hogy a mazsola is kimaradt a töltelékből, mert most még azt sem ehetek. Semmi aszaltat. A kakaós csigák tölteléke egyszerűen 99,9 %-os kakaópor és porcukor keverékéből készült, amit egyszerűen csak rászórtam a tésztára, mielőtt feltekertem.

Ebédre amúgy paradicsomleves, és tökfőzelék volt. Ez utóbbi kapor nélkül. Mert, hogy allergiás vagyok rá. Kis adagtól piros pöttyök jelennek meg rajtam (azaz uborkát még tudok enni), nagy(obb) adagban elkezdek fulladni tőle.

Holnap délután három ingatlant nézünk meg. Ennyi maradt abból a mintegy negyvenből, amit kinéztem. Na nem csak én vagyok válogatós, a jókat hamar kiveszik. Most már csak azt nem tudom, hogy egyrészt kisegít nekem a jövő héten, mert egyedül még nem bírom, hiszen nem emelhetem Zalánt, és azért még gyenge vagyok, másrészt, hogy fogok elköltözni, ki fog nekem segíteni bepakolni, költözni, majd kipakolni, mert a költözés alapesetben is nehéz, nem hogy gyerekkel és lábadozva. Oké, hogy ex-Maci segíteni szándékozik, na de azért mégis? Jó az nekem, ha ő majd ott sürgölődik majd az új lakásban?
És rendben van, hogy a gyógyulás arról szól, hogy igen is merjen az ember segítséget kérni, na de mi van akkor, ha a lábadozó ettől már kezdi kicsit kínosan érezni magát? Hol fogom tudni én mindezt viszonozni?

2 megjegyzés:

Latsia írta...

Eperke, majd most kiderülnek kik is az igaz barátok körülötted, mert őket talán kérni sem kell a segítségre!;-)
A családból nincs senki, aki segíthetne? Testvér, Anyuka, unokatestvér?
Nagyon drukkolok, hogy minden gyorsan és jól menjen, és kívánom, hogy az új helyeden új boldogság köszöntsön Rád és a Kisfiadra!:-)*

Eperlány írta...

Szia Latsia,

igen, kiderültek, kiderülnek! :-)
De, a család segít. Már ha lesz "ha"...most a kemo bezavar. Anyukám vigyázna Zalánra addig míg pakolunk, vannak unokatestvérek is, csak nehéz összehozni őket. Szerencsére jelentkeznek a barátok is...
Köszönöm a jó kívánsgokat!
Puszi