Üdülőövezet

Éppen epret majszoltam, amikor beindult a kerti locsoló, majd' összepisiltem magamat, úgy megijedtem, ahogyan a magányomba beletört a ropogós, recsegős hang. Egyszerűen nem bírom megszokni, pedig minden este/éjszaka ugyanakkor indul be. Az új hűtő is érdekes hangokat hallat. A korgó gyomor és a befalazott Kőmíves Kelemenné tompa jajveszékelése együtt. A csendben mindkettő hátborzongató! Ehhez társult most hozzá, hirtelen a semmiből felívelő rakéták zaja, nem is olyan messze tűzijáték volt. Végre újra nesztelen a város eme szeglete, a távoli sztráda moraját már észre sem veszem. Csak a tücskök ciripelnek, meg az a hülye kutya (elnézést a gazditól) ugat, amelyiknek minden este ez a programja. Nyugi van az "üdülőövezetben" ahogyan én (is) hívom, a lakóparkot és a környékét amiben lakunk. Már csak egy gombóc vaníliás fagyi hiányzik, forró keserű csokiban tocsogva.