Lábacska

A kisfiammal állandó kontaktusban vagyunk egymással. Az első perctől fejjel lefelé helyezkedik el a pocakomban, s ahogy egyre nagyobb, úgy egyre feljebb kerülnek a kis lábai. Az egyiket vagy tán mindkettőt felváltva a jobb oldalon szereti elhelyezni a bordám alatt közvetlenül. Folyamatosan nyújtózkodik, rugdos odabent, olykor olyan erővel, hogy egy pillanatra levegőt sem kapok. Így viszont szinte egész nap ott a kezem, és simogatom, amire ő válaszképpen újabbakat rúg. Látni is lehet ilyenkor, ahogy kidudorodik a hasam. Apukájával ilyenkor olvadtan mosolygunk egymásra, és felváltva tapizzuk, hogy milyen kemény is a pocak, ott ahol a lábacskája van.